Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-11-05 / 43. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

mándy Endre magyar-barnaghi ref. lelkész 53 éves korában meghalt.

— Az apáczakérdés nagyváradon. A Tisza Kálmánná pártja felebbezését a belügyminiszter leküldte a biharmegyei alispánhoz azon meghagyással, hogy vizsgálja meg az egész ügyet és sürgősen tegyen jelentést eljárásáról. Az alispán kiadta a dolgot Tóth Dezső megyei főügyésznek, kiről föl lehet tenni, hogy pártatlanul fog eljárni az ügyben.

— Hymen. Szabolcska Mihály felfalusi lelkész eljegyezte Kun László monostor-pályi-i ref. lelkész kedves és müveit leányát, Erzsikét.

— Diák kongresszusra készülnek a debreczeni kollégium akadémiai polgárai. Az országos diák-szövetség alakulása lenne czélja a kongresszusnak. Az egyetemek és akadémiák küldöttei a debreczeni diákok vendégei lennének.

— Pályázat. Az erdélyi egyházkerületben, a szilágyszolnoki egyházmegyébe kebelezett szilágylő-kereszturi egyházközség II. oszt. lelkészi állomásra, melynek javadalma 657 forint, pályázatok nov. 30-ig beadandók nt. Nagy László esperes úrhoz Sz.-Somlyóra. A megválasztott lelkész a nyugalmazott lelkész életében a javadalom felét s a papi lakást élvezendi.

— Az udvarhelyi ref. egyházban sz. István napját predikácziós istenitisztelettel ünnepelték meg az idén. Ugyanott a ref. leány-iskola igazgató-tanitónője róm. kath. vallásu s mint ilyen, az ottani r. kath. főgimnázium felszentelése alkalmával tartott díszelőadáson^közreműködött. Csupa felfordulás! Örvendj „Magyar Állam 1“

— Egy régi kéziratos gyűjteményből. II. József császár a máriaczelli boldogságos szűztől elvitetett: 10 zsák arany és ezüst gyűrűket, melyeket az uj házasok ajándékoztak; 7 mázsa 20 font arany és ezüst matériából készült öltöző ruhákat, drága kövekkel és gyöngyökkel kirakva; 50 drága kövekkel kirakott koronákat, melyek a gyermek Jézus számára a növéshez lévén alkalmazva, nem kicsinyek valának; 3 aranyból öntött kis gyermeket, melyek azért adattak, hogy a boldoságos szűz, fiától, a Jézustól a magtalanoknak annyi gyermeket nyert; 3000 különböző nagyságú lábakat, 6750 kezeket, 4000 arany és ezüst melleket, 10000 kisebb és nagyobb arany és ezüst szemeket, melyeket az olyan emberek adtak, kik vakok lévén, a boldogságos szűz kérésére visszanyerték látásukat ; 50 ezüst golyvákat, 2325 arany és ezüst orrokat, 3 arany és 23 ezüst ülőfeleket, 500 arany és 1000 ezüst füleket, 3000 ezüst és 800 arany belső részeket; 73, emberben teremni szokott köveket aranyba- foglalva ; 360 arany és ezüst házakat, melyek mind elégtek volna, ha az Isten anyja oltó angyalokat nem küldött volna; 8906 arany és ezüst' nyelveket, 200 arany és ezüst öntvényeket más nemesebb tag formájára, több drága kincseken, köveken, gyémántokon kívül, melyek két milliónál többre becsültetek. (G. K.)

