Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-28 / 13. szám
REFORMÁTUS 0 Ti LAPJA. Hatra való előkészületek, törvényesen megtétes- seuek. Ez időtől kezdve fölfölmerül egy kevés időre, megint letűnik a zsinattartás kérdése. Vannak kik óiiajtják, vannak kik ellenzik. Utóbbiak közt vannak kiváltképpen a dunamellékiek, előbbiek közt a tiszántúliak. Amazok inkább csak határozatképes konventet akarnak, mig a tiszántúli kerület folyton tiltakozik egy határozatképes kon- vent ellen. (1868. ápr. kgy. 26., 1873. apr. kgy. 76. sz.) Utóbbiban is szétágaznak a vélemények az egyházmegyek közt, nem ugyan a zsinat tartása, henem inkább csak az idő kérdésére nézve. Egyházmegyénk azok közé tartozott, a melyek minél előbb óhajtották volna megtartani a zsinatot s ezt az egyházkerület 1872. évi áprilisi kgyülése 38. sz. határozatában foglalt fölhívásra adott fölterjesztésében azzal okolja meg, hogy: az államhoz való jogviszonyunknak valahára tisztázása, a teljes jogegyenlőség megállapítása, a canonok újból alkotása, belmissziö es domestica létrehozása, a bibliának lefordittatása — követeli a sürgős zsinatolást. A kerületen ugyanis már 1869-ben (aug. kgy. 247. sz.) sürgetoleg indítványozta a felső- szabolcsi egyházmegye a zsiuattartás iránti aktió megindítását s ettől kezdve évről évre folyton szemei előtt lebeg kerületünknek a zsinat, bizottságokat nevez ki, a testvérkerületeket szorgalmazza, egyes tárgyakat, minő p. o. egyházmegyénknek a tisztujitás tárgyában meg 1867. szept. 26-án fcJz.-Németiben hozott határozata és ennek alapján 1868. szept. 10-én Kis-Arban megállapított tervezete, továbbá azon indítvány: hogy a prot. lelkészek országos pénztártól segély eztesseuek és a makói egyház indítványa a jogok és kötelességeknek a népesség aránya szerinti megosztása tárgyában — a zsinati tárgyak köré sorolja, 1877. kgy. ápr. 18. sz. határozatával pedig egyenesen fölhívja a testvérkerületeket, hogy egy aikotmányozó zsinatnak mielőbbi megtartására nézve nyilatkozzanak, illetve munkáljanak közre; a maga részéről már ezen gyűlésében (23. sz.) meg is választja az alkouná- nyozó nemzeti zsinat tárgyában tartandó egyetemes értekezlet tagjait. Midőn pedig a testvér kerületek válasza megérkezik: t. í. az ugyanezen év julius havi közgyűlésen, nagy örömmel értesül a felől, hogy a zsinattartas s az azt előkészítő egyetemes értekezlet tárgyában tett indítványát elfogadták, sőt ugyancsak e gyűléséből föl is kéri Báró Vay Miklós legidősebb fögond- nokot, hogy a közóhajtáshoz kepest, az egyetemes értekezlet egybehivasára nezve, legjobb belátása szerint, a legalkalmasabbnak látszó időben az egyházkerületek elnökségeivel ■ egyetértőleg intézkedjék. (245. sz.) E fölhívás eredménye az lett, hogy még ezen év november havában összejött az egyetemes értekezlet Budapesten, ez értekezlet egy bizottságot választott zsiuati előmunkálatok elkészítése végett. A bizottság pedig két albizottságra végezte munkáját, majd tanácskozásainak végeredményét, addig is, mig az a teljes bizottság elé terjesztetnek, az által tárgyaltatnek — kinyomatta s az egyházkerületekhez megküldte oly czelból, hogy arra vonatkozólag, ha lehetséges még a folyó évi (1878.) nov. hó első napjáig tegyék