Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-01-11 / 2. szám
czeni népességet nem jól irta össze az ötvenes évek beam tere, az auyrkönyvekből azonban megkapta a hiteles adatot. De hát mint mondtam is ama liivatolt czik- ben, nem a számok fogyó arányában látom én az erőhanyatlást, hanem a református öntudat hanyatlásában. Hiszen kérem, nem oly régen, pár évtized előtt, a debreczeni templomok köznapokon, kivált hétfőn és pénteken annyira zsúfolásig tele voltak hívőkkel, hogy még áilani is kellett a későn jövőknek. Most — és ezt nem vádképen mondom, mert ez a sajnos jelenség mindenütt általános — vasárnaponként sem járnak a hívek elég számmal. — Kollégiumunkra, egyetemünkre nagyszerű alapítványokat tett a város s az egyház, valamint egyes áldozatkész polgárok. De hol látunk uj templomot az egyház erején támadni? (A Kossuth-utczai szép templom alapítványból épült.) Erre mondom én azt, hogy nézzék meg ezeket a mi apró kis egyházainkat, 4—500 lélekszám mellett, hogy épít magának csinos templomot, iskolát, hogy fizet papot, tanítót. Erre mondom, hogy Debreczenben is minden 4 ezer lélek számára kellene egy templom. Hogy miből? . . hiszen Debreczenben van olyan hitrokonunk, nem egy-kettő, ki minálunk az egész falut megvehetué mindenestül. Hogy is mondta Tisza Kálmán egyik fügondnoki megnyitó beszédében: ha mi fen akarunk maradni, nincs más, a mire támaszkodhatunk, mint saját anyagi erőnk. Végzek már. Csak még az ujmódi libera- lismusról egy pár szót. Hogy én milyen ultra- montán zamatu gúnyolódást viszek véghez a liberalizmussal — mondja t Laptársunk. Alaposan félreértette az ujmódi liberalizmus kifejezésemet. Eu magamat józan liberális embernek tartom, odaát a másik táborban szabadkőművesnek tartanak, én pedig ujmódi liberális embernek azt nevezem, a ki a liberalismust minden vallásfelekezet felibe helyezi s neki mindegy akármelyik vallás, ő abban nem lát egyebet, mint egy szükséges intézményt a tlép zabolán tartására. Mint egyik nagyhírű tudósunk monda a pesti múzeum könyvtár termében: ha pap, akár pápista, akár protestáns, akár zsidó — ne higyj neki. Ezt értem én az ujmódi liberalismus alatt, mely az egyházpolitikai szezon utáni itt is, ott is felüti a fejét. Áldás és béke legyen rajtunk ez uj esztendőben ! Biky Károly. A konventl Utasítás. Az uj egyházpolitikai törvények hatályba lépése folytán szükségessé vált s a konvent álönök közül szüksége lesz ilyen kölcsönre, az csak forduljon egész bizalommal hozzám s biztosítom öt előre is arról, hogy kölcsönt — a megszabott feltételek mellett — fog kapni s mint most előadni szándékozom ezen kölcsönt úgy fizetheti le, hogy az legkisebb terhére nem lesz. — Lássuk azönban előbb, hogy mennyire káros a pálinkaivás vagyoni tekintetben is. — Azt tudják önök nagyon jól, hogy a pálinkáit nem adják ingyen. Pénzért méri azt az illető és mivel ö neki azért a jogért évi haszonbért kell fizetni s mivel a pálinka előállítása neki is pénzbe kerül, bizony drága pénzért kell azt nekie adnia. — Igazi, valódi páilinkát azért igen keveset is fogyaszt el a közönség; a legtöbb ital — mit pálinka név alatt mérnek ki — spirituszból és vízből készül. Egy hectoliter (egy és háromfertály régi akó) spiritushoz szoktak adni két hectoliter vizet, ehez szoktak hozzátenni egy dekagramm törköly essentiát s készen van a koty- valék, melyet pálinka név alatt áruljak. Ezt az egészségtelen és nem sokba kerülő italt kimérik aztán a közönségnek olcsónak latszó, de valóban még is drága áron. — Egy ember aki megszokta a pálinkaivást, ha csak egy fél litert fogyást is el maga s ház- uépe, már kiad 15—20 krajezárt naponta. Malmost tegyünk csak számítást. 