Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-16 / 27. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA házmegyei küldöttség intése után is kijelentették, hogy hogy ‘ők a kijelölt négy lelkész közül senki t nem vá­lasztanak, hanem mostani helyettes lelkészükhöz Gartsik Nagy Sallay Istvánhoz mindhalálig ragaszkodnak s érette meghalni is készek. Majd újabb választási határnap tű­zetett ki, de ez is eredménytelen maradt. A gyülekezet tagjai álhatatosan megmaradtak az időközökben Eszter­gomban rendelt G. N. S. I. személye mellett, kit a je­lölő bizottság nem talált minősítettnek s ő maga is visszalépett a bizalom elől. A tatai egyházmegye köz­gyűlése erre kimondta a hivatalból való választást s 37 szótöbbséggel oda rendelte Nagy Sándor gyermelyi lel­készt s tanácsbirót. Ez a tényállás. Mire mi azt mond­juk, hogy summum jus summa injuria! Az a törvény, mely a gyükezetek szabadságát igy megrendszabályozza — nem méltó a protestáns egyházhoz s annak auto­nómiájához. Salus ecclesiae suprema lex esto. — Lelkészválasztás. Az alsószabolcsi egyház­megyébe kebelezett földesi ev. ref. első osztályú lelkészi állomásra folyó hó 10-én öt pályázó közül élénk lelke­sedés közt Kiss Ferencz kisújszállási ev. ref. segéd­lelkész választatott meg egyhangúlag. Gratulálunk a ki­tűnő ifjú lelkipásztornak. — Egy régi poéta emléke. A mi kedves zsoltáro- sunk, C lé ment Marot-nak emlékszobrát a napokban leplezték le Cahorsban. Az ünnepélyen Bourgeois közoktatásügyi miniszter is megjelent, akit nagyon szí­vélyesen fogadtak és úgy a diszebéden, mint a leleple­zésnél kitüntettek. A költő mellszobra mozaik alapból emelkedik ki s művészeti szempontból is igen jelenté­keny munka. A köztársaság kikiáltása óta ez már har­madik emlékszobor, melyet Cahorsban fölállítottak. Az elsőt az 1870-iki rémes háború névtelen áldozatai kap­ták, a második a néptribunt ábrázolja, kinek hatalmas szava a franczia föld védelmére szólította föl a franczia polgárokat, a harmadik C1 é m ent Marót elegáns, min­den izében franczia szellemét dicsőíti. A leleplezési ün­nepélyen Bourgeois miniszter is beszélt. Érdekes tud­nunk, hogy Clément Marót kiváltképen zsoltái /erseivel tette magát híressé; emlekszobrát úgyszólván azoknak köszönheti s im a protestáns zsoltáros költő emlékünne­pén a kormány miniszterrel képviselteti magát. — Jó Károli Gáspárunk is emlékszobrot kapott örök ér­demű müvéért, a biblia fordításáért, — hanem azon az ünnepségen hire-hamva sem volt a mi közoktatásügyi miniszterünknek, — mivel hogy Károli eretnek vala — A takarékos pápa XIII. Leó ő szentsége, mint Rómából írják, enciklika gyártás mellett takarékoskodásra szánta szegény fejét. Legújabban elhatározta hogy a nagy kiadásokkal járó svájczi-gárdát feloszlatja. A gárda tudvalevőleg még a boldog aranykor maradványa. S hogy ez a fényes, aranykorszak annyira halványul hogy im, úgy szólván, utolsó kedves zománcza is letörlőfélben van: kinek szive ne esnék meg rajta. Bizony-bizony rósz időket élünk, rósz csillagok járnak. Az egymást felváltó enciklikák bő terjedelmével épen nincs arányban a Péter-fillérek befolyása, s hozzá e szent czélu fii'érek sem mentesek a különböző profán rendeltetésű kasszák filoxeráitól — a sikkasztó pénztárnokoktól. Hogyne ta­nulhatna hát az ember takarékosságot! — Halálozás. Nendtvich Károly dr. a József - műegyetem nyugalmazott tudós chémia tanára 81 éves korában meghalt e hó 6-án. Tagja volt az akadémián kivül több tudós társaságnak; tevékenységéért elébb a kir. tanácsosi czimet, utóbb a III. osztályú vaskorona- rindet kapta. Nagy érdemeket szerzett magának, mint a budai ág. ev. egyház presbytere is. A múlt évben nagy feltűnést keltett Schlauch-hoz czimzett „Nyílt levelei­vel“, mely brosureben erős kritika