Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-21 / 13. szám
a felekezetek annyit 3em adtak mindenütt, mert a haladás természete szerint nem hátra, hanem előre néz. Egyik nem adott elvből, a másik a gyülekezet csekély száma, vagy szegénysége miatt. De a hol nem adott, ott nem is követelt sokat. Az urai tanítót nem állította a szatmárival egyenlő mérték alá. Ha a tanítók iránt — mint kell is — magasabb igényt formáltunk, úgy az iskolában, mint a társadalmi életben, akkor akarnunk kell, olyan díjazásukat is, mely megfeleljen a magasabb képzettségnek, a társadalmi követelményeknek. De hát 300 frt ilyen-e? Ennek ellentmond az utolsó irodaszolga is. Hanem hát a törvény törvény, ellene nincs mit disputáim. Az állam kijelentette legerősebb argumentumát: szegénységét. Hát legyen, a lehetetlenséggel ki kell békülnünk. Csak az a baj, hogy a kormány a lehetetlenséget a maga részéről respektálni parancsolja, hanem a protestánsok lehetetlenségét nem veszi figyelembe, nem vizsgálja. Ez pedig alapos elnézés. Éppen ezen szempontból kívánok a törvény végrehajtása körül tapasztalt eljárásra egyetlen egy megjegyzést tenni. Az oktatásügyi miniszternek ismerni kellene a felekezetek tanügyi viszonyait, nem csak úgy madártávlatból, nagyjából, hanem minden izét- porczikáját, szellemét, terjedelmét, adóviszonyait. Erről pedig sem a törvény beterjesztésekor, sem ma a végrehajtás folyamatában, a körülmények tanúbizonyságot nem tesznek. Gr. Csáky egyenesen csak állami érdekeknek hódolt. Ez ugyan egy minisztertől, ha a felekezeti tanügyi viszonyok az állami érdekeket még csak nem is érintenék, nem lehetne rósz néven venni; de nem úgy van. 0 maga is tudta, látta, távolról is, hogy hogy sok olyan jelenségek vannak a kifelé gra- vitáló felekezetek iskoláiban, melyek az állami érdekekre határozottan zavarólag hatnak. Bármily reverentiával viseltessünk is tehát úgy a Csáky, mint a Wlassics miniszter ur működése iránt, tartózkodás nélkül kijelenthetjük, hogy a segélynek törvény általi felajánlása nem csak azt jelenti, hogy a kormány a tanítók egy részének hetyzetén javítani akar, hogy a magyar állameszme erősbödésére hathatósan munkálni eltökélt szándoka; hanem azt is, hogy a felekezeteket serkentse a megszabott mértéken alóli Itt meredek kőszál, saskeselyü rajta, Ott rengeteg erdő, még nem sebzé balta. Zúgva csörtet alant kis csacsogó patak. Tarka szivárványszint cseppjei váltanak. Itt hegyi fensikon, fű, fa, virág tenyész, Kecskenyája körül rest pásztor heverész. Gyakran közelében fürge madár rebben, Annál remekebbet festő se fest szebben. Puskalövésnyire az országút mellett Észreveszed hamar Gyerő-Vásárhelyet. A falunak szélén kiáll egy szirttető, A neve még ma is „Gyerőfi-szöktető.“ Ezt a nagy csúcsot igy vájjon miért hívják ? Egy büszke Gerőfi itt lelte a sírját. Elmondom tinektek a gyászos eseményt, Gondolom: érdekel gazdagot és szegényt. János volt a család végső ivadéka, Vallotta urának Vásárhely tájéka. Gyerőfi János ur már deli férfi lett, Hatszázat a mikor Írtak ezer felett. Hírneve elterjedt, mint futó borostyán, Aranya volt annyi, mint a lyuk a rostán. 8 a mennyi fürtje meg nyalka gubájának, Azon ugyanannyi fürtök esi bogának. Torna, lovagjáték, vig zene, vadászat Sokszor mulattató a Gyerőfi-házat. Dinom-dánom járta ottan éjjel nappal, Nem törődvén János Istennel és pappal. Egy vasárnap még is a szent házba téré, Hol a hivő hallgat kénetes igére. Megszállotta talán őt is a szent lélek ? S istenes napjai most már megjövének? Ki tudja, mi lakik János ur szivében? Való, hogy e helyet ő nem látta régen. De most im leborul csöndes alázattal S mint megtérő bűnöst várja kész szent asztal. fizetések emelésére. Ez a mai viszonyok között lehetetlen. A törvény végveliajtásánál az eddigi tapasztalatok szerint nem tesznek különbséget felekezet és felekezetek között, illetve nem vizsgálják meg, melyik milyen arányban adózik már eddig is iskolai szükségletek fedezésére. Igen is, egyenlő elbírálásban részesülnek velünk a más felekeze- tüek, a kiknél többnyire a káptalanok, püspöki és kegyúri dotátiók mellett, az úgynevezett nép alig figyelembe vehető adóval járul a tanító fizetéséhez. 