Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-21 / 13. szám
ték volna meg Marietti olasz „jesuvitát a tábori káplánt,.“ Ünnepélyesen szólaltak meg a harangok s a hivó szózatra a czéhek ott hagyták a vásárt, szokás szerint feleségeikre bízva a további árulást. Különösen el nem maradtak volna a csizmadiák, de nem azért, mintha az anya-szent- egyház ügyei jobban érdekelték volna őket a többi czéheknél, hanem, mert ez évben nyervén meg kiváltságos oklevelüket, ez a büszkeség kissé hiúkká tette őket. A scliolából — mely egyszerű név ekkor többet jelentett, mint a mai hangzatos főgymná- ziuin — tekintélyes menet indult meg a templom felé, mely szent helyen tartatott a zsinat. Elül meutek a tógatus diákok — ismerős alakok, mert a városiak kosztolták őket felváltva ugyan — a professorokkal. kik közül első látásra fel lehetett ismerni a clarissimusokat, kik Witten- bergában, vagy Heidelbergben szerezték azt a dicskoszorut, mely fejőket a többieké felett kie- inelé s e mellett fizetésüket is kerek 80 forintra felemelé. (A hazában végzettek csak 56 forintot kaptak egy évre. Kétségkívül kimagasló alak volt a schola seniora, ez az egész diákság felett mindenható hatalom, mellette eltörpült a contra scriba s az a nehány esküdt diák, kik a rendre most megfeszített argusszemekkel őrködtek. Bizonyos, hogy most a legkisebb suttogás, nevetés, vagy kihágás, korántsem ekonomusságot (konyhára felügye- lést) vagy deprecatiót (bűnvallást,) von maga után hanem vigíliát (éjjeli őrködés) vagy a legnagyobb büntetést: a pénzfizetést. Ez a mag a diákok zsebében akkor még ritkábban termett mint most. Elzáratást, börtönt ez időben nem használtak, talán mert a kártya még nem volt elterjedve közöttük, a mivel a börtönben unalmaikat elűzhették volna. De hogy el ne feledjük a tekintélyes menet végét képezték az orátorok, poéták, syntax- isták, grammatisták, praeceptoraik felügyelete alatt s mindezek nem valami csudabogarak voltak, hanem apróbb-nagyobb tanítványok, majd ráment a szám, hogy diákok, pedig a diák nevezet akkor már tógát is viselő, nagy tudomá- nyu „felsőbb tanulókat“ jelentett. Midőn a templomban mindezek kegyes alázattal elhelyezkedtek, vakmerőén emelkedik fel egy közölök, ki vastag nyakát önérzettel tartja magasra 8 a következő perczben megzendtil ajakéról a hang erőteljesen s kezének intésére be- lezug először a diáksereg, aztán a közönség a CXXXIIII. Psalmusba: „urnák szolgái no dicsérjetek mindnyájan az urat,“ (1567-ik debreczeni énekes, könyvben.) *) És jöttek is sorakozva dicsérni az Urat, elől a püspök, aztán az esperesek 8 a többi gregárius papok, végül a eivitas főemberei: a pridex pri- rnarius, juratus assessorok és senatorok. Az éneklés és prédikáció után, mely ékesen alkalmazkodott a jelen körülményekhez, kezdetét vette a valóságos zsinat, midőn az apróbb múzsák csendben eltávoztak, hogy a schola udvarán, felügyelet nélkül, annál jobban lármázhassanak, mert a professorokat praeceptorokat, sőt még a tógátus diákokat is érdekelte a szent fra- ternitii8 synodusa. Letárgyaltattak először is a szent ügyek. Megvizsgáltattak némely atyafiak s ordináltattak. Ez szükséges dolog volt abból az indokból, ne hogy valamely papi hivatalra kibocsátandó ifjú ember a gzentirással és confessiókkal csak hajszálnyira eltérő dolgokat hirdetvén és vallvan, az eretnekség pestisét terjeszsze az igaz anya- szentegyház kebelében. Az ordinatio vegleges felavatás volt a szent papi hivatalra, minél fogva komoly vizsgálatot kellett kiállani mindnyájoknak. Kettő kellő készületet és tudományt nem mutatván fel, nem ordináltatott s megokoltatok Honterus eme szavaival: „Jobb ha nehány ember hasa korog, mint ha sokak lelkei eltáutorodnak az igazság mellől.“ Hogy aztán kit melyik tractusba választottak esperesnek, az kevéssé érdekelhet ma már bennünket. Sokkal tanuságosabb a „morum cen- sura,“ melynek hallatára sok, magát nagyon ár«- tatlannak nem érező atyafi szeretett volna kissé távolabb lenni. Feln.yittaf.ott a rettegett könyv, a bűnösök lajstroma (Cntalogus delinquentium pastorum) a melybe az ítéletek 1578. óta bejegyeztettek. Vaskos kötet volt. *) Ez a vakmerő diák a kántor volt. Kevésbe, került a városnak ez a diákkántorság, 3 hónapra 4 frt volt a fizetése. Első vádlott Simándi Boldizsár, nem kevesebb bűnnel van vádolva, mint hogy Literáti Andrásnak nála letett borát folytonosan itta s a hiányt vízzel pótolta. A nagybányai egyházmegye elsőfokúkig hivatalvesztésre Ítélte. Altalanos helyeslés! Méltó az Ítéletre. A borvirágos orrú professor jegyzeteket tesz, bizonyosan tanítványainak fog praelegálni e nagy bűnről hol nap, ha — az esteli quaterkázás után el nem alussza az időt. Simándi Boldizsár alázatosan apellál a generalis syuodushoz, ő magán ugyan a borivás fel nem fedezhető, de annál inkább vidám hangulatban van korona tanúja, kinek kellett is egy kevés bátorságot bevenni, hogy ily főbenjáró bűnt magára vállaljon. Nem sokadozik, nyíltan bevallja, hogy ő töltötte a vizet a hordóba, mivel hogy Simándi Boldizsár szolgálatában volt. Ez már más! Simándi Boldizsár hivatalába visszahelyeztetik! Egy agyafúrt gregárius pap azoubau nem állhatja meg, hogy a kimenő tanúnak fülébe ne súgjon. Hogy mit súgott s mi választ kapott, az nem jegyeztetett fel, hanem azon a környéken jó izüen mosolyogtak a komoly férfiak. További ítéletek következők: Thordai Mihály szintén letetett hivatalából már egy éve a partialison, mert egy 16 éves leányzót összeesketett egy 65 éves aggastyánnal. Szintén appellált s itt vannak tanúi: egy 66 éves öreg s mellette egy csinos fiatal asszonyka, karján nehány hónapos csecsemővel. Ezek a tilalom és kánon ellenére összeesketett felek, hol már nein hiányzik Istennek áldása sem. Irattassék a katalógusba: vádlott hivatalába visszahelyeztetik. Ezzel az ügyek be lettek volna fejezve, ha véletlenül be nem kerül a zsinat helyere Vári Tamás hites társa, épen most vásárolt tarka fö- kötőben és kalárissal, a milyen egyetlen papimnak sem vala. Hiúságát akarta-é kielégíteni, vagy férjét azutytyangatta a hazameneteire, nem tudatik, de a katalógusba a következő Ítélet Íratott be : Vári Tamás hivatalától fel évig megfosztatik, mivel hogy felesége tisztes pápáéhoz nem illő tarka fókőtöt s kalárist viselni merészelt. Be sok papot hivatalvesztésre Ítélnének ma, feleségeik divatozása miatt, ha a régi törvények ki nem mentek volna a divatból. Ecsedi. REFORMÁTUSOK LAPJA. __ Kü lönfélék. — Olvasóinkhoz. A szatmári prot. irodalmi kör f. hó 18-an Szatinárou tartott választmányi üléseben elhatározta, hogy a „Ref. Lapját" a jövő 1896-ik egész évben fentartja és a kór számlájára kiadja. Mindkét jelenlegi szerkesztő kérte ugyan a felmentetéséf, de egyelőre a lap további vezetésével megbízottak, miután a helyükre szerkesztőidül fölkért tagok a megbízatást most el nem fogadhattak. Jelentjük tehat t. olvasóinknak, hogy lapunk a jövő esztendőben is meg fog jelenni hetenként szombaton, egy ideig még a mi szerkesztésünk mellett. — Gondoskodni fogunk, hogy a lap tartalmának színvonalát emeljük, minél több és jelesebb munkatársakat nyerjünk meg magunkhoz. S ha az év folyamán más tagtársaink kezébe adnánk is a szerkesztést, az a Lap pályájában semmi fenakadást nem fog okozni, sem irányát meg nem változtatja. Fölkérjük azért t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket a jövő évre megújítani szíveskedjenek. A Lap előfizetési ara egy évre 4 frt, negyedévre 1 frt. A kör tagjainak egy évre 3 frt, felévre 1 frt 5U ki-. — Egyszersmind fölkérjük azon t. olvasóinkat, kik a folyó okt.—decz. uegyedevi díjjal hátralékban vannak, hogy azt az ev végéig beküldeni szíveskedjenek. — Az előfizetési penzek Biky Károly (Gyűrtelek) vagy Knicses István (Mátészalka) czi- mere küldendők. — A szatmári prot. irodalmi kör f. év deczembar 18-án választmányi ülést tartott a szatmári ev. ref. egyház tanácstermében Luby Géza országgyűlési képviselő elnöklete alatt, a mikor is Bőd Sándor tanár, mint a kör pénztárosa beterjesztette a választmánynak jelentését a kör pénztári állapotáról, mely szerint volt: 1895. decz. 17 ig bevétel: 928 frt Ó9 kr., kiadás: 273 frt 35 kr , maradvány: 654 fit 74 kr. Ezen összegből el nem költhető alapítvány természetű: 320 írt; tehát a kör czéljaira fordítható: 334 frt 74 kr. Jelentette továbbá pénztárnok, hogy a tagoknak igen nagy részé tagsági dijaiknak befizetésével még miudig hátralékban van s hogy újabb felhívására, mindössze csak 160 fi t hátralék folyt be; egyszersmind tudatta a választmánynyal, hogy többen nála a körből való kilépésöket bejelentették. Pénztáros számadása tudomásul vétetett s egyszersmind kiküldetett egy bizottság a pénztár megvizsgálása czéljából, mely az 1896. január 14-én d. e. 10 órakor Szatmáron az egyház tanácstermében tartandó közgyűlésre jelentését be fogja adni. Azután beszámolt lapunk szerkesztője a kör lapjának anyagi és szellemi dolgával, mire a választmány abban állapodott meg, hogy a lapot 1896-ra fentartja s a kör tagjainak évi 3 írtért fogja adui. (Referens.) — Kitüntetett tanítók. Be.de Imre 53 éves h.