Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-23 / 28. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1892. julius 29. 28. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGrYHAZTARSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. xra, IsT .El SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendők. ELŐFIZETÉSI AR Egy évre Fél évre 4 frt. 2 frt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. -—■ Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk. — Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Egyes szám ára 10 kr. Csalódnék, ki azt hinné, hogy a már létező s egész hazai protestáns egyházunk közönségének támogatására utalt protestáns irodalmi társaság mellett, ily részleges, a haza egyes vidékeire szorítkozó irodalmi körök alkotása fölösleges és szükségtelen. Egy központi szervezetű prot. irodalmi társulat nagyban, egész hazai egyházaink érdekeit szem előtt tartva teszi azt, amit egy-egy vidéki irodalmi kör, a hareztér és helyi viszonyok tüzetes ismerete mellett, egy-egy nagy vidék érdekében, sokszor a gyengébb fegyverekkel is sikeresebben hajthat végre. Amaz a nagyobb döntő csatákat, mig emez a guerilla harezokat vívja. Világosan mutatja nekünk erre a, példát maga a római egyház, melynek hatásaikban az egész országra kiterjeszkedő Szent István és Szent László nevéről nevezett irodalmi s missionariusi czélu társulataik mellett, nem hiányzanak egyes országrészen és vidékenként az oly irodalmi köreik sem, milyent közelebb, Pázmány nevét tűzve zászlajukra, a szatmári püspöki egyházmegye tollforgató róm. katho- likus férfiai alkottak, szorosan tömörülve a Pázmány- sajtó utján Szatmáron megjelenő „Heti Szemle“ szerény, minden kihívás nélküli czimet viselő lap körül. E kör alkotása s e lap megjelenése teszi természetessé, sőt szükségessé, hogy a kesztyűt ott vegye föl egyházunk, ahol az eléje dobatott; a harczot ott fogadja el, onnan vívja, s egyik megfigyelő űrállomásává az ily guerilla harezoknak azt a Szatmár- Németit tegye, ahonnan a kihívás történt, s hol az utóbb lefolyt század alatt elért eredményei, közművelődési és jótékonysági intézetei, a száz évvel ezelőtt még alig látszó romanismusnak már-már túlszárnyalással fenyegetik I. Rákóczy György zsinati városában az elveiben, kormányzatában s egész szellemében demokratikus alapokon élő és munkálkodó Kalvinismust. E czélra munkálna a „Szatmári protestáns irodalmi kör“, melynek működési keretét az alább olvasható szabályzatban körvonaloztuk, s melynek tagjaiul bizalommal kérjük föl mindazon hitsorso- sainkat, kik annak czéljaival rokonszenveznek s protestáns érdekeinkért áldozni készek. A tagul belépőket kérjük a mellékelt „ Gyűjtő ivén“ feliratkozni, vagy egyenesen a központi szervező bizottság ideiglenes titkáránál, Borsos Benő m. Se tW --------------------Fe lhívás*) a „Szatmári protestáns irodalmi kör“ ügyében. Hazaszerte mind nagyobb-nagyobb dimensiókat ölt az interconfessionális kérdések vitatása. A vallásügyi dolgok napirendre tüzvék s rég nem tapasztalt élénk érdeklődés kiséri azok megoldását. A kul- turharezra provokálva vagyunk. Eszméket és elveket, miket a magas lendületet vett civilizáczió, mint a haladás és egyetemes tökélyesbülés akadályait félre dobott s túlhaladott, uj jelszókul ir zászlajára s nagy hanggal toborzza alá a híveket, s inig ekként bontogatja hazánk különböző vallásu polgárai között a békés egyetértést s építi a szétválasztó falakat, egyúttal protestáns egyházunknak a valódi liberalizmussal egybeforrott létérdekeit fenyegeti. Az ultramontánok által megüzent harcz minket készületlenül talált. Mig a túloldalon egy egészen megszervezett tábor áll a csatatéren, az egyes hadcsapatoknak kiosztott határozott utasításokkal és szerepekkel: addig mi szétszóródva, minden rendszer nélkül, tétova tekintettel nézzük az ő újabb és újabb térfoglalásaikat. Mi elérkezettnek látjuk az időt a tömörülésre. Elérkezettnek, hogy a védelmi harezot megkezdjük. Meggyőződésünk, hogy a túlsó táborral szemben a diadal teljes reményével csak úgy szállhatunk síkra, ha törekvéseinket az excluzivitáson felül emelkedő tiszta liberálizmus üde áramlata vezérli. Viszont az sem kérdéses előttünk, hogy az a szellem, mely protestáns öntudatunkat, egyházias érzületünket, egyház-alkotmányunk alapelveit s intézményeinket áthatja és élteti, még folyvást bir hóditó erővel,- csak híven ápoltassák, fejlesztessék, minél intenzivebbé tétessék, hogy a társadalom különböző rétegeit alulról fel a magasabb körökig, mint egy életerős nedvkeringés, állandóan áthassa, gondolat és érzelem világát megtermékenyítse. Ezen szellem ápolása s fejlesztése a mi egyedüli feladatunk a túlsó tábor reactionaries törekvéseivel szemben. Ha e téren tömörülhetünk, egy perezre sem aggaszthat bennünket az, hogy le fogunk veretni. E téren való tömörülésre hívjuk föl mindazokat, kik velünk együtt egy czélért: a tiszta protostans liberalizmus győzelméért lelkesülnek. *) Kérjük egyházi laptársainkat e „Felhívást“ az „Alapszabály”-lyal együtt átvenni.