305 napból állvan egy év: ha kiad valaki naponta 15—20 kit pálinkára, egész esztendőn át 54 -73 forintot ad ki haszontulansagra; egy ember, ki 20 éves koráitól kezdve issza a pálinkát, 60 éves koráig, vagy is negyven év alatt kiad 2190—2940 forintot, nem is számítva az idÓKÖzi kamatokat. Íme mily szép összegre megy ez egy életen at. Mily sok ember megalapíthatná ezzel csaladjának jövőjét. —• Vége köv. által kibocsátott Tájékoztató utasítás 27. §-a egyebek közt ezt a rendelkezést tartalmazza: „a haha szülötteknek vagy szülés közben elhaltaknak bejegyzése a halotti anyakönyvbe vezetendő be.“ Eddig az ily nemű születések mind a születési mind a halálozási anyakönyvbe bevezettettek. És egyedül ez volt a korrekt eljárás. Ezt a szokást most a konvent megváltoztatja s pedig oly helytelenül, hogy az Utasításhoz való szoros alkalmazkodás az anyakönyvek megbízhatatlanságát vonná maga után s lassan, lassan kibonyolithatlan zavarok okozója lenne. A halottak számát csak az szaporíthatja, a ki a szülöttekét is szaporította. S ha már csakugyan azt akarjuk, a mi mellett pedig szerintem semmi ok nem szól, hogy a halállal végződő születéseknek anyakönyveinkben nyomuk legyen úgy a múlhatatlanul az eddigi eljárás mellett kell maradnunk, vagy egyáltalán nem kell semmi bejegyzést tenni. Anyakönyveink már inkább keresztelési mint születési anyakönyvek. A kik meg nem kereszteltetnek, azok, mint nem keresztyének. az ayakönyvbe sem lesznek bevezetve s elhalálozásuk nem fogja csökkenteni az anya- könyvbe beirt egyháztagok számát. S ha mégis a halotti anyakönyvbe beíratnának, nagyon világos, hogy helytelenül szerepelnének ott. A meg nem keresztelt s a keresztelési anyakönyvije be nem irt halva szülött vagy szüiés közben elhalt sem irható tehát be a halotti anyakönyvbe s ha mégis beiratik nézzük egy példán, a mi legjobban bizonyít, mi lesz ennek a következménye.! Egyházamban a múlt évben született 23 s közte 2 halva. Ezekkel együtt a meghaltak száma 8. Levonva ezt a 23 születési esetből a szaporulat 15. Ez megdönthetetlen. De ha a 2 halvaszülöttet nem jegyzem be a szülöttek közé, úgy a 8 halottat a, 21 születésből kiszámítva a szaporulat 13. Ez bár szinte számok bizonyságtételén alapul, de nem igaz. Világos tehat, hogy az utasítás hibás s ha ennek értelmében járunk el soha-soha az anyakönyvek alapján a lélekszám pontosan megállapítható nem lesz. Sőt a halotti anyakönyv lassanként, a valóság ellenére, elfogyasztja az összes élőket, mindig többet számítván a halottakhoz az élőkből, mint a mennyi közülök valóban meghalt. Csak egy eset van a midőn az utasítást hiba elkövetése nélkül betarthatjuk, ha a szóban szülötteket illetve elhaltakat szám nélkül vezetjük be a halotti auyakönyvbe. — Ezt az utasítást ugyan nem mondja, de azért azt hiszem igy lesz helyes. Gyű gye. Kazay Gyula. Lapszemle. — Alkotmány. Ez a czime a Zichy Nándorék lapjának, mely a kisebb alakú napilapok formájában naponként megjelenik, évi 10 frt előfizetés mellett, tehát jóval olcsóbban, mint a többi lapok. Saját nyomdája van. Az előfizetési felhívást Zichy Nándor és Eszterházy Miklós Móricz grófok bocsátották ki. Tehát egy nagy tőke ali az „Alkotmány háta mögött. Szervezkedett egy mágnásokból, főpapokból álló konzorcium, mely a maga anyagi nagy erejet oda dobja a sajtó mérlegébe. S vajon miért? mi czélból? .Talán egy ideáért? talán a nép érdekéért? talán a szent egyházért? Dehogy! Megmondják azt ők magok. Miután a „katholikus part“ alakítása nem sikerült egyházi alapon, most politikai pártban kell azt megalakítani es ez lesz a néppárt, mely felkínálja a szövetséget a nemzeti pártnak, a par- tonkivülieknek, a katholikus alapon álló közjogi ellenzéknek a nemzetiségeknek s azon protestánsoknak, kik meg „keresztények.