Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-14 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA gurba fogva Utczáin feneketlen sár feküdt végig, ősztől I egész nj'árig ; az parancsol ott mindenki-1 nek, meghagyván, hogj’ ki ne lépjen házából senki, a kinek kivált csizmája van, mert bizony csizma nélküli állapotban ér oda, hova elindult.! Tél közepén — mikor a fagy lekötve tartja a sárt - - lehető a közlekedés még is a kopogós! fagyon, egyébkor azonban alig lehet kimozdulni j a házból. Persze egy kevés előrelátással és egy kis j utánanézéssel ezt a sárt még viz korában el le- j hecne vezetni, csak egjT-két árkot kellene huzni! az utczák szélein s az átmetszésekre egy-kéthi-j dat verni s a viz elfolyna szépen és nem volna! sár. Hanem hát ezt a vármegye nem parancsolja; | a mit pedig a vármegye nem parancsol, azt nem j muszáj megtenni s a mit nem muszáj megtenni,] az el is maradhat egyébütt is, de legkivált Sár- fuluban. A nép — mely e helyen lakott — dolog- talan és igy természetesen szegény is volt; el- hanjmgolt földjein alig termelt annyit, a mennyi az évi adóra és a legnelkülözhetetlenebb ruházatára s a Nyakigláb korcsmáimtól elhordott pálinkára kellett. Nem is vágyott ennél többre. Sajátságos állati typusa volt egész valójának . . . arczán ott ült az a butaságra mutató vonás, mennek nincs semmi éle. Révedező szemei lelkének aléltságára vallottak . . nem volt lelkének semmi ruganyossága, annál kevésbé emelkedettsége. Az állattól csak annyiban különbözött, hogy beszélni tudott 8 hogy két lábon járt és nem négyen ; bar megesett biz az is gyakran, hogy kezeit is használta lábak gyanánt. Ekkor aztán már alig volt külömb annál az állatnál, mely düiedezett istállójában rágódott azon a szalmán, melynek szemét még a nyomtatáskor elhordta a szérűről a Nyakigláb gazda azért a pálinkáért, mit egész esztendőn át oly készséggel nyújtott neki hitelbe. Ez a pálinkában már ma sem az, a minek lenni kellene. Maga Debreczen városa, mihelyt elveszti kálvini typu- sát, megszűnik az alföldi reformátusság szellemi központja lenni. Már most is Bihar egy része a Kunság, Békés a főváros felé vergab Szatmár és Hajdú megyék még Debreczent tekintik központnak. Lehet Debreczen kereskedelmi, üzleti város azután is, fejlődhetik rohamosan akár empori- ummá, de az nem volna többé az ős Debreczen! Fel kell hát venni a harczot Wolafkáékkal és a többi felekezeti tényezőkkel. Mindenek előtt szaporítani az őrszemeket, a lelkészi állomásokat! Mikor egy 500 lélekből allé falusi kis gyülekezet tud fentartaui templomot, iskolát, lelkészt, tanítót, akkor Debreczenbeu 4000 lélek csak megteheti azt. Külön templom, külön lelkész minden 4000 leiekre — ez nem is oly nagy teher a híveken s messze távol áll a bázeli, genfi lelkészi állomások arányától. Hogy miből állítsák elő ? ugyan kérdezzék meg a 300 lelket számláló sza- mosmenti apró egyházaktól, a melyék mostanába tornyot, templomot stb. építettek. A legelső teendője volna tehát a debreczeni nagy eklézsiának a lelkészi áliomasok megszapo- ritasa. Akkor híveink száma s az egyház erkölcsi ereje mint egy érczfal állana ellen a jezsuita Wolafkáknak. —yMég egyszer a belmisszió. Én ugyan megvallom, hogy azt a belmisszió szót végképen kitörölném szótárunkból, a minthogy ez nincs is meg a magyar szótárban s az alája szorított fogalmakat mind oda helyezném a lelkipásztori gond fogalma alá. Ott van azoknak lielyök! Hanem ha már oly sokan akarnak bel- missióskodni, hát tegyenek is már valamit és ne csak beszéljenek, ne csak a tintát fogyasszák aí urak. — Jelen czikkecskében pár olyan tennivalói említek fel, miket mindenik lelkésztársam megtehet gyülekezetében minden nagyobb fáradság nélkül, a mint azt éu megtettem 700 lelket szám láló egyházamban. i 1. Alakítsák meg lelkésztársaim egyházköz- ségeikben a községi hitelszövetkezetet. Semmi theo- 1 i riai ellenvetést el nem