Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-01-11 / 2. szám
IV. évfolyam. Mátészalka, 189& január 11. 2. szám. ?4V'" EGYH12TÄBSÄDALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség : hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az elö- tizotési pénz is küldendő : Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak üérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 fit. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamáeziők iutó- zendők: Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttér sora 20 kr. /£ Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. Előfizetési felhívás. A „Reformátusok Lapja“ az 1896. évben is meg fog jelenni. A lap iránya megmarad továbbra is. Óvakodni fogunk attól, hogy tisztán egyházi szaklapot adjunk. Müveit protestáns közönségünk számára akarunk egyháztársadálmi lapot adui, mely mintegy összekötő kapcsot képezzen az egyház s annak világi rendű tagjai között. A tisztán felekezeti Lapok, hogy bejuthassanak az olvasó nagy közönség közé, olyan czi- meket vesznek föl, melyek megtéveszthetik a nagy közönséget, mint Magyar Állam, Alkotmány, Magyar Néplap, vagy a szatmári Heti Szemle. A nevök után senki sem hihetné, hogy tisztán felekezeti hírlapok. Mi nem akarunk tévedésbe ejteni senkit egy perezre sem. Mi odaírjuk zászlóinkra egyenesen, hogy ez a lap a Reformátusok Lapja. Mi nem tűzünk ki hamis ezégért, hogy az alatt más bort mérjünk. De épen azért tisztába lehet a közöu- ség azzal, hogy ez a Lap a valódi magyar nemzeti ideáloknak, a józan szabadelvüségnek, a tiszta vallásosságnak és erkölcsiségnek szolgálatában áll. Tisztába lehet a közönség azzal, hogy távol áll ez a Lap minden felekezeti elfogultságtól, minden gyűlölködéstől és túlzásoktól, hanem hirdeti és tanítja, hogy szeretni kell minden embertársainkat vallás és nemzetiségi külöinbség nélkül, mint azt a mi Urunk tanította. S ha néha szembe is kell állatiunk túlzásba járó felekezeti színezetű laptársainkkal, azt is szeretettel és kellő kímélettel tesszük, soha nem feledvén, hogy egy hazának polgárai, egy atyának gyermekei vagyunk. Igyekezni fogunk vármegyénkben az egyházi és társadalmi közélet minden jelentősebb mozzanatáról tájékozni olvasóinkat. Irodalmi körünk, egyházmegyénk, szatmári főgimnáziumunk, felsőbb leányiskolánk, egyes egyházaink érdekét előmozdítani kedves kötelességünk leend. Egy- házkerületi értekezletünk a jövö őszön Szatmáron fog megtartatni. Annak sikere egyházmegyénkre, Szatmár városára, sőt egész vármegyénkre fényt fog vetni a haza távol vidékeiről. E siker érdemagunk I kében a tennivalókból ki vesszük a ! részét. A munkamező nagy és térés előttünk. Mun- j kálkodni fogunk abban teljes erőnkből. Nem is i leszünk magunkra hagyatva. Irodalmi körünk a ! szerkesztőséget újabb erőkkel bővitette ki, hoz- j zánk adván a központból Rácz István lelkész és ! Regéczy Sándor főgimn. tanár szerkesztőtársakat. ! Munkatársaink is az uj évvel szaporodni fognak. A lapbizottság tagjai figyelnek arra, hogy Lapunk a kitűzött irányt betartsa. Nincs egyéb hátra, mint Lapunkat a tisztelt I közönség támogatásába ajánlanunk. * Szerkesztők. A „Reformátusok Lapja“ megjelenik hetenként szombaton egy ivén koronként melléklettel. Előfizetési ára egy évre 4 frt, évnegyedre ! 1 frt. Az irod. kör tagjainak egy évre 3 frt, fél- j évre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek Bilcij Károly (Gyűrtelek) nevére küldendők. Hirdetéseket felvesz Weisz Zsigmond könyvnyomdája Mátészalkán, hova e reklamáeziők is intézendök. A Szatmári Prot. Irodalmi kör, mint kiadó. Kongrua. Sajátságos zűrzavar uralkodik katli. atyánkfiái között az alsó papság, kongruá- ját illető kérdések körül. A nagyobb részük az államtól követeli, hogy rendezze a kongruát, vagy is az alsó papság fizetését emelje fel, illetőleg pótolja ki 600, vagy 800 frt minimumra. Zichy Nándoréit lapja is azon kezdi, hogy még is szörnyűség, hogy vannak Magyarországban 315 frtos plébániák, hol a papnak szántani, kapálni kell, ha élni akar. íme minden állami tisztviselő 4—5-ször annyit kap, mint ezelőtt 50 évvel, csak a kath. papok kongruája nem emelkedett. Tehát elő azzal az állami kasszával! ha az anyakönyvvezetöknek jutott, jusson a plébánosoknak is! És milyen furcsa. Ezek a néppárti urak folyvást szidják az államot, döngetik annak falait — és ugyanakkor tartják a „pap-zsák“ száját. Mint ha mondanák : mi ugyan ezt az államot dehogy becsüljük valamire, hanem a pénzét — no azt elfogadjuk, mert a pénz jó minekünk, ha az ördögtől jönne is. Aztán van egy töredék párt, magának ia papságnak kebelében, mely a kongrua j rendezését a főpapságtól várja és követeli. Lepsényi — a néppárt egyik matadora, közelebb egy néppárti eécón, egyszerű falusi emberek előtt azt fejtegette, hogy ha majd ők hatalomra jutnak, elveszik a főpapoktól a nagy egyházi javakat, rábízzák azok kezelését egy katholikua T Á R C Z A. Miért szeretlek . . Miért szeretlek . . óh ! mit kérdezed? Tehát nem volna önbecsérzeted, A mi megmondja, hogy mit érsz, ki vagy, A miből sarjad minden földi nagy 9 i Szállj csak magadba! vizsgáld tetteid, Szemedbe ötlik, érted mi hevit. Én csak szeretlek némán, szótianon, Enyém a tett, tiéd a jutalom ! Pötor Elemér. Hogy szoktatta le Sarfalu lelkésze híveit a palinkaivásról. — Népies elbeszélés. — •— -4 „ REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tározója. — (Folytatás.) Nagy volt csudálkozása másnap a Nyakigláb gazdának azon, hogy alig egy két ember vetődött el hozzá, a többi feléje sem nézett. — Nem tudta mire vélni a dolgot. — Meg nem haltak, mert akkor mindig szólna a harang, el nem költöztek, mert azt neki tudnia kellene . . . Hói lehetnek hát az ő megszokott régi látogatói, kik oly szívesen tértek be hozzá ezelőtt. — Megtudta aztán, hogy biz azok azért nem jönnek feléje sem, mert elakarják hagyni a pálinka ivást, a Tiszte— No hát jól van . . . tegyen amit akar . .. de arra a néhány krajezárra szükségem volna ám tudja, árendát kell fizetnem ha meg tudná adni. — Most épen nein tudom, de meg lesz a pénz pár hét múlva. — De mégis legyen ám ! mert kell s azzal egy jó egészséget, mondva eltávozott a Nyakigláb. Majd sorba járta a házakat és mindenütt ilyenformán beszélt. Bizony nem ment ily simán a dolog mindenütt, némely helyen ajtót is mutattak neki, másutt meg rimánkodtak előtte, hogy ne kérjen most pénzt tölök, inkább megisszák a rájuk néző illetőséget abból a pálinkából. Az öreg bíró még délután elment a Tisztelendő úrhoz és értesítette öt, hogy micsoda baj fenyegeti a jő elhatározásra annyira kész embereket. A nyakigláb gazda szorítja őket a pénzért a mivel neki tartoznak. A lelkész készen volt e dologra, előre látta hogy ez be fog következni, de gondolkodott már jó előre arról is, hogy az adósság felmondás se zavarja meg az embereket. A szomszéd város takarékpénztáránál tudakozódott, hogy lennue-e pénz elegendő híveinek számára? Ott megbiztat- ták őt, hogy lesz pénz a mint szükségeltetni fog.. Megmondta ezt az öreg bírónak, ki egészen megnyugodva távozott el tőle. Este aztán az iskolába összejöttek, nem: ugyan oly nagy számmal, mint az előző estéken, mert a Nyakigláb fenyegetése hatott néhány emberre, de azért mégis elegen. A lelkész ur megjelenve, köszöuté a jelelilemlő ur és a tanító ur már rá is beszélték őket,) hogy ne igyanak ezentúl pálinkát és hogy ma ! estvére lesz aláírva az az írás melyben kötelezik I magukat a pálinka ivásról való lemondásra. — Nevetett erre a jó Nyakigláb gazda azután egy nagyot, ismeri ő jól az ó embereit; dehogy tudnak azok lemondani megszokot kedvencz italok a pálinkáról. Csak hadd járják a bolondjukat! majd csak eszükre térnek, úgy mond: azután meg van egy kis leszámolni valójok is, pedig aligha tudják most lefizetni adóságukat. Meg is kezdte azután az elleumiiködóst . . . Elment az öreg Filótáshoz s nagy alázatossággal köszöntött be nála. — Azt hittem, hogy beteg édes bíró uram, már csak megnézem mi baja van. dejhála Istennek látom nincs semmi baja, de régen volt nálam,! talán haragszik rám'? 1 — Nem haragszom biz én — csak nem volt ott semmi dolgom, hat nem mentem oda. — Hát igaz volna, mit beszelnek a faluban, hogy maga is megfogadta a papnak, hogy nem iszik többé pálinkát? — Nem tagadom, úgy van! igaz! nem is ; fogok többé pálinkát inni. — Megbolondult maga édes biró urain! hogy ilyen fogadást tesz . . . hiszen a pálinka jó, egészséges ital, erősiti az embert. — Nem úgy van az, a pálinka méreg . . . hogy nem erősítő ital, azt onnan is tudom, hogy >1 mióta nem iszom pálinkát, épen úgy elvégzem , dolgaimat, mint annak előtte, inig rendesen ittam, 'sőt még jobban megy azóta a dolog!