Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-21 / 13. szám
III. évfolyam. Mátészalka, 1895. deczember 21. 13. szám. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szatmár m.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza neiu adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára lü kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre' fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklamácziók intó- zendők : Mátészalka, Weisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 30 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. Boldog karácsonyt! Bell nehezen is vártuk gyermekkorunkban azt az áldott karácsony ünnepét! Hogy számláltuk a heteket, napokat és hányszor megkérdeztük édes anyánktól: mikor is lesz hát már karácsony ? Az első hópilléket mikor megláttuk — karácsonyra gondoltunk. Azok a sötét nyirkos deczem- beri rövid napok oly lassan teltek, oly hossznak voltak, szerettük volna az idő óramutatóját egy-egy araszszal elébb tolni, vagy egyenesen karácsonyra igazítani. De ugyan miért is szeretjük mi olyan nagyon a karácsonyt? hiszen annak jelentőségét nem is ismertük. A csillogó karácsonyfának még fogalmával sem bírtunk, hírét sem hallottuk, sőt a mi kálvinista kis falunkban ma sem tudják, hogy karácsonyfa is van a világon. Nem számíthattunk hát apró fényes csecsebecsékre, aranyozott diókra és egyéb édességekre és inég is szivből örülve vártuk a karácsonyt. S mikor a karácsony előestéje megjött, csendes kis falunk még jobban -elcsendesedett, mindenki otthon volt a maga házuépe közt. Egyszerű nádas kis házunkban, barátságos meleg szobában ünnepélyes templomi csendben vártuk az esteli hét órát, mikor a toronyban megszólaltak a harangok. S akkor a nagy asztalt kö- rülültük az egész család s rázendítettük azt a szép karácsonyi éneket: Krisztus urunknak áldott születésén Angyali verset mondjunk szent ünnepén! S folyt ajkunkról az ének, majd az imádság, mig az öreg harang ráverte utolsó ütésével az Áment. Tudja Isten, annak a félórai házi istenitiszteletnek a boldogító erejét ma is szivemben hordozom, nem törölhette ki annak emlékét annyi jó és balszerencse lelkemböl. Még most is melegit, még most is boldogít, ha csak rágondoíok is. Majd az ének s imádság után asztalt terítettünk, megtörtük azt a friss puha foszlós karácsonyi kalácsot, melyet édes anyai kéz sütött, anyai szerető kéz osztott szét a gyermekek között. Mindenkinek meg volt a maga kis duezos kalácsa, melyet a félvilágért meg nem tört volna akkor este . . Még álmunkban is azt susogta ajkunk: „Nagy örömöt majd hirdetek Melyen örvend ti szivetek! Hát hozzátok szólok keresztyén szülék! értsétek meg jól, a mit mondok. A karácsony a keresztyén családoknak örömünnepe. Mit nem tesznek -a szülék, hogy gyermekeiket karácsonyi ajándékokkal meglepjék, elhalmozzák? miként gyújtják fel a csillogó karácsonyfa apró gyertyáit, hogy azoknak csilláma az ártatlan gyermekek tiszta vizit szemeiben tükröződjék s bevilágítson kis sziveikbe, mint amaz ősi betli- lehemi csillag egy sugára. Nincs kifogásom a divatos karácsonyfa ellen, hiszen szülei kéz gyújtja fel, szülei kéz rakja meg a szeretet emlékeivel. Csak azt ne felejtsétek keresztyén szülék, hogy karácsony estéjén a gyermek lelkét töltsétek meg lelki ajándékokkal, bittel, szeretéttel, vallásos érzéssel. Azok a csecsebecsék megtöltik a gyermek zsebét, gyomrát, de a lélek is megköveteli a maga táplálékát. Higyjétek meg azt, hogy bármily gazdag örökség mellett is szegények lesznek gyermekeitek, ha lelki örökséget nem hagytok nékiek. A karácsony esti házi istentisztelet betölti a gyermek szivét olyan valami édes érzéssel, a melynek boldogító hatása kihat egy egész életre. S a mely keresztyén családban karácsony estéjén énekelnek, imádkoznak, ott jelen van az Ur lelke, ott vidáman, boldogan ünnepelnek. Keresztyén családainknak ilyen boldog karácsonyt kívánunk! ________________________________— ?/• A 300 forinton alóli tanítói fizetések állami segélyezése. Müveit államban, a művelődés terjesztőinek 300 frtos fizetéséről beszélni, minden jó lélek előtt, egyenlő a szánalom kifejezésével. Hiszen tudja mindenki, sőt hirdeti is, bogy a tanítói állás nem csak fontos, hanem nélkülözhetlen társadalmi tényező, még sem működünk t. i. mint állam, teljes erőnkből azon, hogy nehezen hordozható szükségeiken végre valahára segítsünk, hogy szánalmunk borúját eloszlathassuk. Még mindig teljes értelmében fennáll ama régi, nagyon régi példabeszéd: Quem dii sat.(??) Az nem argumentom az állam részéről, hogy T Á R C Z A. Karácsony est a kunyhóban. Zord idő van, a borult ég Hópelykeit szórja el; Cseng a harang estimára A föld népe ünnepel. Templomokban zeng az ének, Száll a fohász ég felé . . . A dicséret és a hála Mind, mind a nagy Istené! „Édes anyám! élessz lángot, Fázom nagyon gyújts tüzet;“ A kis Andris alig állja Tűri már a hideget 1 ,JÓ gyermekem ! mit csináljak ? Nincs fánk, nincsen száraz ág . . . Küzdéniink dielL sok nyomorral A mióta nincs apád !‘ „Hallod anyám! cseng a harang Karácson este vagyon; Jer templomba!— a kis Jézust Lássuk meg, — vágyom nagyon.“ ,Kis fiacskám! oly hideg van Ajkad most is úgy vaczog* . . . „Oltár előtt szárnyaikkal Bétakarnak angyalok 1“ A kunyhóban pisla mécses, Gyér világát hinti szét; Búba elmerülve a szív Dobban, — szűnik a beszéd. Az orgona méla hangja Ide hangzik olykoron . . . Mely angyalok énekével Oly egyező, oly rokon 1 „Hallod anyám! a templomban Mi szépen zeng az ének? Zeng a föld és zeng az ég is A kis Jézus nevének.“ ,Ugy van fiam! nyugodj szépen S az Istennek mondj imát, Hogy vegye el a mi szivünk A mi lelkünk bánatát!‘ Ima után a kis Andris, Hideg földön alszik el; Vándor zörget kinn az ajtón És szállásért esdekel. Szegény asszony bezárt ajtót Kinyitja és vágya nő: Látni a jött ismeretlent Ki lehet? tán szenvedő? Bámul a nő! ,Hogy lehet az? Te férjem! — itt?1 s sir s nevet . . . ,Azt gondoltuk már azóta Hogy csendes sir nyughelyed. Jött levél is — hogy ellőttek . . . Elvérzettéi a csatán . . . Én azóta teutánnad Sok könnyeim hullaiam !‘ Álmai közt a kis Andris Fel-fel nevet, felbeszél, „Zúgj miként tudsz, fújj miként tudsz Nem fázom már, fújj te szél.“ És felébred! „Anyám!“ ,fiain !‘ ,Jer ölünkbe itt apád Jer csókold meg szépen, forrón Bánatfelhős homlokát!‘ * * * Zord idő van a borult ég, Tisztulni kezd, nem havaz; A kunyhóban hő imává Olvad a hu, a panasz. Bömböl a szél s minden ablak Jégvirággal van tele . . . Nem fázik már a kis Andris Fölhevíti öröme! — Jármi. — Kosa Ede. Gyöngyös Gyerőíl szőktetője. Kincses Kolozsvártól Várad fele menve, Ha van az utasnak széjjel nézni kedve: Szebbnél szebb tájképet láthat maga körül, S ha keble fogékony, szive, lelke örül. E gyönyörű tájat, arra mikor jártam, Jó magam is láttam, csodálva csodáltam. Ha majd oda eljutsz, kedves atyámfia! Vizsga szemednek ott leszen mit látnia. Váltakozik mindég a szép hegyi tájék. Éltembe’ különbet tán soha sem Játék. Pedig sok viruló vidéket bejártam, Még is oda térni gyakorta kívántain.