meg észrevételeiket. E bizottsági munkálatokat a püspöki hivatal azonnal leküldte az egyházmegyék espereseihez; a kerületi júliusi gyűlés aztán felhívta őket, hogy ha lehetséges, egyházmegyei gyűlésben tárgyaltassák azokat; ha pedig rendszeres egyházmegyei gyűlés tartása nov. hóig ki nem vihető, az egyes gyülekezetek lelkipásztorait, az egyházközségi tanácsokat hívják fel, hogy a tervezetekre vonatkozó észrevételeiket és megjegyzéseiket a püspöki hivatalhoz okt. hó végéig küldjék be. Így jő egyházmegyénk is a zsinati előkészület aramsodraba, egyidejűleg fölhivatván a gyakran ülésező konvent megszaporodott költségeinek afánylagos fedezetéről való gondoskodásra. Ennek azonnal készseggel eleget is tesz, annyit kérvén csak a kerülettől, hogy „koronkint tüntesse föl közönségünk előtt, mennyi az a kerül- hetlen költség, melynek fedezése egyházmegyénktől is méltányosan megvárható.“ (1878. szept. kgy. 17. sz.) Azonban annak a fölhívásnak, hogy a kon- venti bizottságok munkálataira mar nov. 1-ig veteményes nyilatkozatát beterjeszsze: nem tett, nem tehetett az idő rövidsége miatt eleget. Hanem imént jelzett gyűlésében egy fiz tagú küldöttséget bízott meg, hogy az albizottság! munkaiatokat tüzetesen tanulmányozza át, indokolandó észrevételét megvitatás végett terjessze jövő gyűlés elé, fölhiva egyszersmind az egyházmegye értelmes közönséget is, hogy tanulmányozzák a munkálatokat s annak idejében alaposan nyilatkozhassanak felölök. Eszerint csak az 1879-ik évi áprilisi közgyűlésben (4. sz.) foglalkozott egyházmegyénk a zsinati egyik albizottság munkálatával. E munkálatra adott egyházmegyéi véleményt a következőkben ösmertetjük: Különösen 4 elvi jelentőségű megjegyzésre fekteti-a súlyt egyházmegyénk; ezek: az Erdély- lyel való unió, a joggyakorlásnak szorosan a le- lekszám szerinti alapra fektetese, az egyhazkegyelet fáklyáját, mely 12 év óta csak a szivek rejtekében mint elfojtott szikra lappanghatott. — Ez nap este az énekteremben bankettet rendezett az ifjúság. A város lobogódiszben s este kivilágítással ünnepelt. Az önképzó társulat körében újabb erők tűnnek föl a következő években. Széli Farkas, Szana Tamás, Zsutay János igen tehetséges ifjak voltak. E korból való a „Koszorú“, az ifjúság jelesebb dolgozatainak albuma, mely 500 előfizetővel 800 példányban nyomatott s melyet akkor a napi sajtó jól fogadott s maga Arany Janos is megdicsért. A Peczeli kora óta, ez volt az első önálló irodalmi vállalat, melyoen az ifjúság a nyilvánosság elé lépett. E korból valók az ön- képző társulat alapítványai, a jogász alap, Kovács Gyula, Nagy László, Gőzmalom társulat, Tisza, Balogh stb. alapítványok. Zsutayt ismeri a közönség kiadott költeményeiből. Róla bizton mondhatjuk, hogy ha bal- vegzete meg nem akasztja életpályáján, egyik dicsekedése lett volna a magyar költői irodalomnak. Mint humoros szavaló kedvencze volt az ifjúságnak. A „Tudós macskája* „Pázmány lovag“ és sok más vig költői mü nyert életet az ő élénk előadásában. Sajnos, hogy e kedves ifjú költőnket oly korán s oly tragikus módon elvesztettük. A költészet terén ez időben feltűntek még K. Pap Kálmán, Hamer László, Nagy Gusztáv. S ezzel átlépünk az évtized második felébe, mely szintén meghozta a maga jeles tehetségeit az ifjúság életében. Dapsy, Tabajdi, Gergely Károly, Rácz Károly, Bar/cász Károly, Gulyás Lajos tevékeny és tehetséges tagjai voltak az önképző egyletnek. Dapsy már akkor is széles körű ismerettel birt mit eléggé igazol az, hogy úgyszólván az iskola padjairól hívták meg tanarnak. Az önképző társulat tagjai pedig egy emlék albummal tisztelték meg az elváláskor. Tabajdi Lajos a szép Hiteti tanácsbirói hivatal beékelése egyházi életünkbe s az egyházmegyéi és kerületi tisztviselők mely időtartamra leendő választása. A mi az Erdélylyel való uniót illeti, tehetőnek, sőt kívánatosnak mondja a vélemény, mint az erőegyesítés, a tömörülés egyik eszközét s igen szépen okolja meg, hogy ha a politikai uniót — noha nagyobb akadalyai tehettek és voltak is — a nemzeti közhangulat erősen akarta mindkét részről: a protestáns közvélemény nem tehet kevésbé szabadelvű a különleges jogfentartások tekintetében, annyival inkább, mert alkotandó uj intézményeink jelentékeny vészére nézve majd a jövő, az elet és gyakorlat fogja megmutatni vajon jobbak-e azok, miket cserebe kínálunk, azoknál, miket náluk a századok folyamán maga az egyházi étet fejtett ki. A joggyakorlásnak a szorosan lélekszám szerinti alapra fektetését nem tartja helyesnek és méltányosnak. — Nem helyes, mert egyházunk múltjában, százados fejlődésében nincs meg a történelmi alapja, de nem is méltányos, mert a 30—40 templomot, iskolát, ugyanannyi lelkészt s esetleg még több tanítót roppant áldozatokkal és erőfeszítéssel fentartó és nemely ily alföldi gyülekezetnél együttvéve sem nagyobb népességű 30—40 kis egyház létérdeke, foniosabb a magyar- országi protestáns egyház egyetemére nézve, mint egy — akár melyik és akarmely népes — egyház létérdeke. Az egyházkerületi tanácsbirói állás beállására nincs semmi szükség. Hiszen a törvényszéki ügyek tárgyalására, Ítélettel való ellátására illetékes egyének szama együtt 29. Ez teljesen elég. Maga az országos egyházi fótórvenyszék sem áll több mint 9 tagból. A világi törvényszékeknél is személyi, vagyoni s becsületbeli kérdésekben 3, legfeljebb 7 tagból álló bíróság, Ítélkezik. Bíráskodási dolgokban a nagy Szám inkább hátrányos, mint előnyös; kormányzati költséget növeli csak — azért elejtendő. A tisztviselők közül csupán a püspököt és főgondnokot választaná élethossziglan, a többi állásokat pedig úgy az egyházmegyén, mint a kerületen 10 évenként óhajtja betöltetni. Az itt kiemelt négy pontra tett tüzetes megjegyzés után áttér a vélemény a konveuti munkálat részleteire. A vélemény eme része külön foglalkozik „A zsinat átok (tusának és szervezetének szabályzatával, annak 3 pontjára tévén alapos és talpraesett megjegyzéseket. Majd „a zsinat tanácskozási szabályzatának és ügyrendének tervezetéhez* szól röviden s úgy tér át „Az egyház alkotmányának tervezetére“ vonatkozó észrevételei elősorolasára, tizenhárom főpont alatt terjesztvén elő ezeket. A köznevelés és közoktatás szervezetére készített konveuti javaslattal előbb bizottságilag 1880. márcz. 17-én, majd közgyüiésileg másnap, márczius 18-án foglalkozott egyházmegyénk. A bizottsági munkálat után elfogadott egyházmegyei velemenyes javaslat XXXIX. terjedelmes pontban foglalkozik a konveuti tervezettel, alaposan, kimeritoleg.*) Ezenközben az idő telt, a várva-várt zsinat közeledett, gondoskodni kellett annak költségeiről s megválasztani az oda küldendő képviselőket. Előbbire nézve az egyházkerület 1881. május 2—8. napjain tartott közgyűlésének 30 ik sz. Határozatával tett föihiva egyházmegyénk 8 ugyanez év julius 20-án tartott közgyűlésében intézkedik is: bogy a jelen évi névtárban kimutatott lélekszám szerint fizetendő 2 kros zsiuati költségnek egyik fele része szept. 15-ik napjára, esperes úrhoz minden egyházból okvetlenül beadandó tegyen, sőt az az államsegélyben részesült egyházak illetékéből már most visszatartsák ; ha pedig még oly egyházak is tennének, melyek fizetni teljességgel nem képesek, az azokra eső összeg az ő kamatfizetési terhökre, a lelkészi gyámolda pénztárából, esperes ur által fog kölcsön vetetni, e kölcsönt, valamint a zsinati költségek másik felét, az egyházlátogatás alkalmával tesz köteles okvetlen kifizetni miudenik egyház.“ E gyűlés bontotta .föl az időközben zsinati képviselőkre beadott szavazatokat is. Ezek szerint rendes képviselőkul megválasztattak Kiss Áron esperes és Vályi János segédgondnok, pót- képviselőül világi részről Farkas Antal. Lelkészi részről a pótképviselőségre senki sem kapott általános többséget, uj szavazatra kitüzettek hát: Illyés István, Szarka Boldizsár és Tabajdi Lajos. Az eként elrendelt szavazás eredményét csak az *) Szerettük volna az egész veteményes javaslatot itt közre bocsátani, de a térrel gazdálkodnunk kellett. irályáról s szónoki tehetségéről ismert jeles tag a társulat csaknem minden iránya munkásságában egyik tő szerepet vitte. Az iskolai pályázatokon jutalmakat nyert, a „Heti Közlöny“ hasábjain szorgalmasan dolgozott. Mint a szavalat! szalt- osztal}' elnöke a szónoklat iránt nagy érdekeltséget keltett az ifjúság soraiban. Gergely Károly mint költő, műfordító s mint szónok jeleskedett. A „Heti K.“ szerkesztője is volt. A debreczeni kaszinó egy műfordítását jutalmazta. Rám Károly nagyon munkás tagja volt az egyletnek, Szerkesztette a Heti K-t a „Kalauz-1‘ a „Búvár“ ez. költemény lefordításával ő is jutalmat nyert a kaszinótól. Bur/cász Károly mint a társulat elnöke érdemesítette magát, midőn nehéz viszonyok között vállalta el az elnökséget. Gulyás Lajos társulati elnöksége alatt nagyot lendült a tagok munka kedve. — Ő maga is igen sokat dolgozott, úgy itt, mint a hittanszaki öuképző társulatban, melynek szintén elnöke lett. Költői tehetségükkel különösebben kitűntek Gönczy Kálmán, György Endre és Burányi Gyula. A szónoklatban liácz Miklós és Zsigmond Sándor. György Endre ugyan, valamint testvérei Aladár és Ödön széleskörű munkásságot fejtettek ki minden irányban s valódi hivatottságot és jeles tehetséget tüntettek ki az irodalom terén. Az iskolai ünnepélyeken e korban is nagy közönség vett részt, hol, az ének- és zenekar is mindig közre működött. Ezekről, valamint a tűzoltó s más egyéb ifjúsági egyletekről szintén óhajtanék ilyen rövid vázlatot közölni jegyzeteim nyomán. De most, nem volna elég a tér ezekre. Majd talán máskor! Nagyon érdekes volna bizony az ifjúsági egyletek történetét megírni e nevezetes esztendőben. B. K.
