Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-12-03 / 47. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA elfogadtatok s a kér. felebaráti nevelő intézetek közé a diakonissza intézet felvétetik. Szász Károly a főiskolák pontjához szól, e helyett „egyetem“ — ezt tenné: egyetem vagy annak egyes karai, (fakultás). Mitrovics a szöveget ajánlja elfogadásra. Módositványt nyújt be e ponthoz gr. Dégenfenfeld József, melylyel szemben az eredeti szöveg elfogadtatott. A 7-ik §-hoz, mely arról rendelkezik, hogy ha az egyházközség bármi okból a polgári községnek vagy az államnak adná át iskoláját, ily esetben a megkötött szerződést tartozik az egyház az egyház- megyei és kerületi főhatósággal megerösittetni Kiss Albert bevétetni kivánja ezt, hogy „elő- legesen“ tartoznak az egyességet az egyházi hatóságnak tudomására juttatni. A szöveg mellett szól Horthy István és M i t- rovics. A szöveg helyesbítetett eképpen: „előzetes tudomás végett az egyházi hatóságnak bejelentendő. A 8-ik §-hoz módosítást adnak be A d á m Kálmán és Körmendy Sándor. Megmaradt a szöveg. A 16-ik §-hoz Antal Gábor és S z i n y e i Gerzson nyújtanak be módosításokat. Elfogadtatik a Szinyei módosítása. A 18-ik § uj szövegezés végett visszatétetett a bizottsághoz. November 29-iki ülés. Napirenden volt az iskolaügyi bizottság javaslata. A bizottság beterjeszti az újonnan szövegezett 18-ik §-t. E szerint tanitóképességi vizsgát tehetnek azok, kik a képezdét végezték, kik magán utón tesznek képezdei vizsgát, kik középiskolai érettségi, vagy magasabb foktanfolyamról bizonyítványt mutatnak. Elfogadtatott. E napon a 81-ik szakaszig leiárgyaltatott a javaslat. Érdekesebb viták merültek fel a tanítói fizetések s a tankönyvekről szóló szakaszoknál. A tanítói fizetéseket a javaslat igy állapította meg: I. Elemi iskolában: a) rendes tanítónak alkalmas lakás, kerttel (vagy ezek helyett 100 írt) és legalább 800 frt fizetés, vagy ezzel felérő természetbeli jövedelem. b) Segédtanítónak alkalmas lakás (vagy megfelelő lakbér) és ha élelmezést kap, 100 frt, élelmezés nélkül 200 frt. II. Felső népiskolában: a) rendes tanítónak alkalmas lakás kerttel (vagy 100 frt. lakbér) és 500 frt fizetés, vagy egyenértéküjövedelem terményekben. b) Segédtanítónak alkalmas lakás 250 frt vagy élelmezéssel 150 frt. Tisza Kálmán a szövegre megjegyzi, hogy igen sok iskolánk van ez idő szerint, hol 300 frt minimum nincs meg s meg nem is adható a gyülekezetek szegénysége miatt. Kérdésbe teszi, hogy ez a minimum a most fennálló iskolákra venatkozik-é, vagy az ezután állítandó tanítói állomásokra? A szöveg fenttartása mellett szóltak Antal Gábor, ki a tanítók memorandumában emlegetett 600 irtot sem sokalná, ha a viszonyok megengednék, F ej e s István, Kálmán Gyula. Elfogadtatott a szöveg. A más felekezeti vagy állami iskolába járó ref. j tanulók vallásos oktatásáról szóló 67-ik §-a hosszas' vita után a bizottsághoz újabb szövegezés végett visszatétetett. Érdekes vita folyt a tankönyvek választásáról szóló 69-ik § felettjis. Részt vettek benne: Szász Károly, Kiss Albert, Mitrovics, Tóth Jenő, Váró Fe- rencz, Futó János. Kiss Albert a szöveghez módosítást nyújtott be, mely szerint a tankönyveket jelöljék ki a tanárok s azok közül válasszon az egyház- kerület vagy az igazgatótanács. Szomorú tapasztalat szerinte, hogy a tankönyveket gyakran változtatják a tanárok, s a szülék a tankönyvek gyakori változtatásával nagyon meg vannak terhelve. (Folytatjuk.) KÜLÖNFÉLÉK. — Az érmelléki egyházmegye uj tisztikara következőleg alakult meg: esperes Szeőke János, gondnok Fráter Imre, tanácsbirák egyházi részről: Nagy István hegyköz-szentimrei, Thamási Lajos olaszi, Szathmári Sándor margittai, Vecsei Sándor asszonyvásárai, Marjai Péter nagylétai lelkész. Világi részről: Zsigó Endre szalacsi, Draveczky Béla székelyhídi, Fráter Béla ér-semlyéni birtokos, Konrád László mihályfalvi ügyvéd, Fényes Endre székelyhídi kir. járásbiró. Jegyzők egyházi részről: Thamási Lajos, Marjai Péter. Világi részről: Konrád László, Váradi Soma, székelyhídi ügyvéd. Az egész tisztikarban csak Fényes Endre kir. járásbiró az uj, a többi mind régi. — A kecskeméti egyházmegye közelebbről ülte meg szeretett gondnokának sepsi-rétyi Antos Jánosnak 184849-iki volt táborkari alezredesnek 25 éves gondnoki évfordulóját. Az egyházmegye háláját küldöttség élén Adám Kálmán esperes tolmácsolta, át adván az ünnepeinek a nemes Ízléssel készült emlék albumot. Az üdvözlő szavakra meghatva válaszolt a buzgó gondnok s biztositá az egyházmegyét arról, hogy mig él, javát munkálni legszentebb kötelességének tartja. Szivünkből kívánunk hosszú áldásos életet a tevékeny, buzgó gondnok urnák. — A hazafias (!) plébánosok kitiltják templomaikból az „Isten áld meg a magyart,“ hanem a „Gott erhalté-t nagy előszeretettel zengedeztetik. A király asszony nevenapja alkalmából is széltire zengett ez a magyar füleket végtelen gyönyörbe ringató ének több katholikus templomban, igy a budapesti — tabáni templomban is. Mindenesetre lángoló honfiúi érzésre vall skártba tenni a Kölcsey „Hymnus-“ át, s a „Gott erhalte“ szövegével és zenéjével járulni a magyarok Istene zsámolya elé, épen a magyar fő- és székvárosi templomban. Tennénk csak ezt mi! . . . Ei Bauer, das ist ganz was anderes! — Irtuk már, hogy Ér-diószegen a nazarénusok száma egyre szaporodik; Molnár János lelkésztársunk az alispánhoz fordult segedelemért az izgatások ellenében, miket a hitehagyott reformátusok, a református vallás ellen egyre terjesztenek. A „Magyar Állam“ kapva kap az alkalmon, hogy ránk kiálthassa : „a református vallás, mint ezt másutt s nemcsak a múltban, hanem a jelenben tapasztaljuk, saját erejéből nem képes megállani s terjedni, hanem minduntalan
