Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-14 / 12. szám
III. évfolyam. Mátészalka, 1895. deczember 14. 12. szám. EGYHÄ2TÄBSÄDALMI HETILAP. Wolafka viselt dolgai. A klérusnak mindig megvolt az a politikája, hogy az exponáltabb pozicziókra mindig a legügyesebb, legtevékenyebb tagjait állította. A protestáns Angliába a főnemesség rekatholizálására a legtehetségesebb jezsuitákat küldi Róma, a kik előkelő sima modorral, külső szónoki tehetséggel, megnyerő külső formával s egyéb természeti adományokkal gazdagon elvannak látva. És tapasztalhatjuk, hogy a prot. angol főnemesség éppen nem idegenkedik a katholicizmustól, sőt már többen nyíltan katholizáltak is. Meg van ez a politika a magyar klérusnál is. Íme a nagy kálvinista Debreczenbeu egy foly- ton-folyvást erősbödő kath. pozícióra kihelyezték a perfekt sima, ügyes Wolafkát, a ki a vastag nyakú kálvinisták között csakhamar népszerű alakká vált. „Egy valódi szabadelvű pap, a ki Csáky miniszternek kedvencze volt, a ki a feb- ruáriusi rendeletet megfogalmazta — éppen mi közénk való“ — gondolták a debreczeni jó magyarok, a kik nem jártasok még mindig a jezsuita-politika szövevényeiben. Wolafka aztán megvetvén a lábát Debre- czenben, megkezdte a maga tervszerű működését. A kath. algimnáziumból főgimnáziumot szervezett, a kath. nőnevelés biztosítására behozza a szabd lelkű apáczákat, a nemes várostól kicsikarja a pátronátust, az árvaalap egy jó részének tartja a zsákot. A debreczeni példányszerü türelmes polgárság erre csak annyit mond: „hagyjátok, hiszen ez neki papi kötelessége, ezzel tartozik állásának.“ «av rmVuvn bn'/alohh orrv nh’on acaf tni*. ;ént, mely a Wolafka türelmetlenségét, ultrámon-1 ;án jellemét minden kétséget kizárólag bebizo-l íyitotta. A debreczeni lapok élénken tárgyalják! íz esetet, mely is a következő: Mayer János ág. ív. vallásu kereskedő egy kath. nővel lépett hájasságra. A törvényben előirt szülei megegyezés szerint a jegyesek abban állapodtak meg, hogy minden születendő gyermeküket az ág. ev. vallásban fogják nevelni. Midőn a menyasszony az esküvő előtt gyónni akart, Wolafka nem oldozta fel s tőle az oltári szentséget megvonta, mint a ki halálos vétket követett el az által, hogy szü-i letendő gyermekeit az eretnekségnek ajándékozta.! Hogy az ilyen eljárások Magyarországban; ma napirenden vannak és lesznek is ezután, azt bölcsen tudjuk, — hogy Wolafka czimzetes püspök e tényével egy hajszálnyival sem áll magasabb nívón a hecckáplánoknál, az is áll. De hogy a nagy Debreczen jó magyar kálvinista népe között akadjon csak egy is, ki Wolafka e tényét helyeselje — azt már nem hittük. Pedig akadtak többen. A debreczeni lapok egy része nyíltan helyesli Wolafka ez eljárását, azzal az indokolással, hogy a kath. papnak máskép nem is lehet eljárni, tegyenek úgy a $öbhi felekezetek papjai is! Sőt a „Debreczen* szerkesztőjét, a miért elitélte Wolafka tényét, kálvinista ultramontánnak nevezték. Hát uraim! mi rég tudjuk a távolból, hogy baj van Debreczenben. A kálvinizmus ereje ha lobbot vet is egy Hegyi Mihályiéban, egy Kö- vesdiben, egy Ponyor Juliannában, de a nagy tömegben gyengülni kezd. A katholieizmus rohamos léptekkel halad előre, a zsidóság, mint máshol is, nagy tért lefoglalt már, a szekták az ui TÁRCZA. Levél Szabolcska Mihályhoz. Emlékszik-e költő uram A szerepi vizre. A mely bizony igen czudar Még mostan is Ízre ? S emlékszik-e — mint legátus — Sovány rektorára, Kiről hihette, hogy bizony Meghal ekkorára? Megmaradt a régi rósz viz S megmaradt a rektor, Most is olyan árva lélek A minő volt egykor. Am kegyelmed sokra vitte A mióta láttam; S többre is megy, mert olvasom : Tör előre bátran. Nékem is küldött egy könyvet*) S megírta, hogy költsék! Nem úgy végeztek azonban Felélem a bölcsek. Mig kegyelmed külső népek Városait járta, Feleségem azalatt a Hetediket várta. Van is nálunk annyi csizma Kis és nagy kaptára, Költészettant. Hogy én uem, a mester tudja: Mennyi von az ára? Hogy volna hát tüzes vérű Pegazusra gondom ? Elég ha a jámbor Csákót Magaménak mondom. S mennyi lárma, mennyi baj van A sok urfi, lány közt? Hányszor rángatják naponta Az apai köntöst: Kis kötőre, rokolyára, Czifra tunikára, Kis kabátra, bugyogóra Jut-e valahára? Ha kegyelmed ennyi baj közt Ajzaná a lantot, Az sem igen adogatna Annyi üde hangot. De nem azért emlegettem Az apai gondot. Mint ha nagyon ne szeretném Mind a hét porontyot.*) Elveszett dalok helyébe Acsarkodás, lárma Oly gyakorta jut fülembe, Hogy élvezet már ma. Hát kegyelmed hogyan űzi S tölti idejét el ? Bizonyára turbékolgat Kis feleségével. (Kedves dolog, még magam is Emlékszem ilyenre, *) Azóta a nyolczadik is hazajött. De már mi csak tollászkodunk Öregül, pihenve.) S ha kiröppen a galambja, Rímeket komponál, Dalba önti boldogságát Csendes pipaszónál. Boldogság földét tapossa Mindenkor a lába. így képzelem fel falui Csendes otthonába. De legyen is a boldogság A háza lakója Akkor is, ha reá talál Szál Inni a gólya. S ha megáldja majd az Isten Apró poétákkal, Bankót is adjon számukra Legalább egy zsákkal. Ezek után tisztelettel Magamat ajánlom S levelem a következő Szavakkal bezárom: Emlékezzék néha-néha Régi rektorára: Könyvét pedig megrendelem, ____ Postán megy az ára. ______ Ho gy szoktatta le Sárfalu lelkésze híveit a pálinkaivásrol. — Népies elbeszélés. — — A „REFORMÁTUSOK LAPJA" eredeti tárcedja. — Sárfalu ezelőtt még néhány évekkel, egyika volt hazánk legelhagyatottabb falvainak. Girbesorokon, a város szélein terjeszkednek, a kálvinizmus pedig zsugorodik összébb-összébb. — Az 1837-ki egyházi névtár szerint Debreczenben 47 ezer volt a református lelkek száma. Ma nincs annyi. 1853-ban Palugydi hivatalos adatai szerint 54 ezernél többen voltak a reformátusok Debreczenbeu, ugyanakkor 2151 r. katholikus lelket Írhattak csak össze és mézes vallásut csak 80-at. Hogy áll ma a felekezetek aránya Debreczenben? bizony resteljük ide Írni a legújabb népszámlálás adatait. De hát mi nem a lelkek számának fogyá- ! sában látjuk annyira a debreczeni kálvinizmus 1 erő hanyatlását, mint inkább abban a gyönge- I ségben, melyet kálvinista társadalmunk ott a felekezeti versenyben lépton-nyomon elárul. Talán túlnyomó nagy számában, ősi intézményeiben, kollégiumában, vagy e kálvinizmus nagy erejében j elbizakodva, vagy a versenyző felekezeti ténye- I zőket kicsinyéivé lépeget lassan-lassan, meg-meg- pihenve ez a nagymultu eklézsiánk? talán az a hagyományos debreczeni türelmesség, vagy ez ; az ujmódi liberalizmus okozza e, hogy7 ott minden i felekezet és szekta tud tért hódítani magának, icsak mi nem tudjuk megtartani ősi pozíciónkat? 1 Mily nagy hanyatlásra mutat az, hogy debreczeni lapokban ultramontán kálvinistának neveznek egy hírlapírót, a ki az ultramontán Wolafkának meg meri mondani az igazat! A debreczeni nagy református egyház ügyeit kormányzó férfiakhoz volna egy szavunk, ha ugyan meghallanák és meghallgatnák azt. Azok az apró guerilla harczok, miket ott i Wolafka és társai folytatnak, nagyon is megér- j demlik a figyelmet. A debreczeni kálvinizmus
