Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)

1896-01-11 / 2. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA.

i

— Általában be van bizonyítva, hogy a legtöbb bűntett öntudatlan aliapotbau levő emberek által vitetik véghez.

— A bűnügyekről szóló kimutatások elég szomorú adatokat szolgáltatnak erre nem csupán nálunk, de minden uepeknel.

Példákat hozhatnék fel arra, hivatkozhatnám saját éiet tapasztalatainkra, hogy az iszákos emberek többnyire kévés érzekkel bírnak az erkölcsi jó iránt, könnyen hajlandókká lesznek a bűn utjara Levenni s meg a legjobbak is ha a társadalom s polgári törvények ellen vétségét nem követnek is ei, de legtöbbnyire a sajat hazuk nepe iránti érdekek eilen vétenek, midőn azokat elhanyagolva, azok jólétének elmozdításáról nem gondolva, idejüket es pénzükét fecsérlik el a tivornyazasi helyeken. Mennyi jót tehetnének pedig azon idő alatt, meiyei komoly munka helyett hiaba valósaggal töltenek el s azzal a pénzzel, melyet vetkes szenvedélyük kieleguésere, karos és hódító italokra dobnak ki meggondolatlanul.

Tál au ezekből is sikerült meggyőznöm önöket arról, bogy a pálinka ivas mind inkább elharapódzó rósz szokása egy oly erkölcsi metely, a mely ellen minden jo érzesd embernek fellepni és működni komoly kötelessége.

De mivel az idő előre haladt, hezárom mostani beszedemet, kerve önöket arra, hogy azok kik belaták a pálinka ivásnak az egészségre és erkölesiségre is karos hutását, legyenek szívesek neveiket fetirm ezen iv papirosra, melyen hogy mi vau írva, azt a tanító ur lesz szives felolvasni.

A tanító ur azután felolvasta a következő sorokat: „Alulírottak meggyőződvén a pálinkái vasnak mind az egészségre, mind a nép erkölcsre karos hatásúról, sajat oneiíiatarozasuiikoól fogadjuk, hogy a palinkáivassal felhagyunk s arról másokat is lebeszélni igyekezünk. Jeleül ennek

levőket s azután végig futott szemeivel hirtelen a sorokon s íatta, hogy bizonj hiányoznak egy néhaiiyau azok közül, kik a múlt estvékeu jeien voitak s bar uagyon jól tudta, hogy éiinaruasuk oka mi lehet, azért beszédet így kezde :

A műit esteken mar beszeltem a pálinkaivás egészségre artaimas voltáról s azt hiszem sikerült is ónokét meggyőznöm arról, bogy a paiiuka ivas valóban artaimas az egészségre s lassan ölő méregként működik az emberi teat szervezetében. Meg arról kell szólanom, hogy a pahuka ivas menynyire routolag hat a nép erkoicsere is. Azt tudjak önök mindnyáján, hegy a rendes lelkiállapotban levő ember tisziau iát mindent, helyesen gondolkodik és higgadtan itel s igy a mit tesz öntudatosan teszi, erkölcsi érzéké az ilyennek eher lévén, óvakodik elkövetni olyant, miért utóbb ot szegyen erűé. Innét van az, hogy a józan emberek általában jók es soha vagy legalább igen ritkán követnek el bűnt.

A pálinka mar hevíti a vért, izgatja az idegeket s túlságosán elvezve rendeden lelki ullia- pocot idéz elő. Az ilyen állapotban levő ember, nem bír helyesen gondolkodni, nem tud tisztán látni s erkölcsi érzéke a puimka altul elnyomatván, nem all eíibe tetteinek elkövetésekor. Öntudatánál nem lévén, nem is tudja sokszor mit cselekszik és aztau: ebben az öntudatlan aliapotbau hamar készen vau az ember oly tettekre, miket máskor véghez nem vinne s miket utóbb bizony- nyal megbán.

— Tudjuk azt, hogy még a leggonoszabb emberek is, midőn vaiaim bűnt akarnak elkövetni, borral vagy pálinkával készítik el magokat, hogy — amint Ok mondják es hiszik — bátrabbak legyenek, tulajdonképpen pedig azért, hogy erkölcsi, érzékükét el tompítsak, hogy ne lássák, ne tudjak szándékolt rósz tett bekövetkezhető rósz következményeit, hogy eszüket elhódítva, mintegy vakon menjenek neki a dolognak. .

. i , . :■ *■» .Is : , M. • • • '

és fogadásunk komoly voltának megerősítésére, ezen sorokat aláírjuk. Keit Sárfalun okt. 2. 18..“

— Ezen sorokat azt hiszem jól megértették ' s most arra kerem önöket, hogy jól meggondoljak amit tesznek s csak úgy Írják alá e soroknak i neveiket, ha elég erőt éreznek magukban arra, i hogy fogadásukat emberül is megfogják állani.-— Ugysegéljen bennünket Isten, amint ezt ‘megfogjuk álla ni, szobának többen s elkezdték i az aláírást és szép rendben folytatták azt. Nem ; maradt el egy is az ott jelen levők közül, alá irtuk azt mind.

A lelkész ekkor megköszönte —• rövid szavakkal — ezen nemes elhatározásból folyó a ; a jövőre áldásosán kiható tettüket s azzal szép rendben szétoszlottak azzal az Ígérettel, hogy inasokat is igyekezzenek megnyerni a jó ügynek és hogy holnap estvére is megfognak jelenni.

A kitűzött időre másnap megint szép szám*

i mai jelentek meg ; egészen megszokták már az | összejövetelt s némelyek szinte türelmetlenül vár- j ták az estvet s ha az eljött, ugyancsak siettek az iskola helyiségbe.

A lelkész ur a rendes időben szintén megjelent s örömmel látta, hogy a tegnapinál nagyobb számmal vaunak jelen, leült és szavait igy kezdő meg:

— Igen örülök azon, hogy eddigi összejövetelünk eredmenye már is látszik; amennyiben ! — mint tudom azt — a pálinkaivás községünkben mar eddig is nem oly általános s hogy azok kik itt jelen szoktak lenni, a pulinkuivással felhagytak ; tudom azonban azt is, hogy azért önök

j közül némelyekre egy kis kellemetlenség vár, a mennyiben a pálinka mérőnél tett adóságaik lefizetésére szoritatnak s mivel most kevesen vannak abban a helyzetben, hogy adósságaikat lefizethessék, tudomásokra hozom azt, hogy az én I közvetítésem mellett apróbb kölcsön is nyerhető 'a gyönki takarékpénztárban.. Azért ha valakinek

bizottságra, melynek feladata lesz a sok' millió jövedelemből minden papot, barátot, káplánt és püspököt egyenlően fizetni, j

Valódi földosztó-poiitika, a melynek alapelve ez: kitelik a másé a máséból. Mert hogy a főpapok kezén lévő vagyon nem a főpapoké, nem is a kath. egyházé — azt Magyarországon minden valamire Hplő ember tudja. Azon tehát Lepsényi fráterék nem osztozhatnak. Régen megvan az mondva, hogy azok az egyházi javak elébb vagy utóbb, de minden bizonynyal az állam áltál visszavétetnek, miután azon czélokat és teendőket, melyekre azok adattak — ha ugyan kritika nélkül elfogadjuk, hogy valóban adattak — ma már a javadalmasok nem szolgálják és nem teljesitik.

Hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt most megmondani nem tudhatjuk, de nagy ] a valószínűség, hogy a néppárt siettetni fogja annak bekövetkezését az olyan Lep-; séuyi-féle politikával. Hanem addig is, míg az bekövetkeznék, a kongnia rendezését a kath. főpapságnak kelt eszközölni. Hl-» szén már a műit században megrendelte j Mária-Terézia, hogy a „Cassa parochorum“ j számára a főpapok bizonyos összeget fi-1 zessenek. így például a nagyváradi róni. kath. püspök saját kongruajára 2U ezer irtot fordíthatott, a többi jövedelmet meg-; határozott czelokra kellett fordítania, ezek; között a szegényebb plébánosok felségé-! lésére 85ÜU irtot, „zár Pfarrkasse“ Ba00 • irtot. A nagyváradi g. kath. püspök e kér utóbbi czélra 8500, illetve 2500 irtot tar- j tozott évenként fizetni. A mely rendelet-j nek a papi kongnia rendezése volt a czélja. j

Csak rendezze hát a főpapság — mindenül: a maga diaecesisében — a plebá-1 nusok kongruáját addig, míg rendezheti, j Majd ha az aiiam fogja ama kulturalapot j kezelni, rendezni fogja a papi kougniátl a szükséghez képest. Addig józan észszel kívánni sem leiiet, hogy az áiiam sajat

'

kasszájából, vagy is az adófizetők sanya- ruan összerakott pénzéből a kath. egyháznak ismét újabb nagy tökét adjon azon két millió katasztr. hold mellé, melyet! most kizárólag a kath. egyház használ! minden igazság és jog ellenére. Csak nem kívánhatják kath. atyánkfiái, hogy az állam őket folyvást segédje, a protestáns egyházi czélokat folytonossal! mellőzze, a miért ők az államot mindig szidják, a protestánsok pedig támogatják.

___________________________________—y.

Eg

y kis félreértés.

A „Debreczeni Protestáns Lapu múlt évi utolsó számában Alit vétett Debreczeni leliratu czikkben foglalkozik Wolafka viselt dolgairól Írott czíkKünkkel s visszautasítva azon vadukat, melyekkel a „Ref. Lapja' Illette Debreczen értelmiségei, lelkészt karát s általában jó magyar kálvinista népet, mondván: „ . . nem szorult a debreczeni ref. egyház és értelmiség sem a Ref. Lapjauak, sem inasoknak elet- és lionmentö kóz- beiepesere.“ Majd ezen kifejezésünkre: „ujmodi liberalizmus“ — azt jegyzi meg, hogy olyan Magyar Állam-féle gúnyolódást viszünk vegbez a liberalizmussal.

Minden tisztelettel adózunk Laptársunk érdemes szerkesztőjének, de engedje meg kijelentenünk, bogy hivatott czikkünk inteinioját alaposan felreertette, a minek — elfogadjuk — a czikkiró az oka, hogy nem tudta magát kellőleg megértetni. Annak a ezikknek az intenuoja az von, felhívni a debreczeni egyház vezerfertiaiuak ügyeimet arra, hogy ime Debreczenben minde- nik felekezet terjeszkedik, mindenik egyház, sót a szekták is gyarapodnak számban es erkölcsben, tehat a történeti nevezetessegü debreczeni kálvinista égj haznak is meg kell mozdulni s elsőben is a varos külső részéin űrállomásokat szervezni, apróbb templomokat, lelkeszi parókhiakat állítani, bogy a szeles nagy mezon a nyáj el ne szeledjen. Ezt mondom most is, ez meggyőződésem. De erre nem reflektál t. Laptársunk, pedig ez a fő. A mit Wolaika viselt dolgairól, a debreczeni reformátusok lélekszámúról mondtam — az a ezikknek nem volt annyira leiijeges része, i vagy nem akart az leírni, bogy azokból bárki azt következtesse, hogy én a debreczeni ielkeszi kart s az egyház értelmiséget vaddal illetem. Látom, hogy czikkiró nem ismer engemet, nem tudja,

hogy nekem Debreczen második hazám, otthonom, — kollégiumában tanultam a mit tudok, két évig mint köztanitó, két évig mint káplán a polgárság javarészével szívélyes ismeretségben voltam, lelkészei közül egyik lelkészíőnököm, a másik közel 2U évig esperesem, a harmadik hivatalbeli elődöm volt s mindnyájukhoz a tisztelet — sőt több, a szeretet szalai kapcsolnak, Tehát a megvádolás gondolata távol volt telem a mint hiszem is, hogy magok az illetők sem olvassák ki azt abból a czikkből.

Nem szorult a debreczeni egyház a Ref Lapjának, sem másoknak élet- és lionmentö köz- belépésére — mondja t. Laptársunk. Hát én azl bölcsen tudom. Nagy baj volna az, ha rászorul’ volna. De engedjen meg a czikkiró, a magyal református közegyház sem szorult a mi eszméinkre es még is voltak eszméink, melyeknek maradandó nyomai vannak közegyliázunk életében Az eszméket monopolizálni nem lehet s csak nagyon elbizakodott egyén, vagy testület mondhatjí azt: én nem szorultam a mások mentő eszméire Ismerem a magam kicsinységét, én a völgy fű szála nem is kívánok a hegyek ezédrusa lenni azonban oly mihaszna sem fogok lenni, hogj hallgassak ott, hol szólanom készt a nekem ada tott lélek. Errol ennyit.

A mi a debreczeni református egyház né pességét illeti, azon szerencsés helyzetben va gyök, hogy a jelen századból minden összeírás minden népszámlálásról itt vannak az adató! előttem. 18U5-ben az összes népessége volt Deb reczennek 27.565 a nemességen kivid, mely kitet 207 lelket. 1839-ben volt, 48.840, ebből reformá matus 47.000. 1848-ban 56.739 lelek, ebből re formátus 54.264. 185 Vs-ben 29.844, ebből refor matus 25.775. 1881-ben 51.122, ebből reformátu 39.428. Ezek a polgári adatok. Egyházi névtárain 1836-tól kezdődnek. 1836-ban e szerint a debre czeni reformátusok szama 47.000. 1848-ban 41 ezer. Ma: 42 ezer.

Egy tekintetre láthatni, hogy ezen adattá megbizhatlaiiok, egymásnak ellentmondók. Az azonban hatarozoti.au tagadom, hogy Debrecze: népessége 1851-ben csak 29 vagy 30 ezer lel volna, mint azt t. Laptársunk minden kritika nél kül elfogadja és állítja. Mint debreczeni kópia majdnem egy évig vezettem ott az egyházi anyu könyveket. Azokból tudom, hogy a születések év í atlaga 1400—1500 volt állandóan. line 1886-ik névtárunk is 1526 szülöttet mutat fel 40.000 lé lekszám mellett. S az 1851-iki népösszeirás tál I lázatáhan 1434 szülött van beírva 25 ezer refoi j inátus lelek után. Hát biz ez nem áll. A debri * i