Reformátusok Lapja, 1895 (3. évfolyam, 1-15. szám)
1895-12-07 / 11. szám
III. évfolyam. Mátészalka, 1895. deezember 7. 11. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP. A „SZATMÁRI PROTESTÁNS IRODALMI KÖR“ KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: hová a lap szellemi részét illető minden közlemény és az előfizetési pénz is küldendő: Gyűrtelek (Szatmár ni.) Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. Leveleket csak bérmentve fogadunk el. Kéziratokat vissza nem adunk. Előfizetési dijak: egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Egyes szám ára 10 kr. Hirdetési és nyílttéri dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal: hová a hirdetések és hirdetési dijak, valamint a reklaruácziók iutó- zendök: Mátészalka, Woisz Zsigmond könyvnyomdája. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Nyilttér sora 20 kr. Kincstári illeték minden egyes hirdetés vagy nyilttér beiktatásánál 00 kr. Megjelenik a lap minden szombaton. A gyermekek vallása. Az 1868. Lili. t.-cz. 12-ik §-a áldozatául esett az egyházpolitikai reformnak, mint azt kezdetben Vaszary Kolos a „pax“ feltételéül kikötötte volt. Pedig a vallásegyenlőség és viszonosság elvén alapuló intézkedések között ez volt az egyedüli, j mely a hitfelekezetek közti békességet megőrizni lett volna hivatva. A katli. klérus sohasem fogja azt elhinni, hogy az egyenlőségben igazság van, soha sem fogja elismerni, hogy vele szemben más felekezetnek is vaunak jogai és soha sem szűnik meg tiltakozni a hitfelekezetek jogegyenlősége ellen. Bizonyítja ezt a történelem. Az 1790—91. XXVI. t. ez. 15. §-a szerint a vegyes házasságból született gyermekek, ha az apa katholi- kus, mindnyájan' az apa vallását követték. Ez a törvény alkalmul szolgált nekik a| reversálisokkövetelésére. Alig volt vegyes házasság, melyből protestáns gyermek született volna. Az 1843. III. t.-czikk megengedte, hogy vegyes házasság prot. lelkész előtt is köthető. De erre is alig volt eset, mert a kath. jegyest soha sem bocsátotta el saját papja prot. esküre. Mikor az 1868. Lili. t.-cz. meghozatott, azt hittük, hogy no most már béke és igazság lesz a felekezetek között a törvény alapján! Dehogy! a klérus kijátszotta a törvényt, elébb alattomban, majd nyíltan, később érdemet és martyromságot keresvén a törvény megrontásában, mígnem maga a herczegprimás mint követelményt állította oda a törvény revízióját, illetőleg eltörlését. És minő indokolással? A törvény sérti a szülék lelkiismereti szabadságát! No lám, a klérus a lelkiismereti szabadságot védelmébe veszi, a mit oly sokszor átokra méltó tévelynek nevezett! A törvény csakugyan eltöröltetett, a prot. hitfelekezet ezen tiltó mesgyefája kidobatott — a szabadelvüség nevében! A szülék lelkiismereti szabadsága visszaállíttatott. Gyermekeiket szabadon nevelhetik azon vallásban, a melyikben akarják. S vájjon mit mutatnak az eddigi jelek? Azt, hogy a kath. klérus javában működik szokott eszközeivel, hogy a vegyes házasságból született gyermekek közül csak egy is el ne vesszen a kath. egyházra nézve. A szülei megegyezés aktusára már jól kitanitva megy a kath. jegyes. Tudtára adatik, hogy ha gyermekei közül csak egyet is más egyháznak ajándékoz, gyónáshoz, áldozáshoz nem bocsát- tatik, házassága ünnepélyesen meg nem áldatik. Földi és menyei boldogságától meg- fosztatik. Csak megszorult helyzetbe jutott jegyes állhat ellent e nyomásnak, csak igen ritka eset az, midőn a jegyesek szabadulni bírnak a papi ráhatós erőszakosságtól. És most mindez e törvény oltalma alatt, a törvény nevében történik. Fölösleges szószaporitás volna most már azt bizonyítani, hogy az 1868-iki törvény eltörölt szakasza teljességgel nem ellenkezik a helyesen értelmezett szülei joggal és jól felfogott szabad akarattal, mert hiszen egyéni szabadságunkat lépten nyomon korlátozza a törvény s akkor minden törvényt el kellene törölni. Most már csak az lehet a kérdés, hogy mit kel tennünk a kath. klérus reversális-prése ellen, a törvény és köztisztesség határain belől? Mert összedugott kezekkel nem nézhetjük a másik fél erőszakosságát. Azt