Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Dunagate
412 A rendszerváltás mérföldkövei – Források 412 FORRÁSOK Watergate: a demokráciának az a súlyos sérelme, amit pártok, politikai tényezők bizalmas tárgyalásainak, telefonbeszélgetéseinek titkos lehallgatása, legbensőbb ügyeik kikémlelése jelent – nos, ez a fajta törvénytelenség annak idején alapjaiban reszkettetett meg oly hatalmas és kétszáz éves demokratikus hagyományokra épülő társadalmat is, mint az Amerikai Egyesült Államoké. Pedig ott akkor biztonság, gazdasági prosperitás, politikai stabilitás volt a jellemző. Nálunk Magyarországon ma épp ellenkezőleg. [...] laikusként is feltételezzük, hogy pártokat, alkotmányos és törvényes politikai tényezőket „kémelhárítani” abszurdum; nem fér össze semmiféle demokráciával. Nincs rá jogcím. Egyszerűen érthetetlen, miféle régi holt reflexek működtek tovább ebben az immár értelmetlen lehallgatási manőverben. Szándékosan nem nevezzük ellenzéki pártoknak ezzel az üggyel összefüggésben azokat a pártokat, amelyeket jogos sérelem ért. Hiszen immár jó fél esztendeje tényleges és befolyásos alakítói a politikai életnek: valós politikai tényezők, még akkor is, ha majd csak a választások fogják legitimálni s kormányra, kormányzati részvételhez juttatni őket. Mint ahogy – megfordítva – a szocialista pártot sem lehet ma már, üresen kongó kifejezéssel, állampártnak, a hatalom monopolisztikus letéteményesének vagy akár csak kormányzó pártnak is nevezni. Az MSZP októberben nem csak szavakban tagadta meg az állampárti-pártállami rendszert, de gyakorlata is igazolja őszinteségét és tisztességét. A magyar Watergate erkölcsi sarából azonban, sajnos – és ez a legtragikusabb a dologban –valami az ő fejére hullhat vissza. Pedig, éppen ezért, az elemi logika szabályai szerint, neki állt mindez a legkevésbé érdekében. Az ügyet – okkal és joggal – a nyilvánosság elé táró politikus azt nyilatkozta: nem kívánnak kormányválságot. Nincs okunk kételkedni józanságában. Áremelkedés, fenyegető infláció és munkanélküliség, adósságfizetési tehertétel és költségvetési szükség, a politikai átmenet minden gyötrelme: épp elég, amivel szembe kell néznünk, valamennyiünknek. E szakadékban ráadásul ennek a jól időzített bombának a mindent szétziláló robbanását is elviselni – túl sok volna. Tisztességesen, nyíltan, nyilvánosan, bölcsen, késedelem és hisztéria nélkül – hatástalanítani kell. Népszabadság, 1990. 01. 06., 3.
