Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-14 / 11. szám
Különfélék. — Dunántúli püspökválasztás. Múlt számunkból kimaradt s most közöljük, hogy a dunántúli egyházkerület püspökévé 152 szavazattal Antal Gábor, az ácsi ev. ref. egyház tudós lelkészpásztora választatott meg, Czike Lajos 124 szavazata ellenében ! Ad multos annos ! — Lelkészválasztás. N.-Géczen f. hó 8-án történt meg a lelkészválasztás F. Varga Lajos és Luby Géza egyházmegyei küldöttek jelenlétében. Meghívás utján Szeöke József máiuli lelkészt választottak meg. Isten áldása legyen e választáson. — Szabolcska Mihály felfalusi (posta-Szász- Régen) lelkésztársunk tiz éves találkozóra hívja föl azon tanuló-társait, kik 1886. júniusban végezték Debreczenben a theologiai tanfolyamot. A találkozni óhajtó pályatársak levélben értesítsék Szabolcskát. a ki az összejövetel napját a közohajnak megfelelőleg fogja kitűzni. — Lukács Ödön temetése nagy részvét mellett ment végbe Nyíregyházán. Jelen volt a vármegye, város összes tisztikara, a különböző felekezetek elöljárói, az egyházmegye papsága, a társadalom széles rétege. Kerületünk ősz püspöke könnyezve mondta el búcsú imáját a koporsó felett. Az egyházmegye főjegyzője Nagymáté Albert tartotta a gyászbeszédet, inig a sírnál Mi- kecz János vármegyei alispán tolmácsolta a nagy veszteség feletti fajdalmát. A Sárospataki Lapok | sajnálattal említi fel, hogy a tiszántúli kerületből az esperesi kar csak egyetlen taggal sem volt képviselve s a kerületi értekezlet elnökét nem kisérte utolsó földi utján egyik sem. Nem tudjuk hogyan történhetett, annyit azonban ki kell jelentenünk, hogy Szarka Boldizsár és Segesvári József espereseinket betegségük gátolta a megjelenésben. És ha más vidékre is a temetés óráiban érkezett meg a gyászhir, mint hozzánk, az aránylag még közel eső Mátészalkára, úgy csakugyan nem mehettünk el sokan a temetésre, kik nagyon szerettük Lukács Ödönt életében s mélyen gyászoljuk halálában. — Nagy-Doboson folyó hó 10-én volt a kör- jegyzőválasztás. — Megválasztották agyhangulag Biky Sándor oki. jegyzőt, korábban nagy-ari segédjegy zót. — Szaímár. A márcz. 15-iki nemzeti ünnepet az ev. ref. főgimnázium tanuló ifjúsága a következő műsorral ünnepli: 1. „Honfi ima“. Énekli a főgimnáziumi énekkar. 2. »Csak magyarok legyünk*. Dalmady Győzőtől Szavalja Cray Sándor VIII. o. t. 8. Alkalmi felolvasás. Tartja Kovács Ferencz Vili. o. t. 4. „Marsaillaise“. Énekli a főgimnáziumi énekkar. 5. „Márezius 15-én.“ Mátray Lajostól. Szavalja Szabó Sándor VII. o. t. 6. »Vadász induló“. Énekli a főgimnáziumi énekkar. — Ugyancsak Szatináron a Kölcsey-kör a márezius 15-iki hazafias ünnepélyre következő programot állapította meg: 1. A dalegyesület megnyitó darabja. 2. Szabadság, Mátraytól, előadja a színtársulat. 8. Emlékbeszéd, tartja dr. Hantz Jenő. 4. Hazafias dalok (népdalok) énekli Ligeti Mari. 5. Szavalat Hazafias költemény, előadja Varga Lajos. 6. A dalegyesület bezáró darabja. Az ünnepély kezdete d. u. 4 órakor és este az iparos olvasókör által a társaskör üvegtermében rendezett bankett. — Halálozás. Megrendítő gyász érte dr. Csiky Kálmán műegyetemi professzort, kinek nagy reményekre jogosító Gyula nevű 19. éves fiát, I-ső éves orvostanhallgatót, három napi szenvedés után ragadott ki a halál szerető családja köréből. A korán elhunyt ifjút márezius 9-én d. u. 4 órakor temették a kerepesi-temető halottas házából nagy s előkelő közönség igaz részvéte mellett. Szász Károly püspök megható gyászbeszédet tartott, tnelylyel az egybegyűlteket kényekre fakasztotta s ö maga is több Ízben fuldokló zokoREFORMÁTUSOK 1APJA. gásban tört ki. Az elhunyt gyászoló édes anyja még el sem búcsúzhatott kedves fiától, mert aznap, mikor legnagyobb fia meghalt, újszülött fiúnak adott életet. Most a szegény anya betegen fekszik. —■ Beküidetett. T. szerkesztő ur! Becses lapjának „Hatvan év előtti“ tározójában az áll, hogy a kik azidőben lelkészkedtek és tanítottak, azok közül már egy sem él. Örömmel jelzem, hogy nagybátyám, Berky Sándor is azok közül való és hála Istennek él és csak másfél év előtt vonult vissza a néptanitás keserű kenyerétől.— Nem is jubilált, sőt még tudomást sem vett róla senki sem, hogy hatvan évnél többett töltött e pályán. — Kiváló tisztelettel vagyok Szatmár, 1896. évi márezius hó 5-én. Berky Dezső. — Szívből örveudek, hogy a hatvan év előtti tanítói karnak egy élő emléke, egy tagja ma is van közöttünk a Berki Sándor ur személyében Áldja meg a jó Isten ötét magas korában lelki és testi egészséggel. Hogy nem jubilált ne bántsa a mi tisztelt bátyánkat. Jubileum a nagy úri passziók közé tartozik, a szegény tanító csak mint „ulóságoktól levetett* diszrongyokat kapja azt. S az a kis kereszt a mellen nelfi könyiti meg azt az 50—60 éves nehéz keresztet, mit a tanitő egy hosszú életen keresztül hordott vállain évi 300 forintokért. Az írás szerint a hiv munkásnak a menyben van a jutalma! — Örömmel jelezzük itt még, hogy ezen tárcza-közleményünk szélesebb j körben keltett érdekeltséget, mint azt gondoltuk letelepedett, hol negyven napig pihentek és bi- berunt magnum áldomást. — Beregmegyénk magyar és orosz népével kezdette meg II. Rákóczy Ferencz, a szabadság harczát. Ezen orosz ajkú, de szívben lélekben hazafias érzelmű nép. századokon keresztül, a megpróbáltatások legnehezebb korszakában is, magyar hazája iránti táutorithat- lan hűségének és ragaszkodásának, — tettekben — nyilvánítása által, a haza egy népe által sem engedte magát megelőztetek Volt idő, midőn a félrevezetett szász, oláh, szerb és tót nép egy nagy része, anya gyilkosként tőrt akart döfni a közös magyar haza szivébe, de századokon keresztül nem volt eset, hogy a Kárpátalji orosz nép, hazája iránt, a hűségben és szeretetben megingott volna, mert e népnek ezred óta jelszava volt és lesz: „Isten, Király és a haza“. Joggal mondhatta előttem nagy hazánkfia Kossuth Lajos: könyezve „meghajtok a Kárpátalji ruthén nép hazafisága előtt.“ Á julius 19-én tartandó ünnepségekre vonatkozó indítványom a következő : Ezen országos ünnepe vonassák be megyénk összes népsége. A julius 19-én tartandó ünnepélyen megjelenésre kéressék föl a munká- ! esi püspök, a munkácsi káptalanokkal együtt, kéressenek meg a szatmári latin szertartásu és a debreczeni református püspökök, — hivassák meg a megyében létező összes papság híveikkel együtt. — Munkács téréin jelöltessék ki elegendő helyiség a nép elhelyezésére, — mint ezer év előtt, gyujtassanak meg a máglyák, melyeken ökrök süttessenek, — veressenek csapra a boros és sörös hordók, — had lássa az ország, hogyan ünnepli Beregvármegye hazafias népe Munkács téréin a miileniumot.“ Ezen indítvány beregme- gye törvényhatósági bizottsága egyhangú helyesléssel elfogadta. volna, úgy hogy felhívás folytán közelebb közölni fogjuk a nagybányai és nagykárolyi egyházmegyék névtári adatait is. Biky Károly szerkesztő. — Uj növelde Nagyváradon. A tiszántúli ref. egyházkerület Nagyváradon növeldét létesít, a melynek építését tavaszszal kezdik meg. Az intézet czéljaira eddig közadakozásból harmincz- ezer forint gyűlt össze. — Uj egyházi élet. E lap nemrég megjelent számában említés volt téve arról a botrányos zavarról, mely a mikolai egyházban dúl s egyúttal fél lett hiva az egyházmegye hatósága ennek megszüntetésére. E viszálynak mely már 3 évtized óta emészt, mely a közelmúltban 2 lelkészt és egy tanítót kényszeritett innen menekülni, febr. hó első vasárnapján azzal vetett véget az egyház- közgyűlése, hogy ismételten nem választotta meg azt a főgondnokot, ki nyíltan közgyűlés előtt kimondta, hogy 6 évi főgondnoksága alatt anyagilag, erkölcsileg tönkre tette egyházunkat. Az uj presbitérium, mely kizárólag egyszerű emberekből alakult azzal kezdte meg működését, hogy az egyszerű szegény emberek filléreiből gyűlt tekintélyes összegből a templomi székeket díszes kötésű nagy negyedrét alakú zsoltárokkal látta el, ezenkívül elhatározta miszerint a 66 év óta meszeletlenül álló templomot, melyre még semmi alap nincs, mely 2-- 3 ezer forint költséget igényel önmegadóztatás utján elkészítteti s toronynyal ellátja. Mikola, Király Gyula lelkész. — Beregmegye főispánjának elnöklete alatt, márcz. 4-én tartott bizottsági ülésben Deskó Janos beregi fóesperes és munkácsi lelkész által a milleniumi ünnepségekre vonatkozólag tartott beszed, és indítvány: „Engedjek meg uraim, hogy rövid pillantást vessek az ezer év előtti történetre és indítványomat tegyem meg, a julius hó 19-én megtartandó millenáris ünnepségekre. Be- regmegyénknek oka, joga és kötelessége is a millenáris ünnepet országos ünneppé tenni. A történelem és hagyomány beigazolta, hogy Ázsiából kijött és Atilla búzáját kereső magyar nép, néhai Horváth István egyetemi tanárom előadása szerint, Kievnél több ideig időzött, hóimét az oroszokkal frigyesülve és testvériesülve és számban gyarapodva, azok útmutatása és vezetése mellett, Kárpátokon, a vereczkei szoroson nagy munkával és fáradsággal áttörve, Munkácsnál látta meg először az Ígéret földjét, az uj hazát. A 7 vezér sátrait a csernek-hegyén kifoszitette, máglyák égtek a mostani munkácsi vár ormán, melyeken a fötáltos áldozatot mutatott be a hadúrnak, a több százezrekből álló nép pedig, Munkács téréin Ny s í tt ér. E rovatban közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. Az igazság érdekében. E becses lap 9-ik számában a ,,Helyesbítés“ czimü s a börvelyi lelkészválasztásra vonatkozó czikkecskében megbotránkozva olvastam azon nagy tájékozatlanságból eredő észrevételt, illetve helyreigazítást, miszerint: „Asztalos Kálmán nagy károlyi káplánnak a lelkészválasztásból való kizárására nem volt alapos ok, mert Asztalos Kálmán Bórvelyben nem önszántából fungált, hanem a gyászoló család felkérése folytán végzett temetési szolgálatot az elhunyt Kubinyi Károly volt börvelyi lelkész koporsója felett.“ Ez az állítás teljesen valótlan! Én, ki a börvelyi lelkészválasztási mozgalmakat néhai Kubinyi Károly koporsója bezárásától kezdve utolsó mozzanatáig alaposan ismerem, én ki Bórvelyben mint vizsgáló bíró Domahidy Elemér úrral együtt a vizsgálatot a legkisebb részletekre is kiterjeszkedve 2 álló napig vezettem s a kezeimhez küldött vizsgálati irathalmazt áttanulmányoztam, az igazság és méltatlanul gyanúsított esperesünk reputatiója érdekében ezennel kijelentem, miszerint Asztalos Kálmán hiva se volt fungálni és valószinülng atyja tapintatlan tanácsára árulta a portékáját Kubinyi koporsója felett tartott prédikálása által. A mi pedig azt a 132 (?) (a vizsgálati iratok közt csak 122 név szerepelt) választót illeti, (a mit guba alatt irkáitok össze Nagy-Károlyból éjjel kijáró küldönezök) a 122 állítólagos választó közül 57 nem is bir szavazati joggal, 25 meg semmit se tud arról, hogy nevét a tisztába Írták. Ez a valódi tényállás! Ez ügyben különben a terjedelmes vizsgálati jegyzőkönyv alapján, egyházmegyénk bírósága fog érdemleges Ítéletet hozni s ekkor: „ha Róma ég — ismét beszélek.“ (Shakespeare „Coriolán.“) Jármi, 1896. inárez. 2. Kása Ede egyházm. tanácsbiró. Szerkesztők : Biky Károly és F. Varga Lajos. Kiadja : a „Szatmári Prot. Irodalmi Kör.“ Nyomatott U'tisí Zsigmond könyvnyomdájában Mátészalkán.
