Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-02-29 / 9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. nem segíthet. Az a régi rendszer, melyet sajnos, kivált a közigazgatás terén ma is követnek, hogy t. i. ha a főnök ur panaszkodik a munka sokasága miatt, nevezzünk ki mellé segéd-főnököt vagy segéd tisztviselőt; és ha akkor is panaszkodik nevezzünk ki mellé Írnokot s ha még akkor is panaszkodik, nevezzünk ki mellé na- pidijast: ez a régi rendszer sohasem vált be és ezután sem fog jónak beválni. — Nyerhetünk ugyan ez utón munkás kezeket, melyek csakugyan dolgoznak: de hat az a főnök, az az első tisztviselő azután dolgozik-e? Hogyne dolgoznék! De aztán — nagy tisztelet a kivételnek — dolgozik úgy, hogy pipázik és korteskedik ... Ha már a tanfelügyelőknek, mint tegnap Kozma t. képviselő társam is említette, oly óriási a kerületük, hogy fizikai lehetetlenség azt bejárniok: szakítsa ketté a miniszter ur a kerületeket és nevezzen ki más tanfelügyelőt de ne tollnokot. Folyt. kov. Elmerengés a mult s a jövő felett. —- Töredék. — Hová jutott a keresztyén egyház, hová az úgynevezett római egyház az 1. századtól kezdve mai napig? Elkezdve a novitius klerikustól, az egyszerű falusi plébánostól, ide számítva a szerzetesi férfi s a női zardabeli különféle rendeket, a légió- számra menő papi, püspöki, érseki fényes dús jövedelemmel elhalmozott állásokat, ezeken felül a bíborosokat, egészen egyházuk fejéig a pápáig : | falóban ennyi állás ily különféle sarzsival, a katonai rendnél sincs talán több még ha hadműveletek alkalmával a markotáuyosuőket is a táborhoz számítják. A kér. vallás egyszerűségét s tisztaságát nagyon megváltoztatta az, miszerint az isteni tisztelet végzéséhez hosszas és fárasztó szertartások hozattak szokásba, ebből az lett, hogy ezen külsőleg véghezvitt tények által fóitételeztetett, ismertetett el a kegyesség mértéke. Erre nézve Augustinus hippói püspök, ki a 4-ik század végén s az 5 ik elején élt de civit dei XXII. 8. igy írja: „az uj szövetségi egyházat az Isten szabadságba helyeztette, de azt az emberek oly sok szertartással terhelik, hogy a zsidók állapota könnyebb volt a régi törvény alatt, mint a keresztyéneké most a szabadságban.“ Csakhamar a képek tisztelete is elterjedt a kér. egyházban. Ugyanis kezdetben jó szándékból, a tudatlanabbak, olvasni nem tudók számára hogy inkább megtanulhatnák a Jézus és apostolok történeteire tartozó dolgokat, a kegyes és szent emberek emléke közöttük inkább fenma- radjon — alkalmaztatott a templom tornáczában a képek tisztelete, azonban későbben onnan be is vitettek, ihlatos füstökkel elárasztottak, majd csókolták, hozzájok számtalanszor imádkozván, hogy azok adják át valamelyik szentnek, ez ismét vigye fel imájokat Istenhez. Így lett megváltoztatva a Jézus és aptli kér. egyház a maga egyszerűségében tisztaságában. A történelem lapjain mint szivet rázó embertelen cselekedet ijesztő ördöge van lerajzolva az inquisitio (hitnyomozás), mely örök gyalázatára marad fen a keresztyénségnek s a szerete- tet és könyörületet parancsoló kér. vallásnak. Ez a hitnyomozás kegyetlen eljárás, több országban leginkább a nagyobb városokben irgalmatlanul hajtatott végre Frattczia, Német, Spanyol és még más tartományokban; mindenek felett Spanyol honban a legkegyetlenebbiil és ieg- huzamosabban tartó ideig alkalmaztatott, úgy, hogy a történetíró feljegyzése szerint csak magában Spanyol országban 8-40,921-re tehető azon szerencsétlenek száma, a kik vagy megégettettek, vagy gályarabságra, avagy örökös tömlöczre Vettettek. Ha a kivégzendők közül némelyeknek csak büntetés enyhítésére is gondolunk, elborzad az ember érzése! Ugyanis ha valamelyik rettegve a halál borzadaimua nemétől, azt nyilvánitá, hogy ő a catli. hitben óhajt meghalni, annyiban eny- hittetett büntetése, hogy nem vettetett elevenen a lángoló tűzre, hanem eléb megfojtatva holtan égeftetett meg. Az inquisitiói törvényszék alakult 1204-ben JII. Innoeentius papa alatt s feloszlatta I. Napoleon Í807-ben Az inquis. pecsétnyomón egy kereszt, egy olajág s kard volt vésve e körülírással : „Kelj fel óh Isten és forgasd á te ügyedet.