Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
84 Ellenforradalomból népfelkelés Források vagy nem vagyunk hajlandók, ezért ez egy nagy út és azt hiszem, hogy ezt emészteni kell� Én ezt a megoldást ebben a formájában, ahogyan van, jónak tartom� A következő viszont ami itt a gondom, hogy én nem érzem ezt a centrumot, szóval nagyon jó ez a potenciális, de ez egy potenciális és relatív ’56 után is tulajdonképpen� Ennek lesz egy nagyon szomorú következménye� Ez valahol egyfajta személyi hatalomhoz vezet� Ezt azért meg kell mondani, hogy én egyetértek azokkal a pozitívumokkal a Kádár-kurzust illetően, de azért abból kinőtt ’58� május is, és még más is ki fog belőle nőni� Félreértés ne essék, amit fölvázol a tervezet a pozitívumokról, én azokkal egyetértek, de pozitívumok mellett ezt az árnyékoldalt is meg kell szerintem mutatni, ahova vezettek a dolgok� Hát azért ma már megmondhatjuk, hogy – én nem voltam ugyan akkor Központi Bizottsági üléseken de – ha azt vettem, hogy mikor kezdtek és mikor végeztek mondjuk öt napirend esetén, akkor paródiái lehettek legföljebb a kollektivitásnak� Gondolom vannak itt illetékesebbek, akik tudják, de én nemcsak erre gondolok, hanem egyes kérdések eldöntésére is� Én úgy látom, hogy azt talán erőteljesebben lehetne érzékeltetni, hogy 1957-ben milyen áron tudta Kádár a pozíciókat megvédeni� Olyan áron, hogy az ’57� májusi értekezlet mondandója erősen konzervatív, balos� Tessék csak megnézni, ott nem folyik a jobb, baloldallal, hanem ott egy elég erős kurzus kezdődik a revizionizmus ellen� Ezen az áron lehetett legitimálni az addigi politikát és ezek előtérbe is kerültek� Egyébként ez nagyon szépen kifejezésre jut szerintem az anyagban, ahogy ezt lehetett� Itt még van egy gondom� A munkás‒paraszt kormányt lehet föllépé sétől kezdődően egy szakasznak, periódusnak felfogni, ezt elfogadom, de azért én elég lényeges különbséget látok az 1956‒ 58 közötti és az ’58 utáni időszakok között� Tudniillik meg kell mondjam, hogy ’56 és ’58 között azért nem volt mentes a hatalom a törvénysértésektől sem, és a hirdetés ahhoz kérem, hogy kinek bocsátunk meg, kit büntetünk, azért ebben a tekintetben ha nem is csak a központot nézzük, hanem a vidéket, ott aztán az egyoldalúság eléggé aratott� Ha valakinek a politikai gondolkodása zavaros volt, gyakran azt is fizikai módszerekkel igyekeztek jobb belátásra bírni� Ezt nem lehet ma már, meg kell mondani őszintén� Ugyan az most nem ide tartozik, de mégiscsak a március 15-ével kapcsolatosan egy más vonatkozás� Fölvetette a Magyar Demokrata Fórum – illetve mi vetettük föl –, hogy íme, itt az alkalom, ünnepeljük együtt� A Magyar Demokrata Fórum részéről azt mondják, hogy annak föltétele van, és itt elsorolják a 8‒ 10 évnek előtte történt egyetemista veréseket meg