1868. óta mi protestánsok a tanító fizetések javítgatásában elmentünk azon határig, melyet túllépni veszély nélkül lehetetlen. Nálunk a közmunka, mit az egyháztagok iskola fentartásra, a tanító fizetésének pótlására szolgálnak, több mint az, mit az oláhok, katholikusok ezen a környéken terményben és pénzben, hasonló czélra teljesítenek. Nem azért mondjuk ezt, mint ha nem lelkünk legjobb meggyőződéséből, az egyház, a haza iránt való szeretetünkből hoznék ezt az áldozatot, nem ; hanem azért, hogy rámutathassunk azon egyenlőtlen iskolai teherviselésre, mely a felekezetek között tényleg létezik, hogy felhívjuk az illetékes hatóság figyelmét arra, hogy a különben nemes intentióju törvény az alkalmazásban nem éri el a contemplalt eredményt, nem különösen a kifele gravitáló elemekkel szemben. Két felmerülhető eset megvilágositja az egész dolgot. 1. Segélyre jelentkezik egy más felekezetű (római, egyesült, nem egyesült) és egy protestáns gyülekezet. Az első kérdés hozzájok nem ez : mutassátok ki mily mértékben adóztok, azaz polgári adótoknak hány °/o-át fizetitek iskolai adóul? Hanem ez: hány forint a tanítótok fizetése ? A mi hiányzik a 300 fiából, azt kipótoljuk. Ily módon ugyan a tanító helyzetén javítva lesz, de mig egyik gyülekezet igazán örvendhet a segélynek, addig a másik nyögve fizeti a nagyobb részt. 2. A más felekezetüek nem is jelentkeznek, egyszerűen felemelik, mint hogy könnyen tehetik — foly tovább az aknamunka. Ekkor kit nyer meg az állam magának? Minket, kikre azt hiszem eddig sem volt panasz. A segélyezésnél tehát figyelembe kellene venni a gyülekezet tagjainak adózási mértékét, REFORMÁTUSOK LAPJA. __ De mig egy kegyes pap bünbánatról beszél, Berohan egy vadász, miként riadó szél, S gazdája fülébe azt súgta e vadász, Hogy a falu szélén egy gímszarvas tnnyáz. Jánosnak se kell több; mit neki bünbánat? Mikor vadat űzhet, mikor vadat láthat. Bocsásd meg a bűnét édes jó Istenem! Gyerőfi kiszalad s lóra kap hirtelen. Száguldva röpíti Jánost a szilaj mén, Tüskén, bokron, völgyön, lejtő meredekjén. Előtte, körülte fut egy falka agár. Agas-bogas szarvas meg nem szabadul már. Mit tegyen a szegény, Ugyefogyott állat, Mikor menekülést sehogy se találhat? Tétováz egy kissé a szírt magas fokán, Aztán leszökellik a hegynek homlokán. Az ebek utána mind, mind lepotyognak. Szétmállik teteinök, de vadat nem fognak. Gyerőfi se tudja feltartani ménjét, Zuhan ő is alá, bizony alig vélnéd. S mire az egyházból jön a hivő sereg, Gazdája tetemén vadásza kesereg. Hol ez eset történt, a magas szirttető A nép nyelvén ma is „Gyerőfi-szöktető.