Bandi István (szerk.): Határeset. Egy határőrtiszt életútja két világrendszer határán. RETÖRKI Források 4. (Budapest, 2023)
A család, gyerekkor, felnőtté válás…
A család, gyerekkor, felnőtté válás... Határeset elhozatta magát, hogy ő megnézi a helyszínt, ahol én dolgozom. Akkor csináltunk egy felvételt a sorompó mellett, megerősített, vastag sorompó előtt álltunk, és szerepelt a filmben, mert Péternek is tetszett ez, hogy a nagypapával egy tiszt munkahelyén, szóval nem semmi.- És az édesanyja mit mondott?- Hát annak örült legjobban, hogy Sopronba kerültem, „na látod?!". Mert szegényem ideg volt végig, csak hát próbálta tartani magát, szóval nem akart nekem sem keservet, meg magának sem. Aztán meg mikor megnősültem, aztán család is lett, ez volt a gyönyör neki az unokáival.- Akkor otthon volt, és utána értesítették?- Nem, hanem összehívtak bennünket. Jelentkezni kellett mindenkinek az országos parancsnokságon, a Labancz utcában, és érdekes módon már abban az egy hónapban volt, aki meghalt.- Tehát megrendítő volt, hogy az évfolyamtársai közül már olyan fiatalon valaki meghalt.- Egy hónap eltelt, és már egy ember meghalt. Na most ott mondták el, akkor még, azt hiszem, volt egy hét a szabiból, hogy ekkor és ekkor jelentkezzen az új szolgálati helyén.- És ez volt Sopron?- Ez volt Sopron.- Amikor megérkezett az állomáshelyére, milyen és mennyire volt szabályozott a határőrség?- Az 1956-osforradalom leverése után már nem volttelepített akna mező a határsávban, ezért az emigrálok bátrabban vághattak neki a nehéz ausztriai útnak. A tömeges kivándorlás megakadályozására a Kádár-kormány elrendelte a nyugati aknamező újratelepítését. A határzárat kétsoros, betonoszlopokra szerelt, tüskésdrót kerítéssel, illetve háromsoros dróthengerrel, teljes hosszában gyalogsági aknazárral kezdték kiépíteni, melyet 1957. június végéig be is fejeztek. Az alkalmazott műanyag testű aknák ugyan jobban ellenálltak az időjárás viszontagságainak, de már az 1950-es évek végén nem álltak megfelelő számban rendelkezésre. Pótlásukra ismét fatestű aknákat vetettek be, de a folyamatos pótlás, valamint az aknák „szavatossági ideje" legkésőbb az 1960-as évek közepére előrevetítette az 19 Kádár (Csermanek)János (1912-1989) belügyminiszter (1948-1950); államminiszter (1956. október 30.-1956. november 4.); a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke (1956. november 4.-1958); az MSZMP KB első titkára (1957-1985); államminiszter (1958- 1961); a Minisztertanács elnöke (1961-1965); az MSZMP KB főtitkára (1985-1988); az 62 MSZMP elnöke (1988-1989. május 8.).
