Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-02-29 / 9. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA. segíteni: de kérdem miként? Úgy, hogy az u. n. lelkésztanitókat meghagyta az eddigi működésűk­ben, meghagyta az iskolákban, és ez helyes is, másodszor úgy, hogy Pápán egy tanitóképezdét szándékozik felállítani, természetesen, ez is igen helyes; harmadszor pedig úgy, hogy a felekezeti képezdéknek bizonyos állami segítséget helyezett kilátásba, — ez is helyes, ez ellen sem lehet senkinek semmi kifogása, mert elvégre is tanítókra szükség van, tanítókat képezni kell akár a fele­kezeteknek, akár az államnak, akár együtt mind­kettőnek, mert az iskola-ügy kiválóan állami érdek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem t. ház mikor az igen t. miniszter ur. daczára annak, hogy önmaga beismeri a tanító hiányt, daczára annak, hogy önmaga mutatja fel előttünk azt, hogy ezen felekezeti tanitóképezdék évről-évre fogynak s csak legközelebb is mintegy öt szüntette meg működését és daczára annak, hogy ő — legalább egyelőre — egyetlenegy képezde felállítását he­lyezi csak kilátásba, ha — mondom — a t. mi­niszter ur daczára mindezeknek mégis a feleke­zeti tanitólcépezdéknek a segélyezésre 3000, mond bárom ezer frtot ád. már engedelmet kérek, t. ház, ezzel a nyomorult összeggel azt a nagy, azt a fontos, azt az állami érdeket képező nagy fon­tosságú tanügyet előbbre vinni, vagy a tanitó-hi- ányt pótolni absolute lehetetlen. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A jó tanítás terén sikerrel működhető isko­láknak másik kellékéről, az elemi iskolák tan­könyveiről ez alkalommal nem akarok bővebben szólani; nem azért, pedig mintha ezek rá nem szolgálnának a kritikára sőt inkább azt mondom, hogy nagyon is rászolgálnak azok alig néhánynak kivételével és kivételével azoknak, melyek aztán kritikán alul állanak ; hanem azért nem akarom most ezeket bírálni, mert nem akarok ismétlésbe bocsátkozni. Nekem a múlt esztendőben volt al­kalmam a tankönyvekről való nézetemet elmon­dani. Nézeteim azóta egyáltalán nem változtak. Amit akkor mondtam most is azt állítom, hogy a mig növendékeink kezébe azok életkorának s értelmi fejlettségük fokainak megfelelő könyvet — irályt és béltartalomét tekintve — nem adunk, addig, sikeres tanításról szó sem lehet. A jó iskola harmadik kellékéül a felügye­letet említettem, melyet most az állam részéről a tanfelügyelők gyakorolnak. De vájjon miként és mily mértékben gyakorolják ? Erre nézve azt hiszem elég lessz hivatkoznom magának a t. mi­niszter urnák egyfelől azon statisztikai adatára, mely szerint a tanfelügyelők az 1893J4 iskola évben, a felügyeletükre bízott iskoláknak alig 37 perczentjét látogatták meg; másfelől ugyan csak a miniszter urnák azon czélzatára, hogy már ez évre 4 segédtanfelügyelőt és 25 toSlnokot akar kinevezni. Tudom, hogy ezen 37 százaléknak nem a miniszter ur az oka, sőt az utóbb említett kö­rülményből örömmel látom, hogy e bajon segí­teni is akar. Csak az a kérdés, vájjon a czélzott intézkedéssel segithet-e? Szerintem egyáltalán muel, Corrector: Vajai Imre. t. Jákó Balázs, Sós József, Zádori József I. t. Jákó Mihály Por­dán János Kis-Szekeres 268. 1. és t. nincs. Nagy- Szekeres 389. 