-szoboszlói és Szathmáry István 60 éves h.-böszörményi tanítónak, félszázadot meghaladó tanítói szolgálatuk elismeréséül, király Ő felsége a koronás ezüst érdemkeresztet adományozta, mit is decz. 12-én adott át a két érdemes tanítónak Hajdumegye főispánja, gr. Dégenfeld József, a megye székhazában megfelelő ünnepélyességgel. Derítse fel a királyi kegy éltök estéjét! — Halálozás. H.-Sámson főjegyzője Kovács Károly f. hó 18-án hosszas szenvedés után meghalt, 47 éves korában s 20-án nagy részvét mellett eltemettetett. Özvegye és négy fia siratja kora halálát. Gyermekkori jó barátunk, egyházunk erős és hitbuzgó tagja nyugodjék csendesen! — Kosa Ede munkatársunk a debreczeni színház népszínmű pályázatán A fattyuviráy ez. 3 felvonásos népszínművével dicséretet nyert. Gratulálunk t. barátunknak a sikerhez! ne aggassza, hogy a jutalmat meg nem nyerte, hiszen nem adták ki egyiknek sem a pályaművek közül. Sok dicséretet nyert színmű lett már ked- vencze a közönségnek. Csak előre. — Lapunk mai számához egy fél iv melléklet van csatolva. Halálozás. Vajai és luskodi gr. Vay Ádámné szül. vasárosnaméuy i és nagylóuyai Lónyai Mária, e kiváló protestáns érzésű nagymüveltségü nő is eltávozott az élők közül, nagy űrt hagyva maga után a családban s a protestáns társadalomban. Évek óta beteg volt már szivében, a mikor egyetlen leánya elhunyt s azóta az anyai szeretet folyvást ott virrasztó« kedves leánya koporsójánál, a sírboltban, melynek felkeresését mindennapi szomorú kötelességének tartotta s melynek környékit virágos ligetté varázsolták a kegyeietes gyöngéd kezek. Itt e szomorú kötelessége teljesítése közben kapta múlt hó 4-én azt a fuiánkot is testébe, mely f. hó első napján, 63 éves korában, boldog házassága 41-ik évében lerombolta porsátorát. A boldogult igazi feleség, valódi anya volt s e mellett magasröptű lelke a protestantizmus ügyét is felkarolni késztette. — Tagja volt a tiszántúli ev. ref. egyházkerület egyházi értekezletmek s alapító díjul 50 frt helyett 100-at fizetett he s a nagy választmány ügyeiben is tényleg óhajtott volna részt venni, de e nemes óhaját meghiúsította az irigy halál. Temetése rendkívül nagyszámú főúri közönség jelenlétében f. hó 3-án történt Berkesen, Szabolcs- inegyében, hol az egyházi szertartást Végli János berkesi lelkész és Lukács Ödön esperes végezték, a nagy lélekhez méltó beszédeikben hinte- getvéu a vigasz balzsamát a sebzett szivekre. Aldas és beke a magasröptű lélek emlékezetére! — Szarka Boldizsár közszeretetben álló esperesünkről a bét elején az a leverő hir futotta be egyházmegyénket, hogy az erős szervezetű, munkabíró férfiút egy súlyosabb betegség ágyba döntötte. A milyen mély részvéttel vettük a szomorú hirt, épp oly megnyugvással közölhetjük, hogy a betegseg immár elvesztette súlyosabb akut jellegét, a beteg javulás utján van. Adja vissza a jó Isten mielőbb teljes épségben szeretett családjának és mindnyájuknak! — Ladányi Gyula debreczeni ref. segédlelkész f. hó 16 ra viradó éjjel agyonlőtte magát. Több mint 20 év óta várta, hogy rendes lelkeszi állomásra megválasztják, ez azonban csudálatos véletlenből nem sikerült. Ennyi idő óta sok keserű csalódáson ment keresztül, főkép mióta a debreczeni állami anyakönyvvezetői állásra sem nevezték ki, melyre pedig hosszas gyakorlata folytán ugyancsak qualifikálva volt. Megrendült benne a hit, az emberek iránti bizalom s a jövőben vetett remény. Életsorsának szövevényét saját kezeivel oldotta meg. Ne Ítéljetek, hogy ti is ne Ítéltessetek ! Legyen csendes neki a siri nyugalom! — Tanító-hiány. Vármegyénkben több tanítói állomás van betöltetlenül. Még 400 frtot meghaladó fizetésre sem akad pályázó. Kir. tanfelü