“ (Äsolt. 74. 22. vs.) (Exsurge Domine, judica causam tuain.) Ha az eredeti apostoli kér. egyház eszméjétől, tiszta hitelvétől, az evangyéliom üdvárasztó tudományától el nem pártol az emberiség: bizonyosan nem történt volna meg ama szégyenitő kegyetlenség és talán még ma is nem nézne oly bizalmatlan gyanús szemmel a ktyénre sem a zsidó, sem a mahomedán; de örökre fájdalom, hogy az emberek nem annyira a kér. vallás egyszerű tiszta hitágazatai mellett, mint inkább az emberi találmányokkal megtoldott, vagy vakbuzgóságból, tudatlanságból keletkezett alaptalan koholmányokkal elhalmozott, tehát igénytelen dolgokban rajongtak. A kér. katholika, vagy is most már speci- fice a róm. kath. hitvallást tartó egyháznak örök szégyenére maradandó a történet lapjain az a tény, a midőn a XVl-ik század idejében ugyancsak saját maga által felzaklatott kebeléből kény- telenittetett belső tiszta önérzetü sugalomnál fogva sok jó s nemes gondolkozása egyháztag elszakadni s magokat csak is'az evangyéliom hatalmas ereje által minden pogány-zsidóféle babonás régi és uj miasmális mystikumok tizei meitől egyszer s minden korra emancipálni. Örökre gyalázatos emleldeple takarja a tizenhetedik században élt magyar klérus előkelő főbb papságának neveit í fájó sebet szakgato le- törülhetlen betűkkel van azon esemény mind a világi, mind az egyházi történelem lapjaira felvésve, a midőn az evangyéliom alapján alakult vallásfelekezet tagjai ellen itt magyar honban irtó háború indíttatott s folytattatott minden emberi érzést felülmúló irgalmatlan kegyetlenséggel! Bizonyosan — azt kell hinnünk — a spanyol inquisitorok munkái után fenmaradt törté-1 nelemböl tanulták s kedvellették meg ama gyilkos funktiót, melyet oly nagy szenvedéllyel — még világi főbb állásunkat is magukhoz hódítva a műtét végzésére képesek voltak az egész világ, az emberi nem gyalázatára elkövetni s minden szégyen nélkül embertelen módra gyakorolni. Midőn pedig nem minden szerencsével és nem minden akadály nélkül megalakulhatott külföldön a protestánsok evangyéliomi egyháza s igy ezután csakhamar magyar hazánkban is: sajnálni lehet, hogy különböző vélekedések s okoskodások folytán a hit dolgában nem bírtak az illető nagy vallás-reformátorok, sem ezeknek követői szilárdabb egyesülésre jutni, hanem minden törekvés, sok fárasztó munka daczára is, az egyesülésre törekvő tanácskozásoknak csak az lön eredménye, hogy itt is mint egykor izrael országa, e reformált vallásos testület szinte két részre vált s lett két külön egyház és ez által annyira gyenge mind a kettő, hogy ily állapotában egyik se tudott a másikon segíteni, kevés vigasztalással szolgálhatott egyik a másiknak, szegény lévén, mint két mostoha testvérgyermek. A protestáns felekezetekuek egyesülésre törekvő tanácskozásai tartattak külföldön: Mrrburgban 1529-ben. Itt majd megtörtént az egyesülés a Melauchtou nézetét véve közvetítőül a hitágazatokra nézve az urvacsorain kívül, azonban még is sikertelen lett a tanácskozás, mert Luther felírván a tanácskozó asztalra e szavakat: „ez az én testein“ a tulajdonképen vett szó értelméhez erősen ragaszkodott. Stuttgartban 1534. Itt a két fél abban egyezett meg: hogy mellőztessék most az. hogy az úrvacsora vételkor a hitetlen is részesül a kegyelmi jóban, az itteni egyezménynek sem lett szerencsés eredménye, mert Luther a würtenbergi protest, egyházban az ő értelme szerint vitte véghez a reformátiót. Folyt. köv. Javaslat a békés-bánáti reform, egyházmegye lelkészeinek az országos