“ S. Vozáry Gyula. Hogy szoktatta le Sárfalu lelkésze híveit a pálinkaivásról. — Népies elbeszélés. — — A „REFORMÁTUSOK LAPJA“ eredeti tárczája. — (Folytatás.) Másnap este már csakugyan többen jelentek meg s a tanító olvasott fel előttök a lapokból, a hol magas, leszállítani, a hol alacsony, a segélyt a felemeléshez kötni, mert hiszen az államnak éppen úgy kötelessége az adózók, mint a tanítók érdekét előmozdítani, megvédeni. M. J. Kétféle mérték. A tanítói állomásokkal egybekötött és a nyugdíjba számítható tisztán tanítói javadalmak kiderítése tárgyában az 1890. és 91. évek folyamán a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter kétszer is bekivánta az adatokat az iskola fen- tartó egyházaktól. Hitelt nem érdemlőknek találván a beterjesztett s egymástól legtöbb esetben eltérő kimutatásokat, az 1893. év őszén össze- iratta a felekezeti tanítók fizetését a vármegyei közigazgatási bizottságok által a szolgabirák utján. A fizetésről felvett Jegyzőkönyvben a „tisztán tanítói fizetést“ — mely kizárólag képezheti a nyugdíj alapját — el kellett különíteni a kántoritól. Ali. a kik adtuk a fizetést, nem tudtuk mi abban a tanítói, mi a kántori illeték, mert nálunk talán soha senkinek még az eszében sem fordult meg, hogy a kántor mikor a templomban vagy temetésen énekel, akkor nem tanító és hogy a tanító mikor az iskolában van, akkor nem kántor. Nos, hát megmondta az állam. Hogy mi lehetett a czélja a fizetés ily módon való kétfelé erőszakolásának, arra nézve képzelni sem tudok mást mint azt, hogy igy a nyugdíj összege kevesebben legyen megállapítható A fizetés összeírást elrendelő miniszteri utasítás szerint „a tanítói fizetésekről ilyetén módon ez alkalommal beszerzendő adatok, a tanítói fizetések körül előfordulható bármily kérdésben jövőben irányadók lesznek.'1 Az 1893. évi 26. t.-cz. szerint a tanítói fizetés sehol 300 írtnál kevesebb nem lehet. (Bar ne lenne sehol 800 frtnál!) Ha az iskola fentartó ezt megadni nem képes, kérelemre a meglevő fizetést, a minimumot kiegészíti az állam. Van már most egy kántortanitói állomás, melynek összjövedelme a szolgabiró által felvett Jegyzőkönyvben 305 frt 05 krban állapíttatván meg ez ekként lett részletezve: tisztán tanítói fizetés 184 frt 62 V, kr. tisztán kántori fizetés 120 frt 42 V* kr. A 184 frt 62 kr. lévén tehát a tanítói fizetés, ez képezhezheti egyedül minden számítás alapját s a min. rendelet szerint „a tanítói fizetések közül előfordulható bármily kérdésben irányadó“ egyedül ez lehet, ez a mérték. Ugyde a tanítói fizetés 300 frtnál kevesebb nem lehetvén az illető iskola fentartó egyház pedig önerejéből azt kiegészítem nem bírván, foFolytatás a mellékleten. majd a lelkész ur beszélt el apró és tanulságos történeteket, miket a jelenlévők érdekkel hallgatónak meg. így ment ez azután nehány hétig már, mikor a lelkész elérkezettnek hitte az időt a pálinkaivás elleni fellépésre. Egy este azután igy szólt a jelenlévőkhöz: — Sok szépet és jót hallottak már önök eddig is s ha figyelemmel kisérték beszélgetésünket, tanulhattak is egy keveset. Holnap este egy hosszabb és több estén át tartó beszélgetésbe kezdek én magam s megismertetem önöket egy igen nagy és veszedelmes ellenségükkel, mely ugyancsak erősen fenyegeti egészségűket, életöket, boldogságukat. . reményiem, hogy ilyen szép számmal fognak összejönni holnap estére is — mint ma összejöttek. Kérem is, hogy jöjjenek el mindnyájan . . A tárgy — melyről beszélni fogok — érdekes és fontos s nagyon megérdemli, hogy minél számosabban hallgassák meg előadásomat. — Eljövünk mindnyájan ! mondák a jelenlévők s azután eloszlottak. ♦ A faluban másnap csak arról volt a szó, hogy estére az iskolában nagy összejövetel lesz ott lesznek a községből az emberek mind . . de nagy dolog is adja elő magát ott. A lelkész ur bemutatja ott a népnek egy igen nagy ellenségét, a ki már eddig is sok kárt okozott, de még több kárt fog okozni ezután. Találgatták aztán sokféleképpen, hogy mi lehet az a kegyetlen ellenség? A Nyakigláb gazdánál aztán kisütötték, hogy biz az alig ha nem az a muszka spion lesz, a kit a múlt héten fogtak el . . vagy talán — „Uram ne vigy a kísérteibe“ — éppen maga az ördög lesz! . . .
