Rendőri Lapok, 1907 (4. évfolyam, 1-11. szám)
1907-01-01 / 1. szám
IV. évfolyam. . f* Szatmár, 1907. január ho ff Kizárólag a rendőrfőkapitányi hivatal tisztikara, rendőr- és csendőrlegénysége számára.-1RENDŐRI UPC A RENDŐRFŐKAPITÁNYI HIVATAL TISZTIKARÁNAK, RENDŐR- ÉS CSENDŐR-LEGÉNYSÉGÉNEK SZAKLAPJA. Összeállítja : Tankóczi Gyula főkapitány felügyelete alatt a hivatal tisztikara. Megjelenik minden hónap 1-ső napján. ' * A rendőrtisztviselők egyen- ruházata. Körül-belül tiz esztendeje, hogy vajúdik az egyenruházati kérdés, mig végre a megvalósuláshoz értünk. Az egyenruházat szükséges voltának indokait itt az ügy teljes befejezése után fölsorolni és mérlegelni nem kívánjuk, de mégis azok megnyugtatására — ha vannak ilyenek — kik nincsenek tisztába az egyenruházat előnyeivel, utólag csak két körülményt kivártunk fölemlíteni: az egyi< hogy nagyon komikusán tűnik az fel, hogy a jelen közbiztonsági szolgálat mellett, egy rendőrségi tisztviselő személyazonosságát igazolja az abban kétkedő csendőr előtt; a másik, a mint igaz az, hogy a jó tisztviselőt nem az egyenruha teszi becsültté, éppen úgy igaz az is, hogy az egyenruha Bök emberi gyarlóságtól visszatartja az egyenruha viselőjét; 8 ha mégis ez, emberi gyarlóságában megfeledkeznék föltétien rendszeretet s becsületes magatartást igénylő egyenruházatában önmagáról, úgy ez a megfeledkezés annál kirívóbb s annál példásabb megtorlást igényel, a közrend főn- tartására hivatott s szigorú fegyelem alatt álló testület tagjánál. Egy kis gyarlóság, egy kis hiúság talán, jobban megszellőztette ezt a belügyet, mint maga az egyenruházat külső formájának jelentéktelen ki- domboritása megérdemelte volna; mégis a helyisajtó — bizonyosan nem mint egy közügy fontosságánál fogva — kimerítően foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mi a baj ? Nincs elég csillag a földön, hogy megfelelő, az igényeket kielégítő számban jusson a kravátlikra. Tehát még fel se huztuk az egyenruhákat, már is meggyökeresedett, még pedig erősen az a fölfogás, hogy nem is a ruha, hanem a csillagok teszik ragyogóvá a r. tisztviselőket. Ez a felfogás nem fér össze egy köztisztviselő komoly gondolkozásával, a munka komolyságával és ez a felfogás nem valami hízelgő véleményt alkot a szemlélőben arról a testületről, a melynek tagjai a csillagok bőkezű osztogatásában látják talán hosszas, talán érdemes munkásságuknak megjutal- mazását. A csillagok bőkezű osztogatásának barátai összehasonlításokat tettek a m. kir. államrendőr- séggel. Hát ez nem jó hasonlat, mert mi közünk nekünk az államrendőrséghez, hiszen ma talán a város fizeti még a kinevezett főkapitányt is; mi közünk nekünk az ; llamrendőrség rangjelzéséhez és fizetési fokozatához, mikor azok egy egész külön álló, külön törvény által megállapított szervezetben egyáltalán rá nem húzhatók a mi viszonyainkra. A minősítésről szóló törvény csak rendőrkapitányokat említ, igy ehez sincs nekünk semmi közünk, mert a mi törvényhatóságunk az ő autonom jogkörében szabályrendeletileg állapiiotta meg a szervezetet s igy adta azt a nagy dekórumot a a rendőrség fejének „főkapitány“ s adta az alka- pitány és egyéb elnevezéseket úgy, anélkül, hogy figyelemmel lett volna az állami rendőrseget szabályozó külön törvényre. H» a szervezeti beosztást a törvényhatóság cselekedte törvény biztosította jogánál fogva saját belátása szerint, mi szükség van arra, hogy a csillagok osztogatásánál a budapesti államrendőség külön törvénynyel megállapított szervezete, rangjelzése vétessék figyelembe. Egy körülmény merülhet fel csupán, a rendőrség államosítása. Szerencsénkre akkor, mikor a város színeit az egyenruházatban kidomboritan-
