Jónás Róbert (szerk.): Ellenforradalomból népfelkelés. Dokumentumok Pozsgay Imre irathagyatékából - RETÖRKI Források 1. (Budapest, 2022)
Források - 3. Jegyzőkönyv a történelmi albizottság 1989. január 27-i üléséről (1989. január 27.) Berend T. Iván által a történelmi albizottság munkája nyomán összeállított tanulmány részletes vitája és a népfelkelés formulájának elfogadása
83 Források Népfront az intézményrendszer tekintetében is egy elmozdulást jelent, mint amivé vált� Ha hozzuk a nemzetközi vonatkozásokat, és helyesen hozzuk azt, hogy ’53 szovjet kezdeményezés, de azt is meg kell mondani, hogy 1954 végén a magyar pártvezetőket ugyan olyan módszerrel kirendelték és [...] azt közölték velük, hogy tulajdonképpen ők nem tudnak egyetérteni már azzal, ameddig Nagy Imre eljutott, és ezért azt igénylik, hogy Nagy Imre gyakoroljon önkritikát� Most itt történt egy nagyon érdekes mozzanat, hogy Nagy Imre nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni� Tehát valami olyan változás következett be, ami teljesen szokatlan, és nagyon helyesen mutat rá itt a tervezet a Malenkov(?) [...] leváltására, mert valóban addig huzakodás volt a magyar Politikai Bizottságon belül is, szinte könyörögnek, hogy Nagy Imre gyakorolja már ezt az önbírálatot és mondja el a Központi Vezetőségben ő a beszámolót, de amint megérkezett a Szovjetunióból az az információ, hogy Malenkovot fölmentették, attól a pillanattól kezdve Rákosiék fej nélkül rohantak bele a márciusba� Ami a márciust illeti, talán annyit megérdemelne, hogy ennek lett köszönhető, hogy a XX� kongresszust Rákosi fogadta a főtitkári székben és – tulajdonképpen amit szintén helyesen állapít meg a tervezet – hogy ’56 júliusa nem jelenthetett kibontakozást, hiszen 1956� július 12-én Rákosi még nem tudta, hogy meneszteni fogják� Rákosi azzal érvelt, hogy aki nem ért egyet a szocialista építéssel, a szocialista iparosítás, ezen belül a nehézipar elsődlegességével, annak nincs helye a pártban� De ez július 12-én mondta, és nyilvánvaló, hogy rá nyolc napra egy júliusi programban még annyi sem lehetett, hogy valamiből próbálunk visszavenni, hogy nem 50 százalék, hanem 49,5� Nekem is az a véleményem, hogy július éppen arra bizonyíték, hogy elkerülhetetlenül rohantunk bele egy válságba� Megmondom őszintén, hogy nem érzem magamat annyira otthon az ’56 utáni dolgokban, mert a kutató nehezen vagy nem igen jutott el odáig, úgyhogy itt részben a politikai tapasztalataimra kell építeni, részben azokra az információkra, gondolom, amiben nem utolsósorban majd Ormos Mária és Földes György részesít bennünket – azt hiszem ők írtak a legtöbbet ebbe az anyagba –, de egy vonatkozást azért mégis említenék� Nem akarom kikerülni ezt az ’56-os dolgot, szerintem ezt alternatív módon helyes kezelni, mert ebben a kérdésben nem hiszem, hogy egységre lehetne jutni, és akkor jobb, ha ezt érleljük ebben a formában, mert azért ebben mégis csak van előrelépés az eddigiekhez képest� Most nem akarok itt személyeskedni, de hát még május előtt egy könyv sorsa múlott azon, hogy hajlandók vagyunk-e egy fejezetet úgy nyitni, hogy ellenforradalom
