Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... akkor nem közölték, hanem akkor, amikor összehívtak, mert mindenki túl volt az elbeszélgetésen, megvolt a tisztavatás, hazamentek.- Tehát a fiatal hadnagy hazament a családhoz, és a család nagyon örült, hogy végre hazatért.- Igen, igen. „Ja, és hova mész?" Hát majd megmondják, hova menjek.- És az édesapja mit szólt erre?- Hát büszke volt a maga módján, na persze. Minden szülő büszke a gyerekére, csak hát ugye az nehéz, ott már ember kell, aki beismeri, hogy hoppá, azért a pedagógia valahol mellé siklott. De hát, ahogy én ismertem apámat, ilyen mélységig nem ment el, hogy majd azt mondja, „fiam, igazad volt", nem mondott semmit, és az már úgy jó volt.- És az édesanyja, a nagypapa, akiktől indíttatást is kapott?- Hát nagypapa akkor még élt, és eljött az avatásomra. Sőt, amikor kikerültem, nem csak egyedül én lettem tiszt, az összes unokáját megkereste a munkahelyén, és beszélt a főnökével, hogy hát akkor ez a gyerek vagy ez a lány megállja-e a helyét, vagy mégis hogy van, mint van. Szóval büszke voltam nagypapára. Van egy film, Szalai Péter csinálta, ő kért fényképeket tőlem, és adtam neki egyet, kinn voltam szolgálatban, amikor a nagypapa a nagybátyámmal 61 26. Bella Árpád és nagypapája a soproni közúti határátkelőhely előtt 1971 májusában