fogadok. Hiú beszéd az, i hogy a pénzmanipuláció nem való a lelkészi ál- i 3 láshoz, hogy igy és amúgy ez nem vág bele a I- lelkészi gond körébe. Akik igy beszélnek, azok 1 3 nem ismerik a szövetkezetek nagy erkölcsi ere- i- jét, azok csak e pénz szagát érzik, de nem lát! ják annak erkölcsi hatását. Tessék próbát tenni 1 1 és azután beszélni A községi hitelszövetkezetek t t czélja nem nyerészkedés hanem lassú tőkegyüj-:; ! tés és a szorult emberek felsegitése. A legsze- i tlgényebb napszámos ember is félretehet 10 krt., $- ez 10 év alatt 50 frt tőke, a kamatokon kívül, i- Ha megszorul egy szegény ember 20—30 frtig i i megy e saját kis bankjához és ott évi 7 % niel- i -1 lett, fél évenkinti 10 "/o törlesztésre megkapja a - 1 kölcsönt. A szövetkezet nem azt nézi, hogy mennyi . I j biztosítékot nyújthat a kölcsönvevő, hanem azt, i -! hogy erkölcsileg kifogástalan legyen s azt, hogy 1 M helyzete méltó a segedelemre. Pazarló, kényelmit i j dorbézoló embert be sem fogad tagjai közé. Az- i ijtán a pénzkezelése, a könyvvezetés ingjen tel-1:- i jesittetik, házbért nem fizet — ott van vasárnap ' i i: délután az üres iskola terem — a czégbejegyzés, x adó, nyomtatványok alig számbavehető költséget : okoznak. Tehát nem kerül semmi nagy faradságba \ a megalakítás. Ha mégis valakinek nem tetszenék, hát akkor íj 2. alakítson temetkezési, egyletet. Nagyon egj7- . szerű a módja. Egy pár évtized múlva azon fog-;■ z nak csudálkozni az emberek, hogy: hogy nem f! tudtak erre előbb rájönni! ki Egy kis községben összeáll száz ember tár- saságba, befizet előre mindenik 10 vagy 20 kraj- j e czárt Ha egy tag meghal, temetésére kap a csa-1 z! Iád 10 vagy 20 forintot. Ugyanekkor befizetik a! további 10—20 krajcárokat, hogy mindig legyen t a kasszában pénz, a mit a temetésre kiadhassa- ;- nak. Ennyiből áll az egész. S nagy megnyugvásj g az egy szegény emberre, ha tudja, hogy halála j i- esetén a hátramaradt csalab nem akad fen a temetési költség miatt. Ha valaki még ezt sem tartaná méltónak a lelkészi álláshoz, mert pénzről van szó, hát akkor 3. alakítson mértéké! etességi egyletet. No ez már aztán csakugyan méltó a lelkész hivatásához. Szinte csodálatos, hogy ezen a mezőn oly kevés lelkész forgolódik, pedig itt lehet csak igazán alapját lerakni a néperkölcsnek. Nincs a természet háztartásában oly veszélyes méreg, mely az emberi szervezetet fizikailag és erkölcsileg úgy elpusztítaná, mint az alkohol, j a pálinka. Mindnyájan tudjuk, hogy a magyar nép állandóan mérgezi vérét ezzel az ölő méreggel, sőt az értelmesebb, müveit osztályban is mind nagyobb tért hódit a praeparált szesz, cognac és más egyéb név alatt. És ha tudjuk, hogy az idegesség rendre pusztít a felső osztályban — gondoljunk a cognaera és más hevítő italokra. A szív egy mértékletes embernél rendesen 70-et dobban, az alkohol a szív működését lU0-ra és többre is felcsigázza, ez a rendellenes működés az idegeket túlfeszíti. Ezt minden laikus ember megértheti. A nép soraiban a fizikai szervezet | feldulásával együtt jár az erkölcsi romlás és pe- I dig egész nemzedékekre kihatólag. Kezdje meg hát a lelkész a belmissziót azzal, hogy alakítsa meg a mértékletességi egyle- | tét gyülekezetében Mindegy, ha kevesen lesznek | is eleinte. A Jézusnak is csak 12 tanítványa volt 1 kezdetben. Az igazság ereje ha lassan is, de hódítja az elméket és sziveket. Most nem mondok többet. A mit Csiky Lajos barátom a belmissziói teendők közé soroz, azt mind elfogadom, de én az életből merített tanúságokból, közel 25 éves gyakorlatomból kiindulva mondhatom, hogy a gyii.ekezet közéletére j alig hathat lelkész közvetlenebbül, mintha a most j említett egyleteket megszervezi. A szegények ,és árvák gondozása, betegek látogatása törvény- í ben előirt lelkészi funkció arról hat nem szólok. Csak az a lő, hogy tegyünk hat és ne csak beszéljünk, mert egy mázsa beszéd sem ér fel ; egy