ref. lelkészi özvegy-árva gyámintézet iránti kötelezettségeik miként téljesitéséröl. (Vége) Az ide csatolt kiadási és bevételi számtételeket tartalmazó melléklet, vagyis úgy az egyszer mindenkori mint az évi szükségletet és fedezetet feltüntető „Számítás“ végeredménye mutatja, hogy az e. m. özvegy-árva pénztár fundamentumát képező alaptőkék, — az egy „Lelkészi tartaléktőké“ -n kívül, de amely eredeténél s természeténél fogva különben sem szigetelhető el az összes lelkészek közhasználatától, — valamint az intézetnek támaszát képező egyházi évi járulékok érintetlenül fognak maradni és mindig az intézet elébe kitűzött czélra fognak szolgálni ezután is. H.-M.-Vásárhelyen, 1896. januar 18. Pap Imre. Számítás. E számításnál alapul, melyen a „Javaslat“ nyugszik, az egyházak osztályozására kinevezetteknek az 1895. egyházmegyei gyűlés szám nélküli. hozzám áttett jegyzőkönyvi végzésével helybenhagyott „bizottsági értékelését“ vettem. — E szerint az egyházmegyénkben egyházak lelkészeinek összes jövedelme . . . 64528 frt — kr. Szükséglet: 1. Az összes lelkészi jövedelem lO'Vn-a fizetendő ki most egyszersmindenkorra belépési járulékul . . . . 6452 frt 80 kr. 2. visszatérül 10’/0 23250 frt után .................................. 2325 frt — kr. eg yszersmindenkorra tehát pótlandó pénztárunk által 4127 frt 80 kr. 3. 212%-os évi tagdíj járulékul fizetendő, 64528 frt után 4. visszatérül l'°(0 21889 frt) után: 218 frt 89 kr. . . ) visszatérői ll|2ai„ 17093 frt) után: 256 frt 39 kr. . ._) Evenként tehát pótlandó pénztárunk által . . . . 1613 frt 20 kr. 475 frt 28 kr. 1137 frt 92 kr. a mely összeg idővel természetszerűen folyton apadni fog. Fedezet: Fedezetül fog szolgálni mindenek előtt a „Lelkészi tartaléktőke“, mely 1896. január 1-én 20125 frt 95. krból áll s mely összegből 19425 frt 7 százalék mellett kamatozik, csupán 700 frt 95 kr. van takaréktárban 5 százalék mellett; a jövőre való tekintetből azonban mégis átlag 6 százalékot irányoz elő e számítás. 1. A „Lelkészi tartaléktőkéből* 20125 frt 95 kr. levonva a fizetendő 10'„-ot 6452 frt 80 kr. marad töke 13673 frt 15 kr. 2. 13673 frt 15 krnak 6°j0-os kamatja . . , 820 frt — kr. 3. 820 frtból le van kötve az e. m. j.- kv. 1894. 77. végzésével . . , 640 frt 91 kr. marad az évi tag- dijjárulékok fedezetére .... 179 frt 09 kr. 179 frt 09 kr. 4. Éhez járul: évi államsegély osztalék . . . 577 frt — kr. „ „ Bald ácsi alap osztaléka ... 48 frt — kr. „ „ részvénydij alap pénzmaradványa 100 frt — kr. „ „ egyházak évi járulékai . . . 575 frt — kr. » » tűzkár biztosítási osztalék . . . perselypénz . . bekebelezési dij adomány . . . tartalékalap 6°|0 75 frt — kr. 20 frt — kr. 10 frt — kr. 40 frt kr. 101 frt 76 kr. lesz az évi tagdíj járulékok fedezetére összesen . 1725 frt 85 kr. ebből levonva a tagdijpótlásra szükséges évi öszeget 1137 frt 92 kr. marad 587 frt 93 kr. Hódmezö-Vásárhelyen. 1896. január 18. Pap Imre. Lapszemle. — A „Magyar Állam“ Írja Egyházak segélyezése czint alatt a következő feltűnően mérsékelt hangú czikket: „Mint egy közelgő égiháborunak előszele, úgy hangzott a kultusztárcza vitájánál az indítvány, hogy az egyházak, helyesebben Írva. a pro- tesransok segélyezését az alapok, a patronátus és a függő egyházpolitikai kérdések megoldásával együttesen rendezzék. Akárhogy nézzük is ez indítványt, az csak a katliolikusok megrövidítését célozza, másként nem keverné össze a kathöli- kusok függő kérdéseit a protestánsoknak adni szokott államsegéllyel. Mert ugyan mi közük van a protestánsoknak a patronátus megoldásához, mi közük van a kath, alapokhoz és viszont mi közünk van nekünk tíz ó alapítványaikhoz? Biztosítjuk protestáns honfitársainkat, hogy mi az ő alapjaik szabad birtoklását es felhasználását sohasem kiváltjuk háborgatni, nem még akkor sem, ha netalán Volnának olyat»
