Simon János (szerk.): Puccs vagy összeomlás? 8 interjú a Kádár-korszakról volt MSZMP PB-tagokkal - RETÖRKI könyvek 1. (Lakitelek, 2014)

Havasi Ferenc: „Emögött egy generációnak a rövidzárlata van, amelyik nem tudott már váltani!”

ahol lehetett bújtatni a véleményeket, és mindig akadt egy, aki képviselte az ilyen /álláspontot/. Ha mi vittünk be a gazdaságpolitikai bizottság elé /elgondolásokat/, akkor mi ezeket a gondolatokat vittük be, úgy fogalmazva, ahogy lehetett fogalmazni, hát vagy a Lázár képviselte a kormányálláspontot, és azt is /tudtuk/, hogy miért képviseli.

Kérdés: Ha már a Lázár neve felmerül, hadd kérdezzem meg, hogy Ön, hogy ítéli meg Lázárnak a tevékenységét? Azért kérdezem, mert kívülről és nem szakemberként nézve ezt a kérdést, úgy tűnik, hogy nagyon sok negatívumot mondanak a Lázárról, mint például aki elfektette ügyeket, szőnyeg alá söpörte a dolgokat, gyakorlatilag, hogy őt nagy felelősség terheli azért, hogy a problémákat elhallgatták és azok nem kerültek hamarabb nyilvánosságra?

Válasz: És sajnos ez így is van. Annak ellenére így van, hogy a Lázár egy felkészült ember. Tehát őrá mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ő gazdaságpolitikailag és közgazdaságilag nem tudta volna állni a dolgokat. O megértette ezeket, de... valahogy, szóval félt a döntéstől, ezért ha csak lehetett, akkor inkább kormánybizottságokban dőltek el a dolgok, halasztásokat szenvedtek, szóval szeretett nagyon biztosra menni.

Kérdés: Egy kicsit a dolognak a pszichológiai oldala után kérdezve: tényleg mindent el lehetett hinni? Úgy utólag, hogy vannak ott felelős emberek, akik tudják, hogy mi a helyzet, mert hát azért csak ugye bekerültek az anyagok. Miben hittek, mi fog történni? Mi tartotta őket vissza? Például a Kádárt hallgatta az ember: „a szocializmus objektív dolog”, „szükségszerű, hogy győzzön” .... Majdnem prédikált az embereknek, hogy nyugodjanak meg, minden nehézségen túl lesznek. Gondolom, hogy nem mindenki így látta a dolgokat.

Válasz: Hát azt, hogy az adósság-problémát, azt mi magunk között mindig olyannak ítéltük meg, ami nagyon súlyos, mi azt nem tudtuk elképzelni például, hogy lehet akkor már biztos, hogy rég be kell dobni a törölközőt. Mi nagyon féltünk, amikor már a 7-8 milliárdot elhagytuk, 10-hez közeledtünk. Azt mondtuk, hogy ez már lehetetlen dolog. Miben bízott a társaság? Ez egy érdekes kérdés. Tulajdonképpen az anyagok, az előterjesztések akár éves tervekről volt szó, akár középtávú tervekről, ott mindig volt egy olyan optimista kicsengés, hogy a vállalkozásaink végén a helyzet javulni fog. Mindig minden ötéves tervünk így fejeződött be, illetve maguk a dokumentumok. A VI. ötéves terv, és előtte az V. ötéves tervnek a kérdései. Szerintem úgy gondolták, hogy ezek kiszámított, közgazdaságilag megkomponált anyagok voltak.

Interjú Havasi Ferenccel ___________________________________

128