tárgyává tette a kat- holikus egyház egy-két dogmáját, a miért aztán volt is mit hallania. „Nyílt levele“ nagyon kapós volt, magok a katholikus urak jó izüen olvasgatták, s bizony nem Ítél­ték el az öreg Nendtvichet. Az agg érdemes tudós s buzgó protestáns férfiú hamvai fölött őrködjék a béke angyala! — Kisújszállás képviselőtestülete 100,009 frtot sza­vazott meg középiskolája építési költségeire. Az elhatáro­zás magában hordja a dicséretet. — A „Debr. Prot. Lap“-ban pályázat van hirdetve a Nagy József-féle alapítvány 500 frtos évi ösztöndíjára. Az alapitó levél b. pontja értelmében — tudvalevőleg —- minden 5-ik évben lelkészi vagy tanári pályán szolgáló férfiú részére adatik ki ez ösztöndíj, hogy a szerencsés nyerő ez összeggel külföldi tudományos útjára segittes- sék. Ki is adódik ez alapítvány mindig, hanem hogy van-é aztán eredménye, arról vajmi keveset tudunk. Kö­zelebbről Balogh Ferencz derék tanár ur számolt be tudományos utazása eredményével a nyilvánosság előtt is; a többi tudományos utazó urak eredményes stipen­dium költését mély titoknak szent leple födözi. Pedig 500 frt mindenha érdemes az elszámolásra. — A Ki.-szigeti templom 35 ezer forinttal előirány­zott restaurálása befejezéshez közelit; a templom maga már készen, a torony is kész lesz rövid idő alatt, úgy hogy szeptemberben már megtartható lesz a templom szentelés. Közadakozásból 13 ezer forint körül kapott m.-szigeti egyházunk temploma restaurálására. Örven­dünk, hogy valahára díszes szép kálvinista templomban hallgathatják m.-szigeti véreink Isten élet adó igéjét. — A bárándi lelkész választás ügyében folyó_ hó 9-én itelt a debreczeni ev. ref. egyházmegye bírósága. Az ítéletet délután 1 órakor hirdette ki Némethy Lajos elnök. Az egyházmegyei bíróság — szótöbbséggel — a választást megerősítette; s ezzel be is lett volna fejezve a nagy port vert ügy; azonban Fráter Gyula, a korábbi kérvényezők egyike, más két társa (Dávidházi esperes és László János lelkész) nevében is újból fellebbez. Az ügy tehát tovább húzódik az őszi egyházkerületi köz­gyűlésig, Mi igazán nem bírjuk megfogni, hogy egy egyhangú választás ellen miért oly törik-szakad minden követ megmozgatni. És oly annyira makacs a kisebbség mindenütt, hogy semminemű Ítéletben meg­nyugodni nem bir; mintha a bárándi lelkészt annák_ a kisebbségnek választották volna az atyafiak. Ők egyhangúlag akarták, meg is érdemli papságukat: hát mért nem lehet ebbe bele nyugodni. Az autokratizmus sehol sem gyűlöletesebb, mint ha nálunk kálvinistáknál akar imponálni. Ha lelkészeik választásában sem lesz szabad akaratuk gyülekezeteinknek: hát akkor hol lesz ? És hol lesz végre az autonom magyar ref. egyház ? Ér­dektelenek vagyunk a bárándi ügynél; de nem lehet szó nélkül hagyni azt a meggondolatlan, dölyfös hercze- hurczát mit ez ügy eddigi folyamán sajnosán szemlél­tünk mindekkoráig. — Papi adomák. Lehoczky József orosházi öreg pap egy csomó papi adomát adott ki egy füzetben Van benne egy csípős tréfa Darabos Sándor lelkész- társunkról. Hangzik e képen : Korán reggel kikocsizott tanyájára a b.-szentandrási tiszleletes. Úgy déltájban látja, hogy kurátora ijedtt képpel lélekszakadva rohan hozzá, ezt kiabálva: — Tiszteletes uram, rajtunk a veszedelem, siessen haza, de rögtön? — Talán megdöglött a riska tehenem ? kérdé ag­gódva D—s Sándor tiszteletes ur. — Jaj dehogy! felelt a kurátor, annál sokkal na­gyobb baj szakadt a nyakunkba . . . megjött az esperes, hogy az Isten akárhova tegye ő kigyeimét. Ez volt aztán a szives fogadtatás. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Biki Károly. Főm unkatársak: F. Varga Lajos és Katona Péter. Szatmárit, nyomatott a „ Szabad.-í aj tó“ könyvnyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom