Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-21 / 13. szám
Fogy meghonosítsa kebelében ezen kultur-intéz- inényt. H'szen volna e városban szellemi tőke elég, mert a hol annyi tisztviselő ügyvéd, orvos, lelkész, tanító van, mint Mátészalkán, ott köny- nvü volna meghonosítani az ilyen felolvasó estéket. De hát impulsust várunk itt is, mint a dalárda megalakításnak Az impulsust meg fogja adni ez az irodalmi estély, mint megadta a nyíregyházi dalárda dalestélye az impulsust a dalkör alakítására. S ha ez utóbbbit még meg nem szerveztük is, de az elhintett mag el nem veszett, ki fog az kelni és gyümölcsöt teremni. így lesz az a felolvasó estékkel is. Egy város társadalmi érettségének, műveltségének legbiztosabb fokmérője az ilyen irodalmi estélyek látogatása. Maga az irodalom oly terrénum, a hol mindnyájan találkozunk. Egyikünk élvez, másikunk tanul belőle. Nemzeti irodalmunk oltárán áldozhat gazdag és szegény egyiránt. Hisszük azért, hogy városunk és vidékünk közönsége méltányolni fogja a Szatmári prof irodalmi kör vállalkozását s tömeges megjelenésével igazolni fogja, hogy intelligenciában nem áll hátrább a szomszéd Fehér-Gyarmatnál és vidékénél. A műsort annak idején közölni fogjuk. —n. A szatmári egyházból. Nov. 17-én tartott egyháztanács ülésünkben egy kegyeletes ünnepi órát szenteltünk az egyház alapítóinak jóltevőinek emlékezetére, mint azt miiben évben teszi az utóbbi időben. Tabajdi Lajos lelkészünk olvasta fel az ezen alkalomra Írott emlékbeszédét, mely most nyomtatásban is megjelent.. E beszédből kiemeljük a következő részleteket: „Mélyen tisztelt egyháztanács! Húsz éve, hogy sirkertünk hantjai alatt nyugoszuak néhai, áldott emlékezetű Junlc Ká- rolyné szül. Nadányi Róza asszony hamvai, ki emlékét közöttünk az egyház részére 4 drb kereskedelmi s iparbank részvény, a gymnázium tanári nyugdíj intézete részére 500 forint, a helybeli prof. felsőbb leányiskola részére 200 írt, 4 szatmári ref. vallásit szegény részére a jótékony nőegyesület által kezelt 2JD írt évi kamatának hagyományozásával tette áldotta s örökítette meg nevét ezen egyház és intézetek fentáHasaltak egesz tartamára. — Isten egyháza, iskola és a szegény szükölködők voltak lelkének a földtől való elválásakor utolsó gondolatai. Ólt bizony őt az uj let hajnalán erkölcsi törvény adójának és birájá- nak ezen biztató es örvendeztető kijelentése fogadhatta: „Jól vagyon jó és hiv szolgálóleányom ! a, kevesen hiv voltál, többre bizlak ezután, menj hé a te uradnak örömébe!" Midőn e hagyományok iránt végintézkedett a boldogult, azon óhajtását is kifejezte, hogy ezen egyházban, hol az erdélyi protestáns fejedelmek kora óta annyi nagy nevű alapító, egyházi és iskolai jól tevők nevét őrzik a levéltár és jegyzőkönyv krónikái, legyen egy-egy nap szentelve azok emlékezetének s gyönyörű példáik ragyogó fénye hadd világoljon az élő nemzedék előtt a lelkek nemes indulatainak és szándékainak termékenyítésére. Ezen óhajtásnak teszünk ezúttal eleget. Most két éve ez ünnepélyen közölni kezdettem 1620-tól fogva alapitóink, egyházi és iskolai jóltevőiuk névsorát, amint azokat levéltárunk anyaghalmazából ki löugészve egyházunk aranykönyve számára ösz- szeállitottam. — Közlésem az 1760. évig hozta le a jóltevök névsorát. Folytatom most ezt az 1810. évig a kövtkezökben: 1761-ben hagyományoztak az ispotálynak, Farkas Györgyim 51 fit 60 kr, Máté Mihály 80 frt 98 krt. 1764 ben Kóródi Sára az iskolának 180 forintot, két ládabeli mentéje árának felét. 1767- ben idósb Kegyes Mihály az ispotálynak 7 frt 14 kit, Biró András az egyháznak 51 forintot. 1768- ban Gróf széki Teleki Mihály és neje szül. Keudeffy Rachel az iskolának 500 frtot, Öreg Tegze Mihály az ispotálynak 10 frt 20 krt. 1768- ban Majthénji Balintné ugyan annak 25 frt 50 krt. 1769- ben Veres Kádár András ugyannak 10 frt 40 krt. 1770- ben Nemzetes Tordai János és neje Győri Éva ugyanannak 102 frtot. 1774 ben Imre Andrásáé ugyanannak 8 frt 30 krt. ‘ R E F O R M Á T U S O K L A P J A. __ 17 75- ben Jeney György szenátor a leány-[ tanítóknak 151 frtot, továbbá az egyháznak a nagyhegyi szőilőt, hogy annak terméséből az urasztalát lássák el. 1776- ban Hajdú Istvánná szül. Tatár Erzsébet templom építésre 416 frtot. 1778- ban Hóstánczi Szabó István Nagy Bányáról'az egyháznak 51 frtot, Pap István n.-károlyi nyomdász ugyannak 50 frtot. 1779- ben a szatmári kereskedők testületé templomkészitésre 200 frtot. Szeley Sándor az egyháznak 2 hasáb szőlőt, Yiski Mária és Viski Sara az egyháznak nagy Fazekas-utczán egy házatlan telket. 1780- ban Oláh András és neje Dobi Katalin templom javításra 94 frt 22 krt. Vetési Fe- renczné Biró Sára az egyháznak 25 drb császári tallért. 1783- ban Jakab János a szatmári és németi egyháznak Balliás hegyi szöllőjét, házat és egyéb vagyonár. 1784- ben Pándi Mihály templom építésére 150 frt, az ispotálynak két drb. körmöczi aranyat, a szegény tanulóknak tizenkét frtot. 1789-beu Kemény János fejedelemmé szül, Lónyay Anna az iskolának az Ar.-Medgyesen és másutt levő föld és szőllőbirtoka termésének lizedét örök időre. 1799-ben id. Jeney György városi főjegyző az iskolának ezer forintot. 1801- ben Portörő András kathedra csiná- lásra 50 frtot, Libái János ugyanarra 30 frtot, Tatár Mihály ugyanarra 20 frtot, Szilágyi István ugyanarra 10 frtot, a csizmadia legénytársulat a templomi karbeli székekre 50 frtot, Pető Mihály ugyanarra 5 frtot a varga legénytársulat ugyanarra 20 frtot. 1802- ben Gál András debreczeni lakos az iskola részére 33 frtot, Vári Mihály ugyanannak 100 frt és két darab szőilőt, id. Tatar Mihály iskola építésre 100 frtot. 1803- ban a csizmadia legénytársulat az iskolának hat frtot, a kerékgyártó czéh ugyanannak 16 frtot, özv. Vineze István né ugyanannak 20 frtot, id. Lévay Ferenez ugyanannak 15 frtot. Gulya András hegyi lakos ugyanannak 40 frtot, Németh György ugyanannak 50 frtot, a krass ói egyh. iskola részére 25 frtot, Ésa Márton ugyanarra 30 frtot, Nánási József az egyháznak 40 frtot, Nagy Pálué az iskolának 10 frtot. 1805- ben Papoleziné az iskolának 365 frtot, Portőró András ugyanannak 25 frtot, Horváth István ugyanannak 100, a tempiombeli asztal készítésére 60 frtot. 1806- ban grf. Rédey Mihály né az iskolának száz frtot. Kondor István ugyanannak száz frtot, Vári György ugyanannak busz frtot, Móricz József az iskolának Nagy-uj-utczán levő házastelkét és 4 drb. szóllőjét, Kállay Antal az egyháznak száz öl fát és ötvenezer darab, égetett téglát, In*. Alvincziné az iskolának 250 forintot, br. Wesselényi József ugyanannak száz frtot,Váraljay Istvánná szül. Tegze Zsuzsanna ugyanannak ezer frtot, az egyháznak 200 frtot. 1806- ban Mamly József az egyháznak 50 szekér fát. 1807- ben Szűcs Jözsefné az iskolának húsz frtot, Váradi József ugyanannak 150 frtot, Mérő Mihály ugyanannak száz forintot, Domahidy József ugyanannak 42 frtot, Patay Mihály puszta- daróczról ugyanannak 17 frtot.. 1808- ban Lévay Ferenez az iskolának 50 forintot, Kovács András az egyháznak 20 forintot. 1809- ben Tebőes -Mihály az iskolának 50 frtot, Péter István ugyanannak kétszáz forintot. 1810- ben Magyar Mihály az iskolának 20 frtot, Boros Imre ugyanauäk 370 frtot. Mélyen tisztelt egyháztanács 1 — félben hagyom most e száraz felsorolását az adományoknak hogy majd a jövőben, hasonló ünnepély alkalomadtán folytassam és levezessem a legújabb időkig, midőn majd ismeretesebb nevekkel, sőt- köztünk és velünk együtt élő alakokkal is szerencsések leszünk levezetésemben találkozhatni. — Mielőtt azonban az elsorolt emelkedett gondolkozása és nemes érzésű jól tevőktől megválnánk, két körülményre bivom fel a figyelmei Egyikül nevezetesen arm, hogy a múlt században és a jelen század elején egészen mások voltak a pénzvisszo- nyok mint jelenleg, — sokkal, nagyon sokkal kevesebb volt a közkézen forgó pénz s eliez képest sokkal nagyobb volt annak értéke mint jelenleg. - - Ne méltóztassék tehát kicsinyeim a fölsorolt adományok némelyikét, mintha azok nem foglalnának méltán helyet egyházunk aranykönyvében s abból kivonatolva ezen emlékujitásban. Istennek tetsző s közegyházainkat előbb vivő, annak és iskoláinak érdekeit előmozdító adományok voltak azok mind; s ha már csak ama nagyrészben kihalt légi családi nevekért is, — tekintet nélkül adományaik összegére — kedvesen kell fogadnunk, hogy igy e fölelevenitésével az ö áldozatkész buzgóságuk fényeinek, hála és kegyelet koszorút fonhatunk és rakhatunk mintegy be- horpadt sírjaikra. A másik körülmény, melyre a szives figyelmet felhívni kívánom, azok a csapásak, dulasok pusztítások és erőszakosságok, melyek átviha- roztak városunk és egyházunk fölött, továbbá a békésebb idő beállta után azok a nagyszabású építkezések, melyekbe egyházunk e század első negyedében bocsátkozott, midőn templomát és az egy emeletes gymnáziumot épitteté. Arra a kérdésre tehát, melyet —- a fölolvasottakat bálivá — egyik másik liitrokoii intézhetne hozzám, hogy hová lettek az általam még régebben közölt gróf Rhédei fele s most újabban közölt Kemény János fejedelemné szül. Lónyay Anna féle egesz vagyont képező adományok, — arra a kérdésre azt felelhetem, hogy elsöpörték, idegen kezekre játszották a politikai és vallási viszályok. A keserűség sebeit tépnénk föl, saját lelkűnkben és a mélyen báijtódás érzetét keltenénk föl más rajtunk kívüli állok lelkében a részletezéssel. — Temessük el hát saját nagy vesztességeink fájdalmát és keserűségét, — miután történeti tényékét elfeledni nem lehet és nem is szabad — temessük el az engesztelődés, a megbocsátás sírjába: de asért magoknak az adományoknak, az irántunk nemesen érző szív sug- galta áldozatoknak emlékeit őrizzük meg híven aranykönyvünk adataiban, elménk gondolataiban s keblünk hálás érzelmeiben. Igen, tisztelt egyháztanács! bár mindig igy rekeszihetnéuk be ez ünnepélyt, mint jelenleg midőn lelki örömmel jelentem be, hogy galiezini származású, de az 1848—49 iki hősi honvédelem számos csatáiban résztvett polgártársunk, szeretett hitrokonunk: Rózsa István ur 2000 forintot hagyományozott szatmári evangélium szerint reformált egyházunk egyházfentaitási alapjára s elnök társam, főgondnok úrral jelenlevén vég- rendelkezésén, fölhatalmazott bennünket, hogy ezt, a legközelebbi egyháztanácsi gyűlésen bejelenthessük. Szabadságunk ez egyik derék bajnokát, ez egyháza iránt nemesen buzgó, áldozat-kész hitro- kont, élő oszlopául az egyhazias érzületnek éltesse Isten soká, hogy minél későbben léphessünk várandóságunk, örökségünk birtokába! Szatmáron, 1895. évi november hó 17-én. Tabajdi Lajos ev. ref. lelkész. A régi időkből. — Egy régi zsinat. — Korrajz. Régi időkről szól az ének. 1604-ik esztendőt irtuk s annak is vége felé járt már az idő, mert Szent Mihály napja kétes melegével felderült. Nevezetes nap volt ez Szatmárra nézve, nem azért, mert egyik hires vására akkorra esett, hanem főleg azért, mert e napra volt összeniva generális senior (mai nyelven püspök) Hodászi Lukács ecsedi pap által Szatmárra a synodus. A várbeli nemet katonák el nem tudták képzelni, miféle vájár lehet most, hogy annyi reverendás tisztes arczu papi ember döczögtetett át a Szamos hi óján, melyen még akkor vámot nem kellett senkinek fizetni, elmaradhat! tn oldalbordájával, kiket, ha a zsinat nem is érdekelt, de annyival inkább a vásár. Hodászi Lukács, a hires pap és püspök megérkezvén még előző napon, nem adtak ugyan neki fáklyás zenét, de Gyulai Jánosnál kapott olyan trak tát, hogy egész éjszaka csak forgolódott a aludni nem tudott a sok jótól. Hogy pedig Gyulai Jánost érte a szerencse, hogy a hires püspököt házánál tisztelhesse, annak az a magynrazata, hogy ez esztendőben A volt a juiiex primarius (ma polgármester) s a város nevében fogadta a zsinat elnökét a civitás- hoz méltóan. Egyébiránt meghivatott a vacsorához Taraczk János szatmári pap és esperes, a a németii kollegájával együtt. Azt szükségtelen tálán megemlítenünk, hogy a generális senior református volt, a minthogy a judex primarius is az egész várossal egyetemben az újított valláshoz ragaszkodott, szigora puritánsággal s ha rajtok áll, a várban sem tűr-