mondanunk, hogy a lelkiismereti szabadságot mi tiszteletben tartjuk, nem akarjuk azt a szülei megegyezésben sem korlátozni vagy megsérteni; azt mondanunk, hogy mi bízunk a protestántizmus belső erejében s nem féltjük híveink vallásos meggyőződését a próbák és kisértetek nyomása alatt: ez mind igen szép és magasztos theoria, de ezt a gyakorlat kineveti. Ne a szürke elmélet, de a való élet szabja meg teendőinket. Ugyanazért, ha a prot. lelkész tudomására jut annak, hogy hívei közül valaki vegyes házasságra kíván lépni, hivassa magához jó előre az illetőt, lehetőleg szüleivel együtt, adja tudtokra nékiek, hogy mi protestánsok, hitelveink szerint nem vagyunk ellene a vegyes házasságnak, csak azt kívánjuk meg, hogy a prot. val- lásu fél a vegyes házasságban is maradjon meg hiv protestánsnak, tisztelje házastársának vallását, de a magáét is szerese, — adja tudtokra szeretettel, hogy a születendő gyermekek vallásos neveléséért Isten előtt felelőséggel tartoznak, mondja meg nekik őszintén, hogy a kath. jegyest TÁRCZA. A katonásdi — vagy az Országh-család eredete. — Mikor háromszázat s hozzá nyolezvanhetet Számlált a keresztyén még az ezer felett: Szomorú napokra ébredett a magyar, Széles e hazában nagy volt a zűrzavar. A királyt megölék, fellázadt a horvát, Pusztításaikat nem gátolta korlát. Lajosnak, a Nagynak nejét és leányát Károly haláláért mély börtönbe zárták. Erzsébet királynét csakhamar megölték, Máriát, leáuyát tömlöczbe’ gyötörték. Meghallván ezt Zsigmond, a Mária férje, Készült nagy sereggel a horvát elébe. Hogy megszabadítsa az ő feleségét S a zenebonának vethesse is végét, S tétesse fejére a magyar koronát, A magyar határhoz vezet sok katonát. Útja Mosonj7 megyén visz keresztül éppen Halad a hadsereg egy pázsitos réten. A mint lép, lovagol Zsigmond és a sereg, Feltűnik előttük egy nagy csapat gjTerek, Voltak vagy negyvenen, katonásdit játszva, Bal kezükben fa-kard, a másikban dárda. Pánczélos keblükön paizst tart nehéz szij. Hátukon kis tegez, vállaikon kézij. Elszélednek előbb, majd meg összecsapnak, Lön hadakozása a kis fürge hadnak. Nyilaznak erősen, bátran döfnek, vágnak, Futnak szilaj hévvel s rohannak egymásnak. Lő a nyíl, kard csattog, védelmez a paizs, Nékibátorodott még a ki gyáva is. Vezérük szavára ügyesen forognak; A fele sem tréfa ennek a dolognak. Gutkeled nemzetség sarja a hős vezér, Bátor vezetése felnőttével felér. A kis Guthi Mihály volt im vezetőjük, Sok félénk katona tanulhatna tőlük. Szemléli örömmel Zsigmond közeledve, Kis Guthi hadának mily nagy harczi kedve. Hadával elérve hozzájok most Zsigmond, Guthi vezérkének ilyetén szókat mond: Kinek katonái vagytok kis vitézek?“ Vezérszóra azok tisztelegni készek ; Válaszol kis Guthi: .Ország katonái.* Zsigmond a kis harezost nem győzi csodálni. A gróf nekik újra ily szavakat mondott: „Hát ti szeretnétek királynak Zsigmondot?* „Hát hogy ne szeretnők!“ felel a kis vezér. A gróf össze vissza csókolja őt ezér’. S a kis kapitánynak adja is tudtára, Hogy ő az a Zsigmond, ki vár koronára. S kérdi: .Kívánnátok engem is királynak?* „Hát hogy ne kivánuók?“ Kis fiuk kiáltnak. Még nagyobb öröme a brandenburginak, Nyájasan szól a gróf a kicsi Guthinak. S vállát veregetve öleli, dicséri, S ha megkoronázzák, jóságát Ígéri. A brandenburgi gróf tőlök elbúcsúzva, Indítja övéit ismét hosszú útra. A kis katonák meg soká, soká nézik A királyjelöltnek szép, deli vitézit. Ott áll csapatjával a Gutkeled sarja, Mig a Zsigmond népét por el nem takarja. De újra játszani kezdenek a fiuk, Kik, hogy nagy urakkal szóltanak, oly hiúk. Goudolja magában a Gutkeled sarja: „Vitéz leszek én is, ha Isten akarja. Beh dicső dolog is a királyt szolgálni, Hazáért harczolni, csatában helyt állni.* Elmúlt nehány hónap, csendes lön az ország. Zsigmond seregétől bűnhődött a horvát. Már szabad Mária, Zsigmond felesége, S lön koronázás a győzedelem vége. Zsigmond, a magyarok koronás királya A hős kis Guthival ugyan mit csinála? Udvarába vette, apródjává tette. S nagy, derék emberré ott kineveltette. S mivel első szava Zsigmond hoz is a volt, Az ős Guthi névhez „Ország“ nevet csatolt.
