Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-16 / 27. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA házmegyei küldöttség intése után is kijelentették, hogy hogy ‘ők a kijelölt négy lelkész közül senki t nem választanak, hanem mostani helyettes lelkészükhöz Gartsik Nagy Sallay Istvánhoz mindhalálig ragaszkodnak s érette meghalni is készek. Majd újabb választási határnap tűzetett ki, de ez is eredménytelen maradt. A gyülekezet tagjai álhatatosan megmaradtak az időközökben Esztergomban rendelt G. N. S. I. személye mellett, kit a jelölő bizottság nem talált minősítettnek s ő maga is visszalépett a bizalom elől. A tatai egyházmegye közgyűlése erre kimondta a hivatalból való választást s 37 szótöbbséggel oda rendelte Nagy Sándor gyermelyi lelkészt s tanácsbirót. Ez a tényállás. Mire mi azt mondjuk, hogy summum jus summa injuria! Az a törvény, mely a gyükezetek szabadságát igy megrendszabályozza — nem méltó a protestáns egyházhoz s annak autonómiájához. Salus ecclesiae suprema lex esto. — Lelkészválasztás. Az alsószabolcsi egyházmegyébe kebelezett földesi ev. ref. első osztályú lelkészi állomásra folyó hó 10-én öt pályázó közül élénk lelkesedés közt Kiss Ferencz kisújszállási ev. ref. segédlelkész választatott meg egyhangúlag. Gratulálunk a kitűnő ifjú lelkipásztornak. — Egy régi poéta emléke. A mi kedves zsoltáro- sunk, C lé ment Marot-nak emlékszobrát a napokban leplezték le Cahorsban. Az ünnepélyen Bourgeois közoktatásügyi miniszter is megjelent, akit nagyon szívélyesen fogadtak és úgy a diszebéden, mint a leleplezésnél kitüntettek. A költő mellszobra mozaik alapból emelkedik ki s művészeti szempontból is igen jelentékeny munka. A köztársaság kikiáltása óta ez már harmadik emlékszobor, melyet Cahorsban fölállítottak. Az elsőt az 1870-iki rémes háború névtelen áldozatai kapták, a második a néptribunt ábrázolja, kinek hatalmas szava a franczia föld védelmére szólította föl a franczia polgárokat, a harmadik C1 é m ent Marót elegáns, minden izében franczia szellemét dicsőíti. A leleplezési ünnepélyen Bourgeois miniszter is beszélt. Érdekes tudnunk, hogy Clément Marót kiváltképen zsoltái /erseivel tette magát híressé; emlekszobrát úgyszólván azoknak köszönheti s im a protestáns zsoltáros költő emlékünnepén a kormány miniszterrel képviselteti magát. — Jó Károli Gáspárunk is emlékszobrot kapott örök érdemű müvéért, a biblia fordításáért, — hanem azon az ünnepségen hire-hamva sem volt a mi közoktatásügyi miniszterünknek, — mivel hogy Károli eretnek vala — A takarékos pápa XIII. Leó ő szentsége, mint Rómából írják, enciklika gyártás mellett takarékoskodásra szánta szegény fejét. Legújabban elhatározta hogy a nagy kiadásokkal járó svájczi-gárdát feloszlatja. A gárda tudvalevőleg még a boldog aranykor maradványa. S hogy ez a fényes, aranykorszak annyira halványul hogy im, úgy szólván, utolsó kedves zománcza is letörlőfélben van: kinek szive ne esnék meg rajta. Bizony-bizony rósz időket élünk, rósz csillagok járnak. Az egymást felváltó enciklikák bő terjedelmével épen nincs arányban a Péter-fillérek befolyása, s hozzá e szent czélu fii'érek sem mentesek a különböző profán rendeltetésű kasszák filoxeráitól — a sikkasztó pénztárnokoktól. Hogyne tanulhatna hát az ember takarékosságot! — Halálozás. Nendtvich Károly dr. a József - műegyetem nyugalmazott tudós chémia tanára 81 éves korában meghalt e hó 6-án. Tagja volt az akadémián kivül több tudós társaságnak; tevékenységéért elébb a kir. tanácsosi czimet, utóbb a III. osztályú vaskorona- rindet kapta. Nagy érdemeket szerzett magának, mint a budai ág. ev. egyház presbytere is. A múlt évben nagy feltűnést keltett Schlauch-hoz czimzett „Nyílt leveleivel“, mely brosureben erős kritika tárgyává tette a kat- holikus egyház egy-két dogmáját, a miért aztán volt is mit hallania. „Nyílt levele“ nagyon kapós volt, magok a katholikus urak jó izüen olvasgatták, s bizony nem Ítélték el az öreg Nendtvichet. Az agg érdemes tudós s buzgó protestáns férfiú hamvai fölött őrködjék a béke angyala! — Kisújszállás képviselőtestülete 100,009 frtot szavazott meg középiskolája építési költségeire. Az elhatározás magában hordja a dicséretet. — A „Debr. Prot. Lap“-ban pályázat van hirdetve a Nagy József-féle alapítvány 500 frtos évi ösztöndíjára. Az alapitó levél b. pontja értelmében — tudvalevőleg —- minden 5-ik évben lelkészi vagy tanári pályán szolgáló férfiú részére adatik ki ez ösztöndíj, hogy a szerencsés nyerő ez összeggel külföldi tudományos útjára segittes- sék. Ki is adódik ez alapítvány mindig, hanem hogy van-é aztán eredménye, arról vajmi keveset tudunk. Közelebbről Balogh Ferencz derék tanár ur számolt be tudományos utazása eredményével a nyilvánosság előtt is; a többi tudományos utazó urak eredményes stipendium költését mély titoknak szent leple födözi. Pedig 500 frt mindenha érdemes az elszámolásra. — A Ki.-szigeti templom 35 ezer forinttal előirányzott restaurálása befejezéshez közelit; a templom maga már készen, a torony is kész lesz rövid idő alatt, úgy hogy szeptemberben már megtartható lesz a templom szentelés. Közadakozásból 13 ezer forint körül kapott m.-szigeti egyházunk temploma restaurálására. Örvendünk, hogy valahára díszes szép kálvinista templomban hallgathatják m.-szigeti véreink Isten élet adó igéjét. — A bárándi lelkész választás ügyében folyó_ hó 9-én itelt a debreczeni ev. ref. egyházmegye bírósága. Az ítéletet délután 1 órakor hirdette ki Némethy Lajos elnök. Az egyházmegyei bíróság — szótöbbséggel — a választást megerősítette; s ezzel be is lett volna fejezve a nagy port vert ügy; azonban Fráter Gyula, a korábbi kérvényezők egyike, más két társa (Dávidházi esperes és László János lelkész) nevében is újból fellebbez. Az ügy tehát tovább húzódik az őszi egyházkerületi közgyűlésig, Mi igazán nem bírjuk megfogni, hogy egy egyhangú választás ellen miért oly törik-szakad minden követ megmozgatni. És oly annyira makacs a kisebbség mindenütt, hogy semminemű Ítéletben megnyugodni nem bir; mintha a bárándi lelkészt annák_ a kisebbségnek választották volna az atyafiak. Ők egyhangúlag akarták, meg is érdemli papságukat: hát mért nem lehet ebbe bele nyugodni. Az autokratizmus sehol sem gyűlöletesebb, mint ha nálunk kálvinistáknál akar imponálni. Ha lelkészeik választásában sem lesz szabad akaratuk gyülekezeteinknek: hát akkor hol lesz ? És hol lesz végre az autonom magyar ref. egyház ? Érdektelenek vagyunk a bárándi ügynél; de nem lehet szó nélkül hagyni azt a meggondolatlan, dölyfös hercze- hurczát mit ez ügy eddigi folyamán sajnosán szemléltünk mindekkoráig. — Papi adomák. Lehoczky József orosházi öreg pap egy csomó papi adomát adott ki egy füzetben Van benne egy csípős tréfa Darabos Sándor lelkész- társunkról. Hangzik e képen : Korán reggel kikocsizott tanyájára a b.-szentandrási tiszleletes. Úgy déltájban látja, hogy kurátora ijedtt képpel lélekszakadva rohan hozzá, ezt kiabálva: — Tiszteletes uram, rajtunk a veszedelem, siessen haza, de rögtön? — Talán megdöglött a riska tehenem ? kérdé aggódva D—s Sándor tiszteletes ur. — Jaj dehogy! felelt a kurátor, annál sokkal nagyobb baj szakadt a nyakunkba . . . megjött az esperes, hogy az Isten akárhova tegye ő kigyeimét. Ez volt aztán a szives fogadtatás. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: Biki Károly. Főm unkatársak: F. Varga Lajos és Katona Péter. Szatmárit, nyomatott a „ Szabad.-í aj tó“ könyvnyomdában.
