Házi Balázs: A rendszerváltás mérföldkövei. Források - RETÖRKI Források 2. (Budapest, 2022)
Dunagate
407 Dunagate Kétségkívül a rendszerváltás legnagyobb belpolitikai botránya a Dunagate névvel elhíresült megfigyelési és iratmegsemmisítési ügy volt. Az 1989. október 23-án életbe lépett új alkotmány miatt addigra két alkotmányellenesnek minősülő tevékenységre is fény derült: egyfelől az állambiztonsági szolgálat emberei – hallgatólagos felső jóváhagyással – még mindig megfigyelték az ellenzéki szervezeteket és politikusokat, másfelől folyamatosan tüntették el az állambiztonsági iratok számukra kényesnek ítélt részét. Első olvasatra talán a megfigyelés tűnik botrányosabbnak, de az iratmegsemmisítés ténye legalább ennyire súlyos. Azokat a dokumentumokat tüntették el ugyanis – ráadásul évekre visszamenően –, amik alapján fény derülhetett volna a szolgálat 1980-as években folytatott tevékenységére, illetve kompromittálhatták volna a szolgálatok munkatársait vagy a velük kapcsolatban állókat. Az eltüntetésnek feltehetőleg egy része volt csak maga a megsemmisítés: gondolni kell arra is, hogy jelentős iratokat egyszerűen „hazavihettek” vezető beosztású tisztek, hogy azokkal a későbbiekben esetleg nyomást tudjanak gyakorolni olyan személyekre, akik az iratokat készítették, vagy említve voltak bennük. Az egész ügy igencsak furcsa körülmények között robbant ki. 1990. január 5-én közös sajtótájékoztatón ismertette az SZDSZ és a Fidesz nevében Kis János és Fodor Gábor azon dokumentumok egy körét, melyek bizonyítékul szolgáltak a törvénytelen megfigyelésekre. Bejelentették továbbá azt is, hogy feljelentést tesznek a Fővárosi Főügyészségen ismeretlen tettes ellen hivatali visszaélés miatt. Még a sajtótájékoztató előtt felkeresték Németh Miklós kormányfőt és átadtak neki egy levelet, melyben ismertették, hogy tudomásuk van a szolgálatok alkotmánysértő tevékenységéről, egyben követelték a felelősök elszámoltatását és lemondását. A sajtótájékoztatón még nem fedték fel „informátoruk”, Végvári József III/III-as őrnagy kilétét, akitől a dokumentumokat kapták. Végvári szerepe több szempontból is kifejezetten érdekes. A későbbi bírósági és parlamenti bizottsági vizsgálatok során szinte elképesztő – majdnemhogy hihetetlen – körülményekről számolt be azzal kapcsolatban, hogy hogyan juttatta be a szolgálat székházába Lovas Zoltán újságírót és Gál Zoltán operatőrt. Ők már ott videofelvételeket készítettek az ügyeletes
