Riba András et al. (szerk.): Hatalmi grémium. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Nemzetközi, Jogi és Közigazgatáspolitikai Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei (1989. február 3. – 1989. június 9.) RETÖRKI Források 5. (Budapest, 2023)
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése - A második ülés háttéranyagai, dokumentumok - A Magyar Népköztársaság külpolitikai helyzete és feladatai
Az MSZMP KB NJKB 1989. március 13-ai ülése II. Magyarország a politikai és gazdasági reformfolyamatok elindításában, majd kibontakozásában vállalt úttörő szerepével a nemzetközi közösség érdeklődésének középpontjába került. A belső átalakulás megtorpanásának és az enyhülés új hidegháborúval fenyegető romlásának időszakában is folytatott dinamikus, kezdeményező külpolitikai irányvonala eredményeként hazánk sajátos helyet vívott ki magának a kelet-nyugati kapcsolatok rendszerében. A magyar külpolitika immár több mint egy évtizede érvényes célrendszerében és módszereiben a pártkonferencia alapvető változásokat nem hozott. Az egyre jobban kibontakozó és belpolitikánk mind több területére kiterjedő reformpolitika - az alapcélok megőrzése mellett - új lehetőségeket szabadított fel külpolitikánk nyitottságának fokozására, a nemzetközi élet realitásaihoz való alkalmazkodásra. Külpolitikánk központi feladata, hogy a diplomáciai eszközeivel megteremtse a kedvező külső feltételeket a reformfolyamatok továbbviteléhez. A kelet-nyugati kapcsolatokban bekövetkezett javulás korábban nem tapasztalt, jó feltételeket teremtett markánsan megfogalmazott nemzeti érdekeink képviseletéhez. Tevékenységünk eredményességét elősegíti a kezdeményezéseink és a kibontakozó új szovjet külpolitikai gondolkodás közötti tartalmi hasonlóság és alapvető érdekközösség. 1. A kelet-nyugati kapcsolatokban Magyarországra irányuló figyelem alapjául hazánk társadalmi berendezkedése, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben elfoglalt helye szolgál. Politikai és gazdasági reformtörekvéseink nemzetközi értékét a szocialista katonai és politikai integráció keretein belül vállalt úttörő - és nem egy esetben feltételezett modell - szerepünk biztosítja. A Varsói Szerződésen belül diplomáciánk jelentősen hozzájárult a tagállamok közötti viszony demokratizálásához. Az együttműködés konkrétabb és érdemibb lett, kevesebb a demonstratív, formális elem. A szervezetben mind erőteljesebb a tagállamok nemzeti érdekeinek és álláspontjának figyelembevétele. Érdemibb, rendszeresebb és átfogóbb a kül- és katonapolitikai egyeztetés. További erőfeszítések szükségesek ugyanakkor ahhoz, hogy kibontakoztassuk a tényleges nemzeti érdekekre épülő szövetségi együttműködést. Követelményként fogalmazódik meg a valós problémák felvetése és racionális megközelítése, amelynek során elkerülhetetlen a tényleges érdek-, illetve megközelítésbeli különbségek elismerése, az érdekegyeztetés és a kompromisz- 240 szum-keresés gyakorlatának meghonosítása. Ennek során vállalni kell az Hatalmi grémium
