Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-01-11 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA. lósága sem lesz képes ezreket indítani előfize­tésre, de hogy 100 mondd egyszáz megrendelője se legyen s hogy hátra hagyott müvei kiadatlanul maradjanak, arra még gondolni sem mertem. Ez már nem közönyösség, ez már bűn. Hogy miért!? — erre feleljen meg magának hazánk 8 millió magyarja, vagy ha felekezeti körre szorítjuk, negyedfél millió protestánsa, vagy ha még ad infinitum visszük a korlátot negyedfélezer prot. lelkésze és lelkésztanára. Ez utóbbiakhoz, ezek között is a tehető­sebbekhez kiáltok én, egy sil ó felhő, akire Tompa hunyó emlékezetének még egy pirosló fénye süt. Ne engedjek, hogy Tompa nagy szellemének al­kotásai, pártolás hiányában, az enyészetnek adas­sanak át! Valamikor, nem is olyan régen, Tompa egyházi beszédeiből egy kiadás nem volt ele­gendő, másodikat is rendezni kellett. Ma, ugyan­csak ő neki eddig még kiadatlan papi dolgozatai nem nyerhetik meg azt a morzsányi kegyet, hogy napvilágot lássanak, Difficile est satiram non seri- here. — De hát Tompának szól-e ez a közöny vagy a magyar prot. irodalom képét mutatja? Bármim legyen,erre csak egy szó van a szótárban: szé­gyen. Én nem hiszem, nem hihetem, nem akarom hinni, hogy a magyar protestánsok végre magukba ne szálljanak s minden jóravalö irodalmi válla­latot, még ha az nagyjaink emlékének, szellemé­nek lealázásaval jár is, veszendőbe menni hagy­janak. Debreczen, 1895. decz. 21. S. Szabd József. Érdbkes hymenhir. Már csak kuriositásból is megemlítésre méltó házasságkötésnél fungalt Uszkay Kálmán vitkai anyakónyvvezetó műit év tleczember 15-én, amely házassag-kötésnél a vő­legény Kovásznay István, vitkai földműves, aki született 1832-ben, tehat ma (53 éves es meny­asszony Fórizs Rozália volt, aki ugyancsak Vit- kán született 1829. február 28-an, aki tehát ma (17 éves. Kiváltjuk, hogy az aranylakodalmat a legjobb egészségben tarthassak meg 1946-ban. Társasvacsora. Vettük a következő értesí­tést: Aiaut írottak azon általános óhajnak es fel­kérésnek kívánva engedni, hogy a legközelebb elmúlt vármegyei tisztujitasokbol kifolyólag já­rásunk újonnan megválasztott közigazgatasi tó- tisztviseloit ünnepélyesen üdvözöljük es hivataluk újabb elfoglalása felett örömünket nyilvánítsuk, e végett Mátészalkán 1895. év januar hó lö-tk napján esteli 6 órakor a Sarkadi vendéglő helyi­ségében társas vacsorával egybekötött eslelyt rendezünk, melyre tisztelt (Jzimedet hazafias tisztelettel van szerencsénk meghívni. Kelt, Má­tészalkán, 1896. január hó 5. Földváry Sándor, Badaházy István, Komoróczy Jenő. — Az erdödi ev. ref. fiuk egyház által fel­állítandó iskola és templom epiiesere újabban a következő adakozók járulták kegyes adomá­nyaikkal: Budapest fő es székváros tanácsa 25 frt, Mezőtúr város tanácsa 10 frt, Maros-Vásár­hely sz. kir. város tanácsa 8 frt, a rimaszombati ev. ref. egyház és hívei gyűjtés utján 44 frt 30 kr. ld. Nagy Sándor mezőtúri földbirtokos 5 frt, a niiző-sassi ev. ref. egyház 2 frt, a mező csa- thi ev. ref. egyház 2 írttal. Midőn ezen adomá­nyok átvételét elismerem és nyugtázom, egyszer­smind a nemesszivü adományozóknak kisded egyházunk nevében hálás köszdnetemet nyilvá­nítom. Erdőd, 1895. évi deczember hó 30-ik nap­ján. Virágh Mihály egyházi főgondiiok. — Katholikus papi járandóság a más feleke­zeti! birtokosoktól. Sznjk nevű faluban történt, hogy a községben birtokos és más faluban lakó nem róm. kath. vallásu s főként zsidó birtoko­sok, hitfelekezeti állásukra való tekintettel meg­tagadták a kanonika-vizitációban a koiumu ni- tásbeli telkek és zsellérbirtokosok arányban rá­juk kivetett kath. papi és tanítói járandóságok fizetését. A járási főszolgabíró azonban kötelezte őket — s köztük egy németbolyi izr. vallásu birtokost is — az emlitett járandóságok fizeté­sére. Ez utóbbinak fölebbezésére, az alispán meg­semmisítette ezt a határozatott s az alispáni dön­tést helyben hagyta a megye közig, bisottsága is. De újabb fölebbezésre a kultuszminiszter azt az elvi jelentőségű döntést hozta, hogy a kano- nika'idzitációban előforduló ez a kifejezés: „com- munitás* politikai községet jelentvén, a közsé­gekben földbirtokkal biró bármely és bárhol lakó birtokosok kötelesek a kanonika vizitáeióban tel­kekként megállapított természetbeli papi és ta­nítói járandóságokat birtokaik arányában kiszol­gáltatni, még az esetben is ha az illető birtokosok zsidók. Éhez szóljanak hozzá jogászaink. Nyilvános nyugtázás. Kálmáuczhelyi Miklós kir. aljarásbiró ur a mátészalkai ev. ref. iskola javára múlt évi decz. 26-an tartott bal alkalmá­ból 2 fitot volt szives utólag a nevezett czeira beküldeni. Midőn ezt nyilvánosan nyugtázni sze­rencsém van: egyúttal kedves kötelességemnek tartom a szíves adományért hálás köszónetemet nyilvánítani. Mátészalkán, 1896. jan. 2. Kincses István ev. ref. lelkész. A mátészalkai ev. ref. egyházban az 1895. évben születtek összesen 158-an, ebből fi 84, no 74. Meghaltak összesen 118-an, ebből fi 65, nő 53. A szülöttek szama a meghal iákét telüllialadja 40-el. Házasságra lepett 24 pár, ebből tiszta há­zasság 23, vegyes 1. — Vallásszabadság. E czim alatt közli a „M. A. a következőket: Rohonezról Írják, hogy Bzaurer János csajtai fö.dmives újszülött fiat, meg mielőtt az anyakönyvvezető előtt jelentke­zett volna, egy állítólagos reverzáiis alapjau, ágostai evangélikus Jetére, rohonczí katholikus templomban megkereszieltette. Pár napra a ke­resztelés után elfáradt az anyakönyvvezetőhöz is, hol a keresztsegbeu Károly nevet nyert fiat, mint katholikus vallasut akarta beiktatni. Benők ur azonban személyesen ismérvén az evangélikus apat, az újszülöttet a fennálló törvények ertei- meben, daczara annak, hogy atyja azt mar elő­zőleg kathohkussa keresztelte, ag. evangélikus vallasunak irta be az anyakönyvije. Hatba volt minden tiltakozás az apa részéről; a mokany anyakönyvvezető nem engedett. A hatholikusnak keresztelt újszülött eszerint hivatalosan ágostai evangélikus honpolgár. Ez azután az a híres val- lásszaüadsag! Hat ez igen helyesen történt, ha igy toriéul, az eikeresztelesek kérdését csak így lehet megoldani. — özalay József nagybecskereki lelkésztár­sunk lukasamul minden vasárnap es csütörtökön este 7—8-ig esteli isteni tisztelet tártaink, melyen keresztyén missziói énekeket euekeinek az egy­begyűltek. Ezen missziói énekeket kartarsunk most nyomiaiasoun is kiadta, mely 5 krajezarért meg­rendelhető tízalay Józsefnél N. Becskereken. — Sokra becsüljük mi a házi isteni uszieletet, de nem veszi tőlünk rósz neveti t. kartarsunk, ha