grammnyi jó cselekedettel! —ö. /físl/STs. ( hogy tenné ki magát akárki is, hogy a Nyakig- ; láb gazdának haragját magára vonja. így folydogáltak a dolgok Sarfaluban szépen és csendesen egesz a múlt év teléig. Ekkor azonban egy váratlan esemény jött közbe, mely a dolgom ezen egyhangú folyását kissé megzavarta s a pálinkás üvegek kezelőjének nagy meg-- lepetésére — némi mozgalmat idézett elő. Az öreg Tisztelendő ur — ki páiinkázgató híveinek romlását nagy lelki fajdalommal ne/te | ugyan, de Öregségi gyengesége miatt nem tudott ! azokra hatni — meghalt s helyette egy fiatal ! káplán rendeltetett az Esperes áltál, a kit azután I papjokul meg is választoltak, ki lelkének egész I hevével függött hivatalán. Ez a fiatal pap figyel- | mesén kezdte szemiélgetni a népétet folyását s [komolyan tanulmányozta híveinek: életviszonyait. . S alig töltött p ír hetet ott, már a legszomorubb tapasztalatokra tett szert. Látta a nép hagy szegénységét s egész a butaságig együgyüségét . . s bántotta becsületes lelket az a rongy, mely ru- . házat alakjában lógott le híveinek vallóiról s fájt ' szivének az a mély tudatlanság, mely bámész te- . kintetökben s esetlen mozdulataikban is annyira kirítt belölök s a gyakori halálesetek — melyek 1 semmi arányban sem állottak a lakosság számár I í val — szinte megdöbbentették őt. — Azt tudta, hogy itt a népnek valami nagy baja lehet; de ’ hogy mi okozza e bajt, azt csak nehány hetekig tartó figyelmes szemlélődés után tudta meg. Elhatározta magát ekkor gjorsan s hózzá- fogott a munkához. Jó segítsége volt e nnmka- ban a fiatal segédtanító, ki az öreg tanító mel- ; lett mar egy év óta működött s ismerte a népet t jól. Felkelte elsőben is a segédtanítót, hogy es- v téliként látogassa meg öt, mit az szívesen meg- Ígért és meg is tett. Ezután minden este együtt t voltak s arról folyt a beszéd közöttük, hogy mint ) I lehetne e népet kiszabadítani az Örvényből; melyben forgott. .! nyújtott hitel volt egész észjárásának központja .. ■ ezen túl nem gondolt semmire. Ha az a Nyakigláb gazda nem nyitná ki ■ egy nap a korcsmája ajtóját — melyen belül a .; pálinkás üvegek állanak szépen sorban megtöltve »! egész nyakig — akkor már csakugyan eihiuné, i í hogy vége van a világnak ! No de erre még gon- i | dőlni is ostobaság! Kinyílik az az ajtó szépen és rendesen min- ,jden reggel s Nyakigláb gazda serényen forgoló- ’ dik azon bellii s töltögeti azokat az üvegeket ■ I tele s azután szépen elrakosgatja egymás mellé, i Legelöl a literes üveg áll, azután a félliteres, 11 negyed literes s úgy sorban le a deciliteresig . . . í Ennél már kisebb nem igen kell . . . ’ j Úgy ismeri már a falu népségét, úgy tudja j kinek mennyi kell rendesen, hogy alig téveszti ’ el az üveget. Amint a Filotás Gábor uram kilép hazából, kezében a bírói palezval, már akkor az a literes üveg ott áll az asztalon . . ez az ö rendes üvegje . . az a félliteres meg a Kántás 1 esküdt uramé, az a negyedliteres pedig a Jankó 1 kisbiróé . . és igy tovább, minden üvegnek meg vau itt a rendes gazdája s viszont minden gazdának a maga rendes üvegje. Megesik néha, hogy egyik vagy másik üveg másodszor is megtültetik, • de arra még nem volt eset, hogy valamelyik ' üvegnek a gazdája meg nem jött volna. Dehogy I mulasztaná el ezt a dolgot csuk egy is közülök, II Ezt már megteszik szívesen ! Pedig hát ezt sem Tj. J parancsolja a vármegye még Sártalubau sem! 1 itt azután a Nyakigláb gazda mozgó elnökI lete alatt — a pálinkás üvegek szopogatása közben intézteinek el a falu minden ügyei első fo rumilag ugyan, de többnyire véglegesen . . s alig z vau eset arra, hogy ezen első fórumon hozoti t határozatot, a községházánál már csak pro forint' - összeült tanács vagy képviselőtestület megiuási i, taná. A ki felszólalna itt az első fórumon történ Sm megállapodás ellen, arra már aztán a Nyakiglát II gazda görbe szemekkel nézne. Annak pedig de
