Reformátusok Lapja, 1896 (4. évfolyam, 1-15. szám)
1896-03-07 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA. Mozduljon meg a hazai zsidóság, magyarosítsa a nevét, vezesse magyarul üzletét s levelezését. Az osztrák üzletvilág megadja nekünk azt a kedvezményt a — haszonért. Törekedjünk önállóságra a művelődésben. Magyar nemzeti műveltségre az iskolákban, irodalomban, magyar stylra a művészetben, iparban, építészetben. Dobassa ki a közokt. miniszter a német abc-t az elemi iskolákból, adja tudtul a magyar társadalomnak, hogy német nyelv nélkül is meg lehet élni Magyarországon s nem feltétele a műveltségnek a kétnyelvűség. Adja tudtul a színházaknak, melyek nagy részben állami segítséget is élveznek, hogy az ő hivatásuk a magyar nyelv és magyar nemzetiség fejlesztése, ápolása, éppen mint az iskoláké. Ne terjesszék hát itt az idegen kultúrát, ne rontsák meg az Ízlést, ne tegyék kopárrá a magyar szinmüiro- dalmat. Sok, nagyon sok itt a tennivaló. Nem egy esztendő, de hosszú évtizedek lassú munkája kívántatik meg ahoz, hogy önálló magyar nemzeti művelődésről szólhassunk. De az irányt kitűzni, az elveket kijelölni most volna alkalom, midőn a nemzeti felbuzdulás fogékonynyá tesz bennünket minden iránt, a mi nemzeti s hazai. A magyar református egyház pedig, mely immár négy század óta híven dajkálja a nemzeti ideálokat s letéteményese volt mindenkor a magyar nyelvnek és nemzetiségnek, folytatni fogja a maga nemzeti misszióját még akkor is, ha ennek fejében mostoha gyermeke lenne e hazának ! —y. A káplán kérdés. Mióta cask káplán van a világon, mindig meg volt az a panasz, hogy a káplánnak nincs tisztességes, állásához mért fizetése. Ezelőtt csat 50 esztendővel is 100 váltó forint volt egy káplán salláriiuna s ma 100 pengő forint. Akitor it kevés volt, ma is kevés. De hát aranyos világ volna az, ha a rendes lelkészek fizetése is pen göre változott volna váltóból. De a máriás pém meg a garas pénz fogyott inkább, mint növelte dett. — Hát mi is voltunk káplánok. Élveztük annal a szerény salláriumnak a gyönyörűségét. 8 mos sokszor felsohajtunk: Soh' se leszünk oly bol Mintha nem volnának nekünk szegényeink, árváink s mintha nem volna a magyar társadalomnak ezer vérző sebe, mit megkellene gyógyítanunk egy-egy — — bállal! No de csitt! A „vereske- reszt" előkelő díszt ád a bálterem falainak ! Teliát a vereskereszt báljában vagyunk. Maga a lerem berendezése 150 írt, A fánezrendet, kot- tillion jelvényeket Bécsböl hozatták, a bálanya szamára Erfurtból rendeltek kamélia csokrot. A 24 rendező frakkja egy fővárosi műteremből érkezett. A hölgyek a ruhákat Budapesten vagy Bécsben váratták. A zenekar egy távoli városból lett hozatva nagy költséggel. A vendéglős franezia étiapott nyomatott az étterein számára párizsi árak szerint. A magyar borok helyét franezia pezsgők foglalják el . . . stb. Ilyen előkészületek után méltán sietett ösz- szejönni a vidéki haut volee, nem azért, hogy kimulassa magát mert ez a bál lehet ugyan draga, de kedély alig van beune. Hűvös bálterem, kedely- teien fesz tönkre teszi az egészet. Ezek nem igen mondhatták el, hogy jól mulattunk ! Pedig tud a magyar ember jóízűen is mulatni. Egy szép nemesi kúriába vezetem önöket, persze falun. A jó czigányzene már az utczáról hivogatólag csalogat bennünket, a hosszú széles tornácz ki van világítva lámpásokkal s a mint belépünk, egy termetes házi ur lép élőnkbe s s azon kezdi, hogy összevissza csókol bennünket két oldalról, a miért eljöttünk névestéjére s nem vetettük meg szerény hajlókat, karon ragad és visz bennünket egyenesen kedves életpárjához, egy örök mosolygó szemű asszonysághoz, aki szintén nem soká teketóriázik a rokoni csókkal, mert a mint rövidesen kiderül, a nagymamáink másod unoka testvérek voltak. Ruháinkat leszedik hirtelen vadainkról s bevezetnek a családi nagy terembe, hol már javában járja a fiatalság azt a szép magyar tanezot. Az öreg urak külön szobában politizálnak és pityizálnak. Olt vannak az ősi kaucsók körülöttük a sok pohár, mint