1. Tóth Pál t. Szabó Antal Tatár- falra 1. és t. Nagy Gábor Tótfalu 276. 1. Erdei József t. Dobos István. Tunyog 636. 1. Gerző István t. Jakab János, Tyúkod 814. 1. Szegi Pé­ter t. Szarka Bálint Újfalu 297. 1. Kis Péter t. Orbán Antal. Leányegyháza Ura. Sz.-Ujlak 254. 1. Lukács István t. Patai János. Zsarolyán 400 1. Kolumbán István t. Turányi Gábor. Vetés 348. 1. Márk Ferencz t. Bernáth Antal. Van tehát ez egyházmegyében anya egyház 64. Leányegyház 4. Lelkipásztor 65. Tanító 74. Lelkek száma 37.708. Tanulók száma 3.193. Uj- házasok száma 406. Szülöttek száma 1265. Meg­holtak száma 1227. O-i. Tűzoltó tiszti-bál — Mátészalkán febr. 23-án. — Midőn a szerkesztő úrtól azt a megbízást vettem, hogy a mátészalkai tűzoltó tiszti-bálról referáljak, megvallom, bizonyos előítélettel men­tem Mátészalkára, gondolván, hogy mi anyagot sem fogok találni egy báli tudósításhoz, mint ezt már nehány kisvárosi mulatságban tapasztaltam. A kisvárosi mulatságokat rendesen tönkre teszi a feszj meg a pletyka. A l<is városokban az em­berek roppant mértékben ellenőrzik egymást, tud­ják egymásnak házi titkait, gondjait, bajait, va­! gyoni helyzetét, sőt a cselédek révén még azt is, i hogy hol, mit ebédeltek ma. Ha az egyiknek | többje van pár száz forinttal, az már fittyet hány ja másiknak. . S aztán megindul a pletyka! X. asz- szony nem tud Ízléssel öltözködni, pedig minde­nét ruhára pocsékolja. Y. madame jobban tenné, ; ha összehúzná magát, mert . . . stb. stb. Tudom is én mit el nem mondanak egymásra. Ha aztán ez a kis városi díszes társaság egy bálteremben összegyűl — ott, ugyan szó sem lehet mulatságról. No kérem szívesen, azt mondhatom, hogy I Mátészalkán kellemesen csalódtam. Ott vagy nem I ismerik az emberek egymás házata jékát, vagy felöl vannak emelkedve akis városi hóbortdkon. A mulatság pompás, fesztelen volt Klikkek, Iái­don csoportok nem alakultak, a hölgyek mind j úgy viselkedtek, mintha testvérek lettek volna. Még a mamák is reggelig lánczoltak álig égy pár kivételével. S tűzoltó tisztek — különben derék családapák — csűrön izzadásig járták vé­gig a tánczrendet. t De tartsuk meg az egymásutánt. Beléptem- ! kor meglepett a nagy és díszes terem. Negyven villanyláinpa, csinos jelvények, díszletek a terem falain, fűtés, szellőztetés, zene — mind korrekt és városias. A közönség elegáns, férfiak frakkban vagy egyenruhában fogadják az érkező hölgyeket. A főparancsnok Béress. Gyula egy perfekt ga­vallér enibe!*, nem kerüli el senki és semmi a figyelmét, az idegeneket egymásnak bemutatja, jtáuczosról gondoskodni még tulbőven is, rendezi a négyeseket, rendezi a vacsorát, pezsgőztéti a pedig jó részben, mondhatnám csaknem egészben, mindenütt és mindenkor az iskoláktól függ. Az' iskolák milj-ensege pedig legnagyobb részben és í rendszerint az közoktatásügyi kormány politiká­jától, a tanügyi politikától feltételeztetik. Mert a ' hol a közoktatásügyi politika jó és állandó, ott rendszerint jók az iskolák is; és hogy ha jók az iskolák, akkor azokkal, mint jó és czélszerü esz­közökkel, a nemzet szellemi niveaujának, a pol-1 gárok egyeteme közműveltségének lehető legma-: gasabb fokra való emelése is kétség kívül elér­hető. Elérhető t. ház, egyfelől az iskola tanítás vagy oktatás, másfelől az iskolai nemzeti és val­lásos nevelés