Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-11-16 / 8. szám
Te úgy tudom, világlátott ember vagy, hát láttál-e te olyan népet — ha ugyan tanulmányoztad — melynek öntudatos tulajdona lett volna a vallás, zavar és homály nélküli egyik-másik hitrendszer? Én nem hiszem. A nép felvilágosítása, tanítása folyton-folyvást tartó munka, kötelesség, nem egy emberé, nem egy századé . . . minden arra hivatotté, minden századé. — Minden korban gyakorolták az arra hivatottak a belmis- siót — habár nem is nevezték úgy — mert minden korban az volt az egyház czelja, hogy mindeneket megnyerjen a szeretetnek, az üdvnek, a Krisztusnak. Ma is az. Minden kor belmissiójának meg volt a maga sajátos jellege, meg van a jo- lennek és meg lesz a jövőnek is. A belmissiónak mindég volt, mindég lesz tennivalója, mert mindég lesz, elhagyatott szegény, tudatlan, bűn, erkölcstelenség mig a világon ember lesz. — Az érzékeny, puha lelkek e miatt mindég türelmetlenkednek, mert a legkisebb jelénség, mely a múlttól kissé elüt, rajok azt a hatást teszi, mint ha már elérkezett volna az ezer esztendő (chi- linsmus) utolsó napja, — tehát térjetek meg ma, mert holnap már a gyehennáé lesztek. Csak türelem édes barátom! türelem! Az idő gondolkozik! — Summa summarum, azt akartam neked mon- _ dani, hogy a belrnissió tanításában fortiter in modo járván el, a küszöbben megbotlottál. Azon reményben, hogy a gyakorlatban nagyobb szerencsével jársz el mint az elméletben, üdvözöl Cs.-Bagos, 1895. nov. 1. tisztelő barátod Mártha József ev. ref. lelkész. Lukács Ödön elnöki megnyitó beszéde a nagyváradi egyházi értekezleten, október 31-én. Mélyen tisztelt értekezlet! közgyűlés! Az elnökség részéről szívből üdvözölve a közgyűlés tisztelt tagjait, mindenek előtt kötelességemnek tartom röviden jelezni azon mozzanatokat, melyek értekezletünk érdekében ma egy év óta történtek. Elnöki kötelességünkből folyólág az alapszabályok 10. §-a értelmében az értekezlet alapszabályainak megküldésével fölkértük a kerületbeli egyházmegyék espereseit, hogy alakítsák meg az egyházi értekezletet, sőt a szabályokat szétküldtük az egyes egyházak elöljáróihoz is. Az egyház- megyei értekezletek eddigelé megalakultak, mint értesítve lettem, néhány egyházmegyében. Majd f. év május havában összehívtuk az értekezlet tiszti karát a nngyválasztinány gyűlése tárgyainak előkészítése végett; ugyancsak f. év junius havában a nagyválasztmány gyülésezett Debreczenben, a mely a mai közgyűlés tanácskozási tárgyait kitűzte s a nagyválasztmány ügykezelési szabály-tervezetét elkészítette, mely a tárgy- sorozat rendén tanácskozás alá fog vétetni. Jelentem továbbá, hogy a választmányi tagok közül visszatéptek Báró Podmaniczky Gézáné, Herczeg Odescalchy Gyuláné, Gróf Károlyi Ti- borné, Tisza Kálmánná mélyen tisztelt úrnők, kik azon indoknál fogva mondottak le, mivel kerületünktől többnyire távot élvén, nem vehetnének kellő részt e fontos ügyben; Armós Bálint ur pedig hajlott korára való tekintetből mondott le. Az alapitói dijat azonban mindannyian kegyesek voltak az egyesület pénztárába befizetni. Azonban még fájóbb, érzékenyebb veszteségek is érték zsenge korát élő egyesületünket! íme alig indultunk el a töretlen ösvényen már koporsók jelzik utunkat. A folyó év nyarán ugyanis nagy hirtelenséggel elhunyt egyesületünknek érdemekben gazdag világi elnöke, a ki életét szorgalmas munkásságának összes gyümölcseivel mindenestől fogva az anyaszentegyháznak, hazának és emberiségnek oltárára tette fel. Életirását annak idejében méltó és kegyeletes megemlékezéssel nyilvánosságra hozták a lapok, nemes tetteinek felemlegetésével tehát nem akarok ez alkalommal ismétlésekbe esni, de ki kell emelnem e helyen is az ő ragyogó jeleinképét, mely a szerénység é3 krisztusi alázatosság keretében kiváló fénynyel világot előttünk. 0 egy igazi ke- / resztyéu jellem volt, a ki mély és rendületlen hitét megmutatta cselekedeteivel, melyekből any- nyi fölemelő áldás áradt a hazára, vallásra emberiségre. Ismeretes előttünk irodalmi munkássága is, melylvel érdemelteit szerzett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának R E F 0 R M A T U S 0 K L A P J A. megválaszsza. Egyéni jelleme, nemes szivének jótékonysága annyi sok oldalról hódította meg a közönség bizalmát, sőt maga a korona is kitüntető kegyével halmozta el. Legyen áldás az igaz férfiú emlékezetén, mi pedig áldjuk az isteni gondviselést, a ki nekünk adta őt követendő például: kövessük nyomdokait hitbuzgósághan, egyház, haza, emberszeretetben. A másik érzékeny vesztesség Ujfalussy Sándor szatmárvármegyei főispán, nagybányai egyházmegyei gondnok s nagyválasztmányi tagunk halálával sújtotta értekezletünket. A megboldogult férfiú szintén élénk és tevékeny részt vett egyházi életünkben; egyike volt azon jeleseknek, kik magas világi gondjaik, nagy elfoglaltatásuk daczára sem felejtkeznek el az egyház iránti kötelességükről. E kiváló állású férfiú is ott volt mindenütt, hol egyházunk nehéz küzdelmei munkára szólították ; szép lelki tehetségeit az egyház és haza oltára között megosztva, mind az ideig híven munkálkodott, mig a halál ki nem oltá lelke fénylő szövétnekét. Legyen áldott emlékezete ! E fájdalmas megemlékezések daczára is e napon, a reformáció emléknapján biztató reménység hatja át szivemet, mert hiszen épen e nagy jelentőségű nap figyelmeztet bennünket a legélénkebben arra az igazságra, hogy habár jeleseink elköltöznek is közülünk testileg, de lelkileg, szellemileg velünk vannak s vezérelnek, lelkesítenek bennünket nagy munkáink véghezvitelében! Valamint az anyagi világban, úgy a szellemi, munkálkodás terén is mindennek őrök küldetése van. Egy eszme, egy gondolat messze sugárzik a jövendőbe mint a nap fénykévéi is segítenek oszlatni a homályt a sötét éjszakát. Letűnhettek a küzdelmek mezejéről a nagyok és dicsők, kik mint az emberiség boldogitásának előharczosai, hősei, megteremtői, egy szebb jövendő hajnalának tölderitői munkálkodtak; de leikök, szelleműk hatása, munkájuk áldása, mint csillogó aranyszalag benyulik az emberiség fejlődésének szövetébe s mutatja előttünk a czélt, az irányt, mely felé haladnunk kell. Nem kell mondanom, hogy ez a czél nem más, mint az Isten országának építése; az Isten országa pedig nem egyéb, mint a jók, igazak, Krisztus szerint való jellemek egyesítése s ezeknek egyesítése s lelkiismeretes munkája által oly életviszonyok megteremtése a családban, társadalomban, az emberiség életében, melyek azon czél elérésére szolgálnak, melyet elénk a bölcs világalkotó a Jézus által kitűzött. Alig volt kor fajunk történetében, mely hathatósabban ébresztette volna az emberiséget a keresztyén szentéletre, a jók és igazak egyesülésére, mint a XIX-ik század hanyatló alkonya. Sőt mondhatni ez az egész század kedvezőtlen volt az egyházziasságra, a józan vallásosságra nézve ; a tudományban való nagy előhaladás, nem ritkán kapkodás, egyes lángelmék felállított merev rendszerei, a teremtés felfogására és megmagyarázására vonatkozó szellemes kísérletek sok szívben megingatták a vallásosságot, Iris- fátyollal takarták el az Istenséget. Ez az oka, hogy megritkultak ama mélyen vallásos kedélyek, kik át tudták volna lehelni a serdülő nemzedékek szivébe az igaz, boldogító vallásosságot. Valóban a mi vallásos nevelésünk inkább a formák tiszteletére, mint a lényeg felkeresésére irányul. Ha pedig a társadalmat a különböző rang és osztályviszonyokat, a népek és felekezetek között való versengést tekintjük, még elszomorítóbb, sőt aggasztóbb jelek mutatkoznak lelki szemeink előtt. A társadalmi béke és egyensúly lázongó, . elégedetlen tömegek által van fenyegetve, sőt itt-ott megtámadva, melyek, hogy az írással szól- ; jak, „haszontalan dolgokban bíznak, hiábavalóságot szólnak, bosszusagtételről gondolkodnak és hamisságot cselekszenek.“ (Ezsias 59. 4.), mint ; ha az Ezsaiás korabeli sötét napok támadtak . volna fel. Folyt. köv. Uitramontán rugdalózások. A legeslegújabb csillag (persze, hogy csak ■ rúgott csillag) az ultramontánizmus égboltján, £ L néppárt csillaga. Ezt imádja ma minden sekres tyés, ezzel kél és fekszik ma minden hithü ka ’ tholikus — káplán, aki nem Vaszary Kolost i hanem Zichy Nándort tartja a magyar kath. egy : ház fejének. Szervezni kell a magyar ultramontánizmust, meg kell nyerni annak a népet, a választókat, mert csak a nép hátán lehet felkapaszkodni a hatalom ugorkafájára, mint azt Spanyolország és Belgium példája bizonyítja. S hogy a népet el bolondithassuk, malaszt helyett maszlagot kell neki adni. A papok a templomban a néppárti kis katekizmusból prédikáljanak, aztán tartsanak népgyüléseket, ott világosítsák fel a népet az egyház üldöző kormány áfkos rendszeréről, a „protestáns-zsidó-szabadkőműves politika“ haza- fiat] anságáról. S mikor igy a nép bevette a maszlagot s a feje megszédült tőle, még egy kis zsidó pálinkával kell megitatni, hogy aláírja azt az Írott esküformát, inelylyel leköti földi menyei boldogságát, hogy csakis arra fog szavazni, akit neki a néppárt végrehajtó bizotsága ki fog jelölni. Hát a rugkapálás mindég csinál egy kis port, meg egy kis zajt, de jön egy kis szellő s a port elfujja, a zajt elkapkodja. Már csak nagy port csinált az ország fővárosában az a nagy katholikus gyűlés — és mégis elfujta a szél mihamar. így lesz az most is. Az ultramontaniz- musnak csak ott van talaja, a hol a nép bigott. A józan magyar népet elbolonditani nem lehet. Az ország közvéleménye a megyékben megnyilatkozott, midőn valamennyi vármegye alig szám- bavehető kissebbséggel a szabadelvű reformok mellett foglalt állást. Ezek a vármegyék tisztán látják a néppárt lólábát a reverendák alatt s továbbra is a „protestáns-zsidó-szabadkőmüves politika“ mellett maradnak. * * * Szatmármegyében még nem ragyogott fel a néppárt csillaga, mint a szomszéd Beregben. Pedig itt a néppárti „Heti Szemle* ugyancsak készítené a talajt. Ez a serdülő lapocska is rettenetesen haragszig az „istentelen libera- ralizmusra“, mely „elkeresztényietlenitette“ a Mária országát. Azt mondja például: „A szabadelvüséget egy banda képviseli, mely a hatalmat kezébe kaparintotta.“ Ugyan mi lenne ebből az országból ha az a néppárti banda kaparithatná kezébe egyszer a hatalmat ? A „Magyar Állam“ ugyan váltig erősitgeti, hogy a nép párt Szalmáiban is sikereket ért már el. Erra mutat a csanálosi „kath. kaszinó* megalakítása. Mire mi csak annyit jegyzőnk meg, hogy Csanálos sváb községben sem protestáns, sem zsidó nincs egy lélek sem, tehát a kath. kaszinó ottani megalakítása nem néppárti dicsőség. Azt is nagy gaudiummal adja hírül a „M. Á.“ hogy vármegyénkben Márkén a megyei biz. tagok választásánál a néppárt jelöltjei győznek a „farmatringos“ jegyzővel szemben. Hát én biztosan merem mondani, hogy a mérki kerület sváb községeiben, Csanáloson, Fényen, vagy Vál- lajon egyetlen választó sincs — a plébániákat kivéve — aki a néppárt szekerét kitolná a kátyúból? — ingyen. Hanem a vállaji két tanító azért a „farmatringos“ mellett korteskedett 1 Milyen nagyra vannak az ultramontánok a. szatmármegyei sváb községekkel. Kaplony és : Kálmánd községek nem szavaztak a liberális- jelöltekre Domahidy Elemérre és Ujfalussy Dezsőre, hanem Kind Mátyás kaplonyi gazdát és. Egeli Pál kálmándi tanítót akarták bizotsági tagoknak választani. De csak akarták, mert a liberális jelöltek lettek megválasztva. Ugyan mi az oka annak, hogy a „néppárt* csakis a sváb községekre szorítkozik Szatmár- ban? miért nem tesz próbát a magyar községek ! ben is? plane a reformátusok között, ha csakugyan nem felekezeti párti Az uitramontán akczió eddig vármegyénkben csakis nehány plébániára ; szorítkozik. Ők nagyon azt hiszik, hogy a sváb j községeket már megnyer(gel)ték, de én abban is