apró csirkék anyjuk körül. Egy másik szobában a boldog mamák és nagymamák ültek össze, hiszen oly rég nem találkoztak úgy együtt — szokták mondani, pedig minden kis csődület együtt találja őket. — Ni hogy megnőtt ez a. kis Matild. mióta nem láttam — mondja Erzsi mama, homlokán csókolva a rövid ruhás Matildot. — Hát ez a kis Aranka hogy kifejlet, pedig egyidős az én lelkem Matildkámmal — mondja Berta mama, Összecsókolva homlokát. Igen, mert ezek a rövid ruhás kis lányok most kerültek ki a gyermekpolából, meg az iskolából s az ilyen házi mulatságokra, uévestékre őket is elhozzák a mainak, hadd lássanak, tapasztaljanak ők is. Mintha azok a jogász gyerekek, kik a uévestékre ki szekták ráudulni a közeli | akadémiából, ezekre a kis- lányokra nem volnának veszélyesek. Petiig tudhatná a mama magáról, I hogy ő is kurta ruhát viselt, mikor . . . Nem" folytatom tovább a szemlét, most jeleu- tik, hogy a vacsora tálalva vau. Szent isten ! minő zsivaj, tréfa és euyelgés | hangzik el, inig a nagy táblák mellett mindenki Madarász Imre országgyűlési beszéde febr. 7 én a közoktatásügyi költségvetés tárgyalása alkalmával. (Folytatás.) Van ugyan a miniszter urnák, a felügyelet hatályosabbá tételére meg egy másik terve is tudtommal és ez az iskola-látogatói intézménynek ujja szervezése. Hog\r miben fog állani ez az újjá szervezés és hogy mi lesz majd annak a következménye, azt eii tnég most nem tudhatom s igy nem bírálhatom el. Hanem igénytelen nézetem szerint csakugyan jó, hasznos es czélra vezető lehetne az iskola-látogató intézmény akkor, ha az oly módon szerveztetnék, hogy az iskolalátogató valamint egy részről mintegy jobb keze valódi segítsége lenne a tanfelügyelőnek; úgy másrészről tanügyi jelentése alapján, egyúttal mintegy ellenőrzéséül is szolgálná a tanfelügyelőnek. ügy ériem ezt, t. ház és t miniszter ur, hogy — természetesen ha alkalmas emberek vállalkoznának rá — kétfelé iskola-látogatók neveztetnének ki. Az első csoportban lennének olyanok a kik miként eddig úgy ezután is az illető tanfelügyelőket értesítőnek sajat szerzett tapasztalataikról; a másik csoportban pedig olyanok lennének, a kik egyáltalán nem a tanfelügyelővel, hanem egyenesen a minisztériummal, illetőleg annak valamely tagjával, vagy az állam titkárral, vagy a miniszteri tanácsossal lennének összeköttetésben és azt értesítenék közvetlenül a felü- jgyelőkre bízott községek vagy varosok tanügyi ál- I lapota felől. Ily módon, igénytelen nézetem sze- 1 rint az iskola látogatók csakugyan segítségére leimének a tanfelügyelőknek, de másrészről meg- j lenne a tanfelügyelők felett a közvetlen ellenór- ] zés is, nem e személyekben vagy személyek álltai, hanem egy részről a taufe:ügyelőnek, más- j részről az iskola-látogatónak ugyanazon egy helyre ja minisztériumhoz tett jelentésében. (Ügy van! la szélső baloldalon.) Igaz, hogy ez csak én saját I véleményem, mindazonáltal bátor vagyok ezt at. i miniszter ur figyelmébe ajánlani azért, mert meg- |vallom, én azt szeretném, hogy elvégre ne csak a lapokból és betűkből olvashatnánk azt, hogy a ! „királyi tanfelügyelőknek Magyarotszág közokta- j tusi ügyének vezetésében milyen fontos és első- Irangú szerep jutott,“ hanem azt óhajtanám, hogy ha már látnok a gyakorlati életben, a tanügyek I terén is látnok mar, hogy azok a tanfelügyelők i e nagyszerű feladatnak még is felelnek. (Helyes- j lés a szélső baloldaléit!) És most t. ház, legyen szabad áttérnem az iskolák működésének második irányára nevezetesen: az iskolák nemzeti és vallásos nevelésére- (Halljuk! Halljuk! Az iskoláknak nemcsak tanító, hanem nevelő I intézeteknek is keli lenniük. Igenis, azt óhajtjuk és azt akarjuk, hogy a mt magyar iskoláink ne ! csak a tanítás, hanem a nevelés terén is inüköd| dogok, mint káplán korunkban voltunk. Se hu, se kár nem a mienk volt. Nem gondolkoztunk hogy mit együnk, mit igyunk . . . terített asztalhoz ültünk s a pincze kulcs a mi kezünkön járt. (Még akkor nem tudtuk hogy mi a filoxera, meg a peronospora.) Dolgunk annyi volt, hogy