Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-11-16 / 8. szám
süket! — Nem jól van ez Nagytiszteletü urak! Az a ref. magyar egyház, melynek önök derék férfiakat akarnak nevelni, és hála Istennek nevelnek is, nem csupán az iskola falai közt akar élni — és nem csupán ott él és ennek a gyakorlati életben működő és fáradó munkásai, szolgáitól, ne vegyenek önök végbucsut az iskola kapuinál. Ennyi különböző benyomás hatása alatt azon édes hittel végzem, hogy összejövetelünk nem maradt hatás nélküli, azon reménynyel, hogy Isten jóvoltából egy év múlva önöknél, szatmári édes testvéreinknél találkozva, ismét teszünk egy lépést a haladás terén — küzdjünk és fáradjunk tovább-tovább kitartással s ne csupán a fellobbanó lelkesedés vezessen bennünket, mely „hatalmasan csillogó vonásokat véshet a történelem gránit lapjaira, — de maradandó sikerre csak az ernyedni nem tudó kitartás vezet.“ Ujfalussy Béla. Levél T. Kiss Bertalan ev. ref. lelkész Úrhoz. Kedves Barátom! Óvárii értekezletünkön, a belmissióról tartott szabad előadásodat jónak láttad e lap hasábjain közzétenni. A tied, jogod volt hozzá, akár máglyára is Ítélni. Közzétételével két czéíod lehetett ; egyik : az olvasó-közönség tájékoztatása tárgyad, a papok hitmértéke „a középosztály közönyössége és érzéketlensége" f elöl; másik: véleményed felebbezése az értekezletről a nyilvánosság elé. Éhez is jogod volt. Engedd meg ez utóbbi jogot nekem is s az ott mondottakat lényegileg ismételnem, egyszersmind reménylenem, hogy nyugodtabb türelemmel leszesz most mint akkor. Széles alapon indult, de gyorsan csúcsba húzódott értekezésed azon részével, melyben a belmis8ió alapját, lényegét, czélját, eszközeit Herzog után nagy általánosságban tárgyalod, most sem kívánok foglalkozni, mert hiszen itt elég vert utón haladsz, meg azért is, mert te akarsz is, meg nem is belmissiózni ; hanem igen is azon részével, melyben a belmissiói tapintat határozott mellőzésével, szertelen támadást intézesz e hon ref. papsága, theologiai intézetei, a gyülekezetek közép és alsó osztálya ellen. En a férfias bátorságot és önérzetet nagyra becsülöm, de most nagyot markoltál, önérzeted emelésében sem voltál fukar. Úgy látszik e tulhajtást Szeremlei S.-re való támaszkodással véled menteni. Hát igaz, úgy van, ö mond olyan formákat, de mily más, egészen más intentióval, a tények mily szigorú és finom összevetésével, mily „gyakorlott psycholo- giával.“ — 0 a liberalismusnak igyekszik utat REFORMÁTUSOK LAPJA. törni, te az orthodoxia csalhatatlanságáért türel- metlenkedel. Nem jó szövetségest vettél magad mellé, ezért estél oly kilábolhatlan következetlenségbe. Goltleivel indultál, végül lelóbázod hibádat a világ szélén, a mesebeli katonával. Szeremlei szépen, igazán rajzolja meg „a prot. egyházat 1848. előtt és után“ — te elfelejted a mi azóta történt. Sz, kifejti a „hanyatlás okait“, de megállapítja a javulás gyógyszereit is, rámutat a „tudásra.“ „Oszlassátok el a setét- séget, a nép meg fog szentelődni. Hanem te úgy látszik rettenetesen félsz a „rationális“ tudástói. Ne essék terhedre édes barátom e szó: kikapkodtál néhány szót, fogalmat a Sz. könyvéből, aztán építettél rá a magad Ízlése szerint, csak igy jöhettél arra a szörnyű kötelességtudásraj hogy a mai egyháztársadalmi viszonyok között „belmissiót kezdeni nem lehet“; pedig szerinted is a missió az „evangyéliomuak alapgondolata.“ Ha a belmissió „inaugurálására“ még nem jött el az idő, úgy az Idvezitö missió-parancsa még; folyvást kiáltó szó volna a pusztában, úgy mégj folyvást az olajfák hegyén kellene állatiunk, néz- j vén az égbe; pedig az ige prédikáltunk, a sze-' retet müveiben naponként gyönyörködhetünk, tár- i sadalmunk naponként közelebb juta testvériség,] egyenlőség magasztos eszméjéhez. De azért te! „álomnak“ mondod a belmissió alkalmazását,— Nincs ennek a kijelentésnek amolyan munkás taktika szaga? Én úgy találom, hogy ez nem egyéb mint: szent sztrájkolás. Meggondoltad-e jól? Hát ha szavadon fogna gyülekezeted? Elfoglalt álláspontodat a hogy illik indokolod és nem annyira szépen, mint kerervesen: „a ref. papság elkényszeritett vert had, a nép szeszélyének játéka, pária, szegény.“ Ez utóbbit bizony bizony be kell ismernem, mert az én tudomásom szerint is keveseknek jut bajuszkötőre is. — De azért nem pária, sőt merem állítani, hogy manapság az egyenrangú hivatali állások között, nincs függetlenebb, mint a ref. papi. A szegénységért a népet vádolod, szeszélyéért talán egyházalkotmányunkat, — elég méltatlanul. Hát az alsó néposztályon nem elég magas már is az egyházi adó? Ne légy felettébb igaz! A nép szeszélye meg csak egyházalkotmányunk felforgatásával zárható ki. No ha erre kellene várnunk, úgy még jó ideig csakugyan békén alhatnánk tőle. Szegénységünk után, hitünkért állítasz szé- gyenpadra, vádolsz be a nagy közönség előtt: „nincs hitünk, nem ismerjük eléggé a J. Krisztust.“ E váddal ugyan elég nobilisán bánsz el, magadat is odaérted felteszem, hogy nem egyedül a „nos“ kedvéért. Úgy, de ha neked sincs hited, miként ülhetsz a bírói székbe? —Miként emelhetsz vádat azok ellen, kiknek lelkiismeretével — az írással szólva — nem volt kérdezős- ködésed? A ki ilyen bizalmatlanságot kelthető váddal lép fel, attól méltán megvárhatjuk, hogy tényekkel álljon elő, még pedig nem olyan fehér holló esetekkel, (bár ilyet se említesz) hanem olyan általánosokkal, a mily általánosságban van a vád kimondva. Midőn a vád súlyán „theologiai irodalmunk, akadémiáink szegényes, sekélyes, rationális irányú“ voltával könnyíteni akarsz, újabb vádat emelsz ezek ellen. Kittforrásod az ötvenes évekről e tekintetben igy nyilatkozik: „az egyházi időszaki irodalom eddig soha nem ismert uj lendületet nyert. A kezdet érdeme a sárospatakiakat illeti.“ sat. Az ötvenes és hatvanas évek theologiai irodalmáról is nagy elismeréssel nyilatkozik. Hát az óta nem történt semmi? Én úgy tudom, hogy több az olvasni való, mint az olvasó. De hát legyen, hogy te előtted ez mind semmi, ekkor is ott van az ujtestamentom, a „dogmatikák“ felett való forrása a J. Krisztus megismerhetésének. Különben biztosíthatlak, hogy nem találtam nagyon különösnek, denuncians modorodat, mert úgy látszik, divat ma a hitet gyanúsítani, elkárhoztatni azok részéről, kik ebben a maga szemével vizsgálódó világban nem jól találjak magukat. íme egyik debreczeni hittanár nem tartja felettébb való dolognak s.-pataki collegája hite, hivatali állása és mindenének a városszéli utazókon való meghurczolásával olyan demonstratiót scenirozni, mely mellett Zichy N. hecckáplánjai- val, szégyenkezve tekint vissza nyitrai dicsőségére ! Ez is belmissiói tapintat, hívők nyerésére, az igaz hit dicsőségére. Hát csak előre! de aztán tiltsátok meg szátoknak türelemről beszélni. A theologiai akadémiákról mondottakra nem reflectálok, ha szükségét látják, majd előáll közülük valamelyik . . meg leszesz jutalmazva, ha meghallották szavadat. Felszólalásom tehát nem ezek, nem is a magunk érdekéért jut nyilvánosság elé, hanem a középosztály leszólásáért. Talán te is be fogod ismerni, hogy a világiak megnyerése, hozzánk fűzése nem tartozik erényeink közé, ha még is tettek és tesznek — s igen sokat — és velünk harezolnak és harezol- tak a lelkiismeret szabadsága, általában a lihe- ralismus nagy érdekeiért, bizony nem a mi szép személyünkért, hanem mert a protestáns élv gyújtotta ölcet lángra, szólította a küzdtérre. Mutass nekem csak egj-eílenegj- históriai tényt, a hol helyen nem állottak? Anyagi tekintetben is mink van, a mit nem a középosztály áldozatkészsége nyújtott? Azonban elismerem, hogy vannak, a kik „közönyösek, érzületlenek a vallás külső formái iránt“, de vannak a kik jártak Pál apostollal Korinthusban, Kepler fénylő világában, gondolkodtak Kanttal és egyenes örököseivel. Az elsőket, felövezvén a belmissió minden fegyverét, igyekezzél zsortölés helyett galambszelidséggel, kígyói okossággal felmelegiteni, megtéríteni, az utóbiakkal pedig lépést tartani. A tökéletesség az égig ér! . . Hogy a középosztály jobb is lehetne: az igaz; hogy mindenki lehetne jobb: az is szent igaz; de hogy te vagy a legjobb : az már nem igaz. Magas mérték alá állítod a népet is: „Vallásos is, hivő is, de nem öntudatos tulajdona, zavar és homály előtte összes vallás és hitrendszerünk, míg egészen át nem alakul, a belmissió I munkáját megkezdeni nem lebet.