azt mondjuk, hogy enekelui mar csak a mi zsol- taros könyvünkből tudunk igazi buzgosággal. — Közelebb a Kalviu-téri templomban voltam. Mel­lettem egy előkelő hitrokonom ült s teljes hangja erejeböl enekelte egyik sz p zsoltárunkat a gyü­lekezettel. Bizonyosan gyermekkorában tanulta meg zsoltárainkat. Ez az úri ember bizonyosan nem lelné helyét a Kálvin templomban, ha egy­szer csaK ilyen missziói éneklikét kezdene orgo- nazni a művész Sz. Nagy Károly. A református még szívósakban ragaszkodik :iz ő zsoltáraihoz. Tehát hagyjuk meg szép énekeinket a házi isteni tiszteletre is, mig nem születik egy másik Szenczi Molnár Albertünk. — Nagykároly város polgármesterévé Dcb- 'reczeni István eddigi vármegyei árvaszéki ülnök választatott egyhangúlag. Gratulálunk! — Csánky Benjámin kunhegyesi segédlel- késztöl egy kötet egyházi beszéd jelent meg Rácz Miklós kartarsunk kiadásában. Közelebb ismer­tetni fogjuk. — A harangokról ez. czikkiinkhöz pótlólag megjegyezzük, hogy a hazai református egyhá­zakban a legnagyobb harangok a következők: Kisújszálláson van egy, melynek súlya 22 mazsa. 1 Alakon van 32 mázsás. N.- Váradon 46. m. Czeg- i léden 56 m. Debreczenben 65 m. Kolozsvárt szin- i tén 65 m. Legnagyobb harang hazánkban az esz- ' tergomi mely 109 mázsa súlyú. Külföldön sokkal nagyobbakat találunk, igy pl. Párizsban van egy 280 mázsás. Moszkvában 3000 mázsas. Feleinkben 3500 m. súlyú. A harangjára s tornyára minden I falu büszke. Azt szoktak mondani a falusi era- i berek, „Budán bőg a párja.“ Pedig nem a nagy- 1 sag és a súly határoz, hanem az érezvegyiték s i a harmónia és a szerkezet. Szerkesztő; posta. Jármi. Közelebbi számunkban bemutatjuk. Levélben többet. Tépe. 189Í5. junius végéig. Kérünk valamit onnan is. B.-Szentandrás A szövetkezet zárszámadását szívesen vesszük. Kunhegyes. Az ismertetés rövid idő alatt jönni fog. Alterego. Minő ostoöa dolog midén egy fél számra való kéziratunk széria iában elveszett. De aát a vonatok is késnek néha, nem csuda ha mi is késtünk e malheur miait. Kunhegyes. A könyvismertetést magamra vállaltam. A szeivény sorait a zerkesutöség tagjai szívesen köszö­nik, mily eltérők a nézetek 1 Vannak, kik a kath. sajtóval szemben elfoglalt álláspontunkat nem helyeslik. De hát mindönkinek tetszeni lehetetlen, akarni balgaság. Sáiyi. A tévedést kiigazítjuk. Gyügye. Az ígéretre számítok, vártám az ünnepeken is. Keér. Az érdemleges választ várom a jelzett ügyben. Szatmár. R. S. Nagy igazságod van, de ne­kem is van egy kicsi. Ne várd a 14-iii.ét, ird meg, a mit érintettél. Szerkesztők : Biky Károly és F. Yarga Lajos. Kiadja: a „Szatmári Prot. Irodalmi Kör.“ Erdélyrészi bortermelők raktára weiszbueg józsefI kisküküllő-megyei bortermelő BUDAPESTEN, VIII., József-körut 33. (Rákóczy-térrel szemben.) 11—12 Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy természetes hegyi borok, rizling, muskatály, csemege és aszú borokat tartok raktáromban, azonkívül eognae, rum, szilvórium, baraezk-pa- linka, baraezk-likör, mindennemű bei- es külföldi pezsgőt és likőröket. Megrendelések pontosan és díjmentesen házhoz szállítva esz­közöltetnek. Vidékre adómentesen és franko. Transito pinezek: Budapest, Promontor. Nyomatott Weisz Zsigmond könyvnyomdájában Mátészalkán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom