Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-07 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. jenek; azt kívánjuk és akarjuk hoa;y az iskolák növendékei nemzeti és vallásos nevelésben részesüljenek; azt kívánjuk és azt akarjuk, hogy a magyar nemzeti genius ne legyen idegen sehol a magyar földön, de sőt mindenütt, minden iskolában, minden tanteremben ott legyen, ott lebegjen az és otthonosan érezze magát; és a vallásosság szellemét ne űzzük ne taszítsuk ki mintegy kényszerrel az iskolák falai közül . . . Igenis azt kívánjuk, azt akarjuk és azt követeljük, hogy a mi iskoláink nemcsak tanitő, hanem nevelő intézetek is legyenek. Ámde hogy az iskolák ebben az irányban is teljes sikerrel tnüködhesenek, erre nézve ép úgy, mint amott a tanítással, itt is bizonyos kellékek kiválhatnak. Ily kellékek szerintem: hogy azi-dudákban magyar tanítók legyenek; hogy tankönyvekül a tárgy temészetéhez mérten, csakis magyar szellemben írott müvek használtassanak; hogy különösen és fóképen a nemzetiségi vidékeken felállított iskolákban az ingyenes oktatás hozassák be. Szederkényi Nándor. Mindenütt! Madarász Imre. Azt mondtam különösen és első sorban, végül, hogy a vallásos érzelmeknek ápolásara és fen tartására is gond fordittassék vagy legalább ne legyen az gunytárgyául kitéve az iskolában. Az a kérdés, vájjon ezek a kellékek a mi iskoláinknál feltalnlhatók-e, vagy nem ? Azt mondom, részben igen, részbe.1 azonban ezek a kel lékek nincsenek meg. Hiszen a magyarul keveset, vagy épen nem tudó tanítóknak a szama még most is mintegy 20'JD, azon iskolák száma pedig, melyek a magyar nyelv tanítását illetőleg, meg nem feleltek a törvény kívánalmainak, több, mint 2ÜJ0. Most azt kérdezem, ugyan mikepen remeihetnók, várhatnánk, kívánhatnánk a magyar nemzeti szel lenibén való nevelést ott es azon tanítóknál, ahol es kik maguk sem tudnak magyarul V Hát a tankönyvekkel, hogy állunk? Igaz, hogy a tankönyveket meg szoktak bírálni, éven- kint, egyszer vagy több Ízben szokott a közoktatási tanács liónyvuirálattul is foglalkozni s valóban Volt már eset ra, hogy több aiia.ualleues tanokat hirditö könyvet ki is tiltott az iskolákból. Deiiát kérdem, nem volna-e czelszefübb, igen t. miniszter ur, hogy ha az a bíráló bizottság nemcsak azokat a könyveket keresné, kutatna, a melyeket ki kell tiltani, hanem azokat is, melyek, mint a magyar nemzed érzelem és öntudat t'elébresz lésére, ápolására és öregbítésére kiválóan alkalmasak ajuiilaiidók s valóban ajánlaná is azokat; sőt hogyha nem volna ilyen könyv, ilyennek készítéséről is gondoskodnékV Éa azt gondolom, hogy ez is egyik igen hathatós eszköze lenne a mi iskoláink magyar nemzeti szellemben való működésének. Nagy fontosságúnak tartóin én is és azt hi- s'ze.n mindenki az ingyenes oktatás behozatalát. Miért is az en nézetem szerint oda kellene tőre elfoglalja a maga helyét. Aztán párolog a forró malacz paprikás illata, pirosük a fehér szalagos fánk, közbe-közbe cseng a pohár, mert az öreg urak az tartják, hogy mindén falat után egy korty dukál vagyis amaz ismeretes szabály szerint: kicsit, kicsit, de gyakran! A vacsora étlapjai nem mondom el, csak annyit biztosra vehetünk, hogy mindenki többet evett a rendesnél, még azok a madár ótű bak- fisok is addig ropogtatták a puszedliket, meg a tortákat, hogy a piskótára mar rá sem néztek s alig győzték végét várni annak a sok dikezióiiak, miket az öreg urak telt pohárral Icezökbe megeresztettek a házi urra, meg az ö kedves csaladjára. Szerencsére azok a bátor jogász gyerekek megkérleltek a ház úrnőjét, hogy ne folytassa tovább az ostromot, hiszen úgy sem bir mar enni senki. Ekkor egy adott jelre mindenki felkel az asztaltól s a linzi asszony kezet száját úgy össze csókolják, hogy szime megsajdul belé. Tiz perez alatt mar rahuzta ismét a czigány azt a jó magyar csárdást, a mitől még az idősebb ember talpában is pezsg a vér s az aranyos kedélyű ifjúság egyik után a másikát járja kivilágos kiviraddg. Jó magasra száll a nap, mire a borlevestől helyrehozott vendégsereg búcsúzni kezd s a csengő* szaluikon és kocsikon repülve hagyja el azt a jó melég fészket, hol igazán kimulatta magát kedvére. Úgy van az. Mulat kiki a maga módja szerint. Biky Károly. kednie a közoktatásügyi kormánynak, [hogy különösen a magyarság veszélyeztetett helyein és általában minden olyas nemzetiségi vidéken, a hol a mi iskoláinknak magyar missiót kell teljesíteniük, arra kellene mondom — igyekezni a kormánynak, hogy ott az ingyenoktatás úgy az óvodákba, mint az elemi iskolákba behozassák. (Folyt, köv.) Elmereng’és a mult s a jövő felett. — T öredé k. — (Vege) Würtenbergben 1586. Rövid időre történhetett, meg a kibékülési egyezmény, mert az egyezmény eszközlói Rucer es Capico nem vehették rá öehvvtíicz akkori hírneves theologusait: Cal- vint, Fareilt, Virótet oly eoufessio készítésére, mely a wittenbergi egyezménynyel öszbangzatbaii álljon. Wormsban 1540. Itt az 1530-iki augsburgi vallástétel átnézetvén, kijavíttatott s bővít,tét,etr, mert ebben világosan ki volt teve az is: „a mise áltáluk nincs eltörölve, hanem meg nagyobb ahi- tatossággal tartatik meg, mint a katholiitusoknál.“ A wonnsi tanácskozás se juthatott kívánt eredményre. Lipcsében 1631. Jelen voltak a reformátusok részéről Bergius, Neuberger, Grotius, az evangélikusok részéről a szász országi udvari főpap nine és lipcsei theoiogusok Leiser es Hopfner. Bár a ref. theoiogusok mind a két foteléire u. ! m. az úrvacsora es eiórendeiési tanokra nézve I simulva közeledni óhajtottak az evangélikusokhoz, beszélgetésüknek meg se leheteti óhajtott j köveikezmenye. Thora hau 1645. Eredmény nélkül. Casselbea 1661. ily sok egyezkedési törekvésnek csalt kevés eredmenye lón, az is nem Német, de Lengyel honban, itt ugyanis az 1570 ben a sendomm zsinaton száműzött reformátusok a hussitak és evangélikusok egyesültek. Ha a külföldi régebbi és ujubbi kibékülési egyezkedések oly eredmény nélkül folytak s folynak : Erdélyben s Magyar hazánkban sem lehetett annyi kísérletek után szerencsésebb production máig! Leginkább az egyesülés szempontjából tar- j tott nevezetesebb gyüieskedések helye s évszama: (Lásd magy. egyházi reformáczió történetet.) Megyés 1545. Erdőd 1545. ősz elején. Csen- ger 1558. Itt a két protest, egyház külön vált. Enyed. 1564. Itt az egyesítés nagy munkáján fáradoztak stb. Az ebben tett minden fáradozásnak eredményét, a sok tanácskozásnak értelmét csak e i szavak fejezik ki, úgy a mint azt az erdődi zsi- I nat, is megjegyzetie: „nem mindenekben értünk velők egyet." Az óhajtandó egyesülés (unió) megtörénhet- nék, ha a makacs lutherauismus a Melanchton nézet evangyélionii stádiumára juthatna. „Az igaz keresztyéni élet“ a főmomentum a mi ref. egyházunk dogmatikájában s ez az éltető szellem a Melauchtoiiféle nézet bizonyos részletének is. „A szigorú lutherauismus az üdv dolgában mindent úgy tekint, miszerint az abstrakt hithezi ragaszkodást követeli, ehez pedig a látható kegyelmi eszközöknek érdemleges hatást tulajdonit.“ A letelt 381 évnyi idő alatt mint alakultak az egyhazak, micsoda fejedelmi vagy királyi rendeletek, engedvények bocsátiattak ki, minő ca- nonok, hitágazatok, sytnbólicus könyvek készíttetnek s milyen általános protest, egyházi törvények hozattak mind a két prot. testvér egyházban s hogyan, meddig tartattak meg és minő változásokon ineniek azok keresztül máig: egy más alkalommal kívánok ezek felett részletesen szólani. Mi véleménynyel vagyok s mi megjegyezni valók vannak még előttem a régebben vagy újabban alakult némely más keresztyén felekezetekre nézve, erről is máskor teszem fel — ha időm engedi —- észrevételeimet. A magyorországi ref. egyházi testület 1882- től 1894 ig használt törvénykönyvé, midőn az királyi szentesítéssel ellátva első ízben megjelent, sok egyház s belhivatalnok érzését habar nem vérmes, de legalább jó reményre jogosítva buz- ditá fel. Hihető is, hogy ha áttekintve azt, miszerint annyi évtizedek alatt és múltával csakugyan tespedésben siti!edt a magyarországi ref. egyház; egyházi törvényei, régebbi szokásai az idő, a kor kívánalma szerint mar nem alkalmaztathattak, a kormányzás s az egyházak ügyei körüli eljárásra nem mind használtathattak, mondom, ezeket tekintve s az egyházmegyékben, kerületekben megrögzött vagy pedig divatos szokásokat, sajátságos eljárási módokat, specialis törvényeket — mint különféle sugarakat egy pontba hozva — nagyobb megfontolás mellett, higgadt kedélyhangulattal nem bölcseleti, hanem bölcs talentummal lehetett is volna valóban egy általánosan jobb törvényt alkotni; igy a jó reménységhez nem csak ambitio, mit sem érő puszta jog, de siker is következett volna. Egyház s belhivatalnok szellemileg is előbbre lépeseket tehettek volna. De bizony igy úgy állott a dolog, mint mikor a csiga akarna s tudna is haladni és házát is bírná vinni: még is egy helyt vesztegel, mert csigaháza körül mindenfelől veszélyt tapasztal, sót neki ilyenkor még a segítség is ellenség. Mint a tengeri utas midőn most csendes viz tükrén, majd hegyre nőit hullámokon hajózva el- álmólkodik s remegve változatos gondolatokba merül, mig nehány perez leteltével mar a jó reménység édesen ringató ölében nyugodtan pihen, a mikor aztán elérkezik a várva vart ezéijához jutás örömórája: úgy engem is s reményiem a velem egy hajón evező mitarsaimat, illetve liszttársaimat szinte azon jó remény táplál, miszerint a mi mostani nyugtalanul aggasztó helyzetünknek is változnia kell, eljön a várt óra, melyben ha eppen nem vérmes, de jó reménységhez kötött eztílpontunkat utazásunk közt legalább enyhítő s némileg megnyugtató eredménynyel elérjük. A Convent — úgy látszik — az elóhaladás vitorláit már felhuzatvan, legalább a esüggede- zóket remény nyel kecsegteti. Uj egyházi törvényeket kaptunk 1864-ben,. kirenová!tntvnn, mindezen tények, bog}' uj lendületet nyerünk, biztosabb, kedvezőbb jövő elérhetésére jogosítanak bennünket. Egyetemes ev. ref. egyházi bajainkon kell itt rendszeresen mielőbb változtatni, segíteni, egyházi életünkből a lehetőleg minden lényeges dolgot magába felölelő biztosabb rendszer által orvosoltam! egyházi életünk soknemü ragályos kór- tüneteivel megtámadt beteges állapotút . . . Ennek elérésére nekem teljes reményein van és hiszem, miszerint mar eddig belátták, vagy mindennap jobban belátják az illeiö egyházi s, világi férfialak azt, hogy ezen tarthatatlan egyházi állapot veszelye nem csak a Itenne munkálkodó tagokat érdekelheti, de magának az egyháznak szellemét is megváltoztathatja s lelkét megölheti. Keljen fel hát mindenki, ne csak az a 899/ közpap, keljen fel minden magyar országi ref. világi s papi ember, mert a közöny, a fel sem veves átok szokott lenni a legszentebb czél elérésében is, a közügy diadalra juthatását gátolja, a nemes lelki munkában fáradozúkat munkájuk közepén, ha testileg nem is, de lelkileg, okvetlen legyilkolja. Erős reményem van, hogy ha voltak, mint hogy voltak a magy. országi protestantizmus egen beborult napok, mégis a Mindenható szele elná- ritotta a sötét felleget, ha volt idő midőn ref. egyházi törvényeink más köntösbe öltöztetni tervbe vétettek idegen kezek által, mégis eredeti jelmezükben magtartaihaltak: úgy a jelenlegi nem szeretem, tarihatlan állapotot is felváltani fogja egy örvendesebb s dicsoteljesebb jövő nem uiy bizonytalan messze az örökkévalóságban, hanem meg itt e földön is nem sokára. Adja a kegyelemnek Istene, hogy ez a millenáris, 96-ik esztendő, hozza el a nyugtalan szi- vüekuek nyugalmát, a reménykedőknek várva várandó örömét, az általános reménységben óhaj- tozókmik a közös eredményt! Puszta Darócz, febr. 4. 1896. Sárközy lynicz ev. ref. lelkész. Lapszemle. — A Sárospstaki Lapok-han olvassuk a saecularisatiórúl a következőket: „ . . . sem felekezeti, sem állami teljes békesség és békés fejlődés nem gondolható a saecularisátio keresztül vitele nélkül! Ám tartson szemlél akarmely elfogulatlan ember a mi felekezeti viszonyaink közölt és combiualja ezeket a felekezeti egyenjogúság kimondott törvényével L A nevetséges képtelenségeknek milyen bosszú lánczolata az, a mi itt nálunk, a vallás-egyenlőség' S és felekezeti egyenjogúság országában uralkodik 1 í Apostoli szegénység egyfelől s a napról-napra való