által. Ha tehát hazánkban általában a közoktatás1 specifice pedig a népoktatás állapotáról akarunk magunknak tiszta és világos képet szerezni, és , hogy ha egyszersmind a kormány tanügyi politi I kaját is vizsgálni és elbírálni akarjuk, ismernünk! kell az iskolákat, s tudnunk keil, hogy vájjon \ azok, mint a tanítás és nevelés eszközei miképen ; felelnek meg nagy és magasztos czéljuknak ? Említettem már t. ház! hogy az iskolák mintj eszközök kétféle irányban működhetnek és működ­nek a nemzeti ,czél elérésére : úgymint tanítás és nevelés által. És hogy úgy az egyik, mint a má­sik irányban kellő sikerrel működhessenek, az bi­zonyos feltételektől függ. Ilyen feltételek illetőleg kellékek már az iskolai oktatás vagy tanítás te­kintetében t. ház! Hogy az iskolák kellő számú, alkalmas . szakképzett tanítókkal bírjanak ; hogy azokban, a növendékek életkorának, szellemi és! testi fejlettségük fokának megfelelő tankönyvek használtassanak és harmadszor, hogy az iskolák illetőleg az iskolai működés, a tanító és tanulók, a tanítás s a tanulás fölött kellő felügyelet gya­koroltassák. (ügy van ! szélső baloldalon.) Íme t. ház, ezeket a kellékeket keresem én most első sorban a mi iskoláinknál is. Ezeket a kellékeket keresem én; dehogy mégis találnám, legalább kellő mérvben, és kellő számban, azt már nem mondhatnám. Mert bár igaz ugyan, hogy népiskoláink már szép számban vannak nemcsak, — hanem, a mit igazi és őszinte örömmel ve szék tudomásul a miniszteri jelentésből, évről évre szaporodnak is, különösen most a nemzet ezer­éves ünnepélye alkalmából egyelőre mintegy 300-al növekedik azoknak a száma ; ámde kérdem, ugyan mit ér az iskola tanító nélkül ? Azt ugyan tudom, hogy azokban a mostanában felállított és a leg­közelebbi jövőben felállítandó állami iskolákban vannak és lesznek is tanítók ; de ugyan hány is­kolánk van már eddig is tanító nélkül és mily óriási a tanitöhiány nálunk? Hiszen ha jói vagyok értesülve, épen magának az igen t. miniszter ur­nák számítása szerint, azon esetben hogyha az iskolák Magyarországon államósittatnának és min­den szükséges helyre iskolai épületek emeltetné­nek, még 7000 tanítóra volna szükség Most pedig : jelen viszonyaink között is. úgy hiszem, hiányzik mintegy 2000. És a miniszter ur. valóban elis mérésre méltó buzgósaggal igyekszik a bájon ságát ne tartaná igazságnak. Aztán a cselekede-1 teket más mértékkel mérik az emberek a gaz-1 dagnál, mással a szegénynél, az urnái és a cse­lédnél. A mit fent úri passziónak, juxnak neveznek azt lent keményen elítélik. „Ouoe licet Jovi, non licet bovi“. Magyarul: a kis tolvajokat felakaszt-j ják, a nagyokat futni hagyják! Ez az emberi igazság, mely a független morálból sarjazik ki. A becsület? annyi féle ez is, a hány az ember. A nagy urak kényelmes, poziturába helyezkedve í tanuk előtt, lövik le egymást a becsület nevében.; A falusi suhancz korcsmái verekedésben bottal! üti agyon a másikat s becsukják érte hat évre, amazt hat hétre. A rabló megsértve érzi magát „becsületében“, ha azt mondják, hogy lopott. Száz meg száz embert tartanak becsületesnek, mig ki nem derül, hogy sikkasztó, tolvaj . . . Ha az ember keresi az absolut igazságot, az Isten fogalmához jut el. Ha az emberi nagy erények forrását keresi, a