Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)

1907-07-01 / 7. szám

IV. évfolyam.

Szatmár, 1907. julius hó 3.

7-ik szám.

Kizárólag a rendörfőkapitányi [ hivatal tisztikara, rendőr- Vés csendőrlegény^ége számára.

*

A RENDÖRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA.

Összeállítja: Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara.

Csatornázás és vízvezeték.*)

Minden törvényhatóságnak a legmagasabb fokit erkölesi kötelessége, hogy midőn a munkás kezek százezrei hagyják el az ország területét s kivándorolnak Amerikába, midőn az ország elnéptelenedésének szomorú prespectivája áll előttünk — ne nézzék többé a megszokott indolentiával a fent álló primitiv közegészségi viszonyokat, hanem minden rendelkezésökre álló eszközzel igyekezenek azt javítani s ez által gátat vetni a dúló járványok pusztításának s az ország még nagyobb fokú elnéptelenedésének.

Kivált sűrűn lakott városokban a melegebb idők beáltával mindig aktuálisé válik a köztisztaság és jó ivóviz kérdése. Két factor, mely a közegészségi viszonyokat kedvezően vagy kedvezőtlenül irányitja.

A köztisztaság és a lakosságnak jó ivóvízzel való ellátása csak egy módon oldható meg : Vízvezeték és csatorna rendszer építésével. E nélkül a közegészségügyi viszonyok javítására irányított minden törekvés hiábavaló. Jó csatornázási rendszer nélkül a lakásunk körül, udvarunk és utczáin- kon a szeny-vizek és foecaliák megfertőzik a talajt s az abból fejlődő gázok sokféle betegséget előidéző microorganismusokkal töltik meg a levegőt. Jó és jól vezetett ivó viz nélkül mindig ki vagyunk téve a veszélynek, hogy az ivó vízzel valami fertőző anyagot viszünk be a szervezetünkbe.

Vízvezeték és csatornázás nélkül kivihetetlen az utczák locsolása, pedig az utczák locsolása nélkül a nyílt csatornákból kiáramló gázokhoz hozzá szegődik a beszáradt utczai piszoktól a közleke*) Irta egy fővárosi rendőrorvos.

dés által felvert por is, mi áltál sokszorosan’íjfer- tőzött levegőt szív be az ember.’'-., Jj-'A í

Kétségbeejtő érzés az, mikor á euFtür ember, kinek már vérében van, hogy minden piszkot távol tartson magától, — tudva tudja, hogy a nap hevétől fülledt levegő telve van az utca szemétjéből felvert porral és a nyílt csatornákból kiáramló ártalmas gázokkal, mely az ajtók és ablakok finom nyilásain követi őt tiszta lakásába is.

Tudomásom szerint Szatmár város értelmisége és irányadó köreiben évek előtt megindult egy üdvös mozgalom, melynek célja, hogy a város vízvezetékkel és csatornázással legyen ellátva. Kétségkívül egy ilyen nagy mü megalkotása nagy anyagi áldozatokkal jár, nagy harcot kell megvívni a tömegek kicsinyes előítéleteivel, kiknek nincs érzékök ilyen korszakalkotó közegészségi intézmény létesítése iránt, pedig az eféle intézmények hiánya éppen az ő körükből szedi járványok alatt a legtöbb áldozatot.

Hogy milyen nagy hordereje van egy város kedvező népesedési mozgalmára a csatornázás és vivezetéknek, azt legeklatánsabbul mutatja Buda- pest statistikája. Ugyanis Budapestnek 1880-ban 1000 lakosa közül meghalt 34, s ezen óriási szám már 1906-ban úgy alakult, hogy 1000 lakosra csak 18 halálozás esett. Majdnem felére szállt tehát le 26 év alatt a halálozások száma, a vízvezeték és csatornázási rendszer javitása és tökéletesítése következtében, annak dacára, hogy ezen statisztikában bent foglaltatik a vidékről feljött és a fővárosi kórházakban elhaltak nagy száma is.

Szatmáron a halálozási szám évek hosszú sora óta 1000 lakosra 30 és 26 közt ingadozik, tehát 10—12-vel rosszabb, mint a fővárosban. Ezen halálozási percentuáció a szerint változik, hogy melyik járvány milyen vehementiával lép