a felöl ráértünk vizitbe járni, vadászni, kártyázni — már kinek hogy tetszett. Mulatságba mi voltunk a leg- | kapósabbak, mert hiszen a mamák akkor is a Gyui'kovitsué typusát viselték. Aranyos egy idő volt az. Most, hogy papok vagyunk, panaszkodunk, .hogy nehéz az elet, sok a gond meg a baj, kevés a fizetés nem lehet megélni belőle. Mert i hiszen ha csak magunk volnánk, de a család. A | gyermek neveltetés! Mi még fizettünk a giiiiná- jziumba 6—8 forint tandíjat, a mi most HO frt. | Könyvért adtunk évenként 4-5 forintot. Ma 16-20 j frt. Koszt és ruházat ina három annyi, mint a j mienk volt. Pedig a föld ma sem terem többet, ja búza se drágább, a lukma se több, mint akkor ivóit. Tessék Coak fölvenni egy falusi pap háztar- j tasát ma faluhelyen ina egy nadrágos embernek j nem adnak kosztot alább 20 frtnal, ha ugyan I egyáltalában adnak. Hat a lakás, fűtés, világítás ! stb. Egy kápláusorban lévő fiatal ember mai I ellátása faluhelyen 300 frtba kerül. 8 ha készfizetése 100 frt akkor egy 800 frtos papi állomás- I nak épen felét kapja a káplán, hasoiifele marad jegy egész családnak. Tessék elhinni, hogy 400 ' , frt pénzfizetésből nein marad több 100 írtnál, ha i a káplánt más látja el a faluban. Azt mondja Dr. Erdős a Debr. Prot. Lap-1 ban, bogy rendezni kell a kaplántizetést. Külfól-1 ! dón egy káplán 1200 frankot is kap. Ugyan ám i jjó volna, ha nálunk egy rendes lelkész sem kapna I kevesebbet. Rendezni kell igen, éu is azt mou- | dóm. Rendezni kellene nálunk sok mindent, ha ! volna miből. Gyülekezeteink nagy része több I egyházi terhet már nem viselhet. Az állam segé- ; lye nem javíthatja fel a mi állomásainkat annyira, ; hogy azokból tisztességes osztalék jusson a fia- j tál káplánoknak is. Káplán fizetésben én faluhelyen nem álla- ! pitok meg többet ellátáson kívül 100 frtnál. Első j osztályú egyhazakban e mellé adnám a káplán j által végzett lelkészt fuukcziök után járó palást- ! diját. Esperesek mellett az egyházmegyei pénztárból fizetendő 200 frtot adnék a káplánnak. A j püspöki káplánnak az egyházkerületi közigazga- j tási pénztárból 400 frtot. Ennyiből állhatna szerintem a rendezés a I ini viszonyaink között. Ne feledjük, hogy a jogvégzett fiatal ember ; is egy ideig „díjtalan gyakornok“ majd 300 frtos segélydijas mindenes a bírósági irodákban, hol ! meg ellátás sincs. Aztán azt is gondoljuk meg, : hogy azok az első gyakorlati évek a lelkészt : pályán nem pénzkeresetre vannak számítva. Min- ; j den pályán ki kell tölteni az „inas esztendőket.* ■I O-i. 3aBBBEáE3!8B3ass33BSS^EE5BgraBBEme5aBSÉBiagUB&iSsnnGHKaE^E3&ia2iKSC9SB öltve tesznek egy sétát s oly boldogok, hogy a vitéz ur nem cserélne az ezredesével. A liget egyik tisztásán az édes hangú verkli zengi az ó német balladákat s körbe a nagy dob aceompagniroz mellé. Ott van felállítva a riug- spiel, gyermekkorunk szédületes emléke. Mily kecsesen ülnek a vizi tündérek, meg a hattyúk derekán azok az idomtelt Desdemónák s a bátor Don Qnisotfok! Mily nagyszerű mulatságot szereznek maguknak két garasért! Tessék elhinni,hogy a ringspiel karcsú hintáiban sokkal holdogabb emberek ülnek, mint a czimeres üveges határokban. Hát a debreczeni nagy erdő zöld leveles sátrai alatt úgy vasárnaponként mily nagyszerűen mulatnak! Nem rendezi azt senki, nincs ott se házi gazda, se szívesség. Csak tiz krajezárt kell a nagy bőgőbe vetni minden legénynek, aki fel áll tánczolní. Már pedig ez a tíz krajezár nem áldozat még Bugyi Sándor előtt sem, ha véletlenül megpillantja ott Lókodiné komaasszonyát. Leveti magáról az uj köczét, mit ezelőtt nyolez esztendővel vett a nagy szabadságkor, beleesendő azt a nikkelből készült ezüst tízest a nagy bőgőbe s járja rogyásig, mig vagy húr nem szakad, vagy ember ki nem dűl a sorból. Beh kevés is kell az embernek, hogy jól mulasson, ha különben jó kedve van! Úgy biz az. Kiki a maga módja szerint mulat., 1 Az idei farsangon X. városban is bál volt. Még pedig „véreskereszt“-bál. No mert ezzel a veres, kereszttel úgy meg vagyunk most akadva!