“ Ezen állításodban az az eredeti, hogy magad sem állód, „ideális légkörödből“ leszállvan, a belmissiót úgy a hogy j lehet, ajánlod a hitetlen papságnak, tehát nem vá- j rod be, hogy majd ha átalakul egészeit a nép. fizetést rendelnek az Eklézsiák a harangozásért az 1801. esztendőbeli rendelés szerint. 1807. ápr. 22. Hogy a szüle időhöz képest szűkölködő és terhes állapotjokon sok Tiszt. Prédikátoroknak segitődhessen, végeztetett, hogy e következendő Írás correntáltasson. Bizonyos az, hogy sok Eklézsiákban oly kevés a Tiszt. Prédikátorok fizetése, hogy ebből e drága időben csak a mindennapi eledelek is nehezen telik ki. Bizonyos az is, hogy vágynak azok között az Eklézsiák között olyanak, amelyek minden magok megerőltetése nélkül, ezen javíthatnának. Az ilyenek szeretettet intetnek, hogy vegyék gondolóra és szivekre egészen igazságos dolognak lenni, hogy a Tiszt. Prédikátoroknak salláriuma is neveltessen, amikor a legalábbvaló szolgálat is négyszeresen fizettetik, mikor szerfelett van az ára mind azoknak a dolgoknak, a melyek ezeknek is múlhatatlanul szüicségesek. Gondolják meg, hogy az épen nem szolgál a Vallás dicsőségére és a hallgatókban az iránt kevés tiszteletet mutat, mikor annak a szolgái csupán annak hidegsége miatt elvettetett állapotra jutnak, vagy a szükségtől hivatalokhoz illetlen foglala- toságra kényszerittetnek. Vegyék gondolóra ezeket az olyatén Eklézsiák, a melyekben a mostani drágasághoz képest a Tiszt. Prédikátorok eklé- zsiuma kevés, és magok közt tanácskozzanak arról, hogy azt mimódon nevelhetnék vagy jobithatnánk meg. A mely Eklézsiák pedig erre telte-! tétlenek, gondolkozzanak róla, hogy a közelebb j lévő Eklézsiák közül melyikhez kívánják adni! magokat, hogy annak rendes Prédikátora hozzá-! jók istenitiszteletre általmenvén, annak szolgáltjával élhessenek. 1801. A T. Prédikátorok marasztásának módját, miképen menjen véghez, a T. Sup. parancsolja, hogy t. i. minden Eklézsiában a Presbyterium által, még pedig nem a mint szokták, ez előtt sok helyeken az utczákon, piaczon, korcsmákban, faluházánál, hanem a Templomban, minden lárma, veszekedés, czivakodás nélkül, isteni félelemmel, hadd tudják meg, hogy ebben a dologban az elöljárók nem a magok személyes dolgát, hanem az Isten dicsőségét akarják előmozdítani. Az Eklézsiák a Prédikátorok dolgában jól meg] hányják vessék, mit csinálnak, hogy holmi haszontalan okokat elő sem vegyenek. A T. Prédikátorok hasonlóképen fontos okokra nézve mondjanak le maradásokról. 1819. ápr, 20. A változandó belső személyek nem tartoznak az érettek menő halgatökat vendégelni, különben is helytelen kívánság volna az, hogy a prédikátoráé vagy a mesterné 30 v. 40 vagy több embereket is akkor vendégeljen, mikor házi eszközeinek pakolásában foglalatoskodván, j azt sem tudja jó formán, mit csináljon. i 1824. márcz. 8. Úgy esett értésemre, hogy némely oskola mesterek vonogatják magokat nem csak a T. Prédikátor helyén való szolgálattól, mikor a szükség kívánja, hanem a magok rendes óráin való szolgálat alól is. Tudtokra adatik tehát, hogy a 6 Communio, uj esztendő, Nagy Péntek és áldozó Cö törtök déllyesti óráin való szolgálat szoroson hivatalokhoz van kötve s azt minden panasz nélkül végezni kötelesek. Azonkívül, ha a T. Prédikátor, vagy betegsége, vagy egy vagy más baja miatt nem készülhetvén, megkérné, akikor is tartozik szolgálni helyette az 1804 esztendőben költ Traktus statútuma szerint, úgy inind- ezáltal, bőgj: abba az esetbe a könyv nélkül való predikálásra nem szorittatik, csupán csak a prédikációnak értelmes elolvasására. 1811 nov. 27. a visitátió rövid időn el fog kezdődni, az eddig szokásban volt kérdéseken kívül a Feő Tiszt. Sup-tól most közelebb kiadott norma szerint az is meg fog vizsgáltatni. Van-e a T. Prédikátornak formátája, Helvetica Confessiója, Canonja s a házasság dolgában költ rendelések nevezetesen az 1791-ik Diaetának 26- ik czikkelye s mint viszi a matrikulákat, Proto- ] eollumok. Úgy szintén az oskola mestereknek van-e Protocollumok, mint viszik, mit tanulnak, mivel mindezekről relátiót kíván e Vener. Su- perintendeutia. Folyt. köv. I .