“ Szóval a néppárt keresi a bajtarsakat mindenhol, csak a „liberális protestáns, szabadkőműves zsidó“ pártban nem, mert ezt akarja megbuktatni, ennek ke R KFORMÁTUSOK LAPJA. zéből akarja a hatalmat kicsavarni. Szakasztott mása e párt az osztrák „klerikális antiszemita* vagy a belgiumi jezsuita pártnak, mely nem válogat az eszközökben, szövetkezik a szocializmussal, szeretkezik akár az ördöggel is, csak a hatalmat kezébe ragadhassa. Ama két államban már kezébe is ragadta. Intő jel a szabadelvüség- uek, hogy a jezsuiták ingatásait ne kicsinyelje. Az „Alkotmányinak a legelső szava ez: „Kimondjuk, hogy mi nem a népeknek a magyar- ség hatalma általi leigázásában, de azoknak a magyar állam általi kiengesztelésében és kielégítésében ünnepelhetjük a milleniumot.“ Tehát népek és nem nemzetiségek. Tehát ezek ez időszerűit levannak igázva! Mily szép szövetség: Lucáciu, Lepsényi és Zichy Nándor! És ehez a szövetséghez invitálják meg a jó magyar népet, hogy az segítsen nekik hatalomra jutni! Az is érdekes a mivel az „Alkotmány“ a millenáris ünnepélyeket megfenyegeti, mondván: „Igen sok keresztény család nemcsak, hogy nem fog részt venni a millenáris ünnepségeken, hanem e kiállítás megtekintésétől is tartózkodni fog, mert tudják, hogy a kiállítástól legnagyobb része, majdnem valamenyije, nem azokhoz tartozik, akik a vereckei szoroson a délezeg paripákon átlépték e hon határait...“ Ugy-e, hogy kirí e szavakból a néppárti hazafiság. — A „Magyar Állam“ mint rendesen, úgy most is az év elején lisztájába írja a kath. irányú és jellegű hírlapokat. Innen tudjuk meg, hogy most összesen 64 ilyen hírlap áll csatasorban a „kath. érdekek védelmezésére“ no mert már nem a kath. egyház, hanem a kath. érdekek vannak napi renden. Ilyen szellemű lapok jelennek meg a fővároson kívül Kalocsán, Egerben, Esztergomban, Szabadkán, Nyitráu, Pécsett, Sopronban, Temesvártt, Szatmárit, Nagyváradon, Székesfejérvánt, Győrött, Veszprénben, Szombathelyit, Eperjesen, Ungvárou, Pozsonyban stb. A 84 éves Frére-Orbán belga államiérfiu haláláról megemlékezvén, szabadkőmüves-ultrara- dikális jelzővel tiszteli meg azt a férfiút, akitől a legvadabb klérikális sem tagadja meg, hogy Belgiumnak e században csakugyan legnagyobb embere volt. Hanem azt örömmel közli, hogy a belga király legfiatalabb leánya Klementina her- ezeguö kolostorba akar vonulni. A király nem akar bele egyezni leánya tervébe s igyekeznek lebeszélni szándékáról a herczegnő nővérei is: Stefánia özvegy trónörökösnő és Koburg Luiza herezegasszouy is, de nem tudják megingatni a herczegnőt elhatározásában. Igen mert a jezsuita gyóntatókat kellene kitudni a királyi palotából. Különfélék. — Halálozás. Szatmár város főjegyzője, 4ft éven át páratlan pontosságú és szorgalmú tisztviselője Joó Gábor f. hó 4-én elhunyt s 6-án az egész város részvéte mellett eitemettetett. Nyugodjanak hamvai csendesen! — Szatmári egyházmegyénk közpénzíárát f. hó 8-án adta at Lengyel Sándor xolt pénztárosunk Kiss Bertalan újonnan választott pénztárosnak Keérben. Közpénztáruuk jelenben 1803 frt 81 krt tesz. Lengyel Sáedor 1888-ban, mikor pénztáros lett, 540 t'rrot vett át elődjétől. Hűséges sáfár- kodasa elismerést és köszönetét érdemel. Viszont az uj pénztárnok ismert pontossága kezesseg a felől, hogy egyházmegyénk e közvagyonkája gyarapodni fog, bár szerintünk e kis tokét gyütnöl- csöztetni is kellette már valami czélra, mert a tőke folytonos gyarapítása nem lehet czélunk a pénztárnál. — Egy bus szózat. Leverő hirt vettem Tompa reliquiáinak kiadójától, Ferenezi B. úrtól. A nagy Író hátrahagyott papi dolgozatai nem jelenhetnek meg, mert a megrendelők száma a százat sem üti meg. Sok mindent hittem, sőt taIpasztaita.ii is már a magyar prof. irodalmi vi- j szouyokról; el is voltam reá készülve, hogy ! Tompa nevének varázsereje, szellemének kiválóié rgó Alsó-örs. D-ömény Zoltán.