kér. vallásnál kell meg­állapodnia. Az evangyéliom az egyedül, mely az embert az igazság útjára vezérli, az élet szövé- nyeiben a. helyes utat megmutatja A Krisztus az a példánykép, mely a tökéletesség felé vezető utón isteni fényekre buzdít bennünket. Absolut igazság, absolut erény a Jézus életében tündök-| lik elénk. S a keresztyénséguek az adja meg! világtörténeti fontosságát, emberiségi misszióját, j hogy nem pusztán hitből áll, hanem cselekedet-! bői is, a Jézus cselekedeteiből. Szeretet, igazság, I szabadság, testvériség, könyörület, jótétel s a tő-1 kéletes életnek minden erényei a Jézus evangyé- liomából sugárzónak ki. Erkölcs ezt a vallást nem nélkülözheti, erkölcsiség vallás nélkül nem áll­hat meg. Se. Madarász Imre országgyűlési beszéde febr. 7-én a közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. , T. képviselőház ! (Halljuk !) Ha most a köz­oktatásügyi budget általános tárgyalása folyamán felszólalok, egészen természetes, gondolom, hogy ha én is általánosságban kívánok beszélni köz- j oktatásügyi állapotainkról. (Halljuk!) Valamint! ugyancsak termeszete3 az is. hogy ha jelen alka-1 lommal, midőn az igen t. miniszter urnák csakis j a „népoktatás állapotáról“ szóló jelentése van ke- i zehn között, a népoktatás állapotára vonatkozó! észrevételeimet teszem meg fökepen. Sőt még itt, j ezen a téren is korlátozva érzem magam némi j tekintetben. Korlátozva annyiban, amennyiben én ■ már, ha csak ismétlésekbe bocsátkozni nem aka- : rok. számadatokat, statisztikai összehasonlításokat is alig tehetek vagy hozhatok fel azok után, me­lyek már az előttem szólt t. képviselőtársaim által' elmondattak, Szólok tehát t. ház, egészen általá-1 nosságban. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Általános igazság, hogy valamely nemzet szellemi niveaujat a nemzet tagjai, vagyis a pol gárok értelmi fejlettségének, neveltsógének, álta­lában közműveltségének foka határozza meg. Ez hölgyeket, . . . szóval páratlan gentleman. Ilosvay Endre főszolgabíró, egyleti elnök mindenben osz­tozik a főparancsnokkal, fáradhatatlan tánczos rendező s nem ül le addig vacsorájához, inig az érekhordó pinczérekkel minden vendéget ki nem szolgáltat s aztán poharat köszönt a hölgyekért Jésenszky Sándor alpárancsnok bemutatja rég; hires tánczát a fiatal lánykáknak sorjában. Á többi tiszt urak is mindnyájan hasonlóképen cse­lekedvén. Ilyen rendezők mellett lehetetlen volt nerc sikerülni e mulatságnak. Sikerült is minden izé ben. S a tűzoltó egylet bátran odaírhatja ezt h a sikerei közé. Hanem a hölgyek névsorát nem tudtam ősz szeállítani. Egy jelenlévő ismerősöm volt szivei a következő névsort feldiktálni notiszomba: Ba kos Istvánná, Béress Gyaláné. Biki Károlyné Bild Kornélka, Budaházy Sandorné, Erdőhegy Irma, Éeldman Árminná, Feldman Dezsőné, Frank Kata, Franki Mariska, Guttman Sandorné. Gatt mann Paulina, Fiilep Imréne, ilosvay Endréné Ilosvay Bella-, Jüsth Gézán«, Koinoróczy Péterné Lefkovics Heléna, Rácz Anna, Seregi Anna, Stei nér Gizella, Dr. Steinberger Sahiuné, szaíka Sehwarcz Jakabbá, szálkái Sehwarcz Margit,. Szí lágyi Zoltánná. Tajti Kata, Weisz Lajosáé; Wéisi Helén. A nem teljes névsorért bocsánat. Hasonló megbízásokat inaskor iá örömmé fogad ä Referens.

Next

/
Oldalképek
Tartalom