— A régi könyvből. Szent-Márton napjáról ezeket Írja Bőd Péter. Született Szt. Márton Pannóniában, Sa- bária nevű városban, Vasmegyében. Ifjú korában római katona volt, azután Francziaországban sok esztendők alatt viselt püspökséget oly nagy szentséggel, hogy ünnepet rendelt az emlékezetére 650-ben Márton római püspök. Ezt az ünnepet hívják Bacchonáliának, melyen a régiek sült ludat ettek s uj bort ittak. Szent Márton nyavalyájának a francziák a részegességet mondták, azért-é, hogy az katona virtus. Márton pedig katona volt, vagy pedig, hogy azon a napon szoktak volt megrészegedni. Szoktak jövendölni is a szt. Márton napjáról a parasztok, hogy ha tisztában mégyen le a nap, kemény tél, ha homályban, lágy tél lészen. Szt. Erzsébet a má- sosik András magyar királynak leánya, férjhez ment volt a hassiai Lajoshoz, ki meghalván, életét töltötte özvegységben szép hírrel, névvel 1231-ben, kit 1235-ben a szentek közé irt IX. Gergely. Csontjaiból jó illatú olaj csepegett, melylyel sokféle nyavalyák meggyógyultának. Szt. Katalin egyiptomi király leány volt. Sokakat téritett a hitre, vértanúi halált halt, feje vétetett, de testéből nem vér, hanem tej folyt, Testét felvitték az angyalok a sinai hegyre s ott temették el. Ezt az emberek költött dolognak tartják. Ott született sz. Katalin, a hol sz. György, sz. Kristóf, sz. Orsolya és mások.

— Egy hetyke tanítójelölt. A „Debr. Prot. Lap-U nak küldtek be egy végzett tanitóképeszdésztől származott levelet, melyben válaszol egy lelkésznek, hogy nem fogadja el a meghívást a tanítói állomásra. Miután elmondja a levélben, hogy olyan fáinul mulatott, hogy vasárnap reggeltől hétfő reggelig aludt azért nem gondolkozhatott az állomás elfogadása felett, tovább igy folytatja: „Minthogy Tiszteletes ur szavai szerint az állomás azonnal kellene elfoglalni, én pedig a városból előbb, mint 15-ike el nem távozhatok, mivel megállandósitásom a versenytől és attól is csak évek múlva függ s mert mellékjövedelemre nem számíthatok, a 360 frt pedig borra, szivarra és ruhára is kevés volna, én pedig éhen halni nem akarok. — az állást nem fogadom el.*

Senki jobban nem tiszteli nálunk az egyéni jogot, önérzetet, határozott jellemet, s ezt meg is követeljük minden egyes emberben. De az ilyen pökhendi, hetkyke frátereknek a körmire kell ütni, hogy beszopja tövig az úját. Ilyen neveletlen legénykékre nem szabad bízni egy református iskolát. Ha borra, szivarra, ruhára kevés neki a mit a mi szegény egyházaink adhatnak, hát menjen miniszternek, esztergomi érseknek, vagy akárminek, de református tanitónak el nem fogadjuk. Ide tisztességtudó emberek kellenek, kik gyermekeinket a tisztességtudásra is neveljék.

Nem akarunk kelletlenségeket mondani a tanitó- képezdék tanárainak, hiszen nem épen ők az okai annak, hogy az utóbbi edőben a tanítójelöltek az egyházi jelleget levetkezik, magunk láttunk két tanitóképezdei növendéket, mint ünnepi legátust, menykő nagy árvalány - hajjal a kalap mellett megjelenni s magunk látjuk, hogy ezek az apró Disterwegek csak úgy sundán-bundán veszik az egyházi hatóságokat, melyek ő szerintök a modern paedagógia színvonalán jóval alól állanak. Csak arra kérjük a tanitóképezdei tanár urakat, hogy verjék a fejőkbe azoknak az ifjaknak, kik az egyház jótéteményein nevelődnek tanítójelöltekké, hogy ők református tanitók lesznek, kikben a férfias önérzetet megköveteljük ugyan, de a mellett megköveteljük az illemet, a tisztességtudást s megvárjuk főképen tőlük, hogy azt az egyházat, mely nekik kenyeret ad, szeressék, és azt szívből, lélekből szolgálják.

Térszüke miatt most csak ennyit.

— A néptanítók fizetés-emelése. Csáky Albin gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter elhatározta, hogy az állami elemi iskoláknál alkalmazott néptanítók valameny- nyijének a törzsfizetését 400 írtra emeli fel. A számsze- rint 1400-at megközelítő néptanítók legnagyobb része eddig is ekkora, sőt nagyobb, egész 700 írtig menő fizetéssel van ugyan dotálva, de mintegy 400-nak a törzsfizetése csak 300 frt, bár ezek javadalmazása is, a lakbéren vagy természetbeli lakáson felül, helyi- vagy kárpótlók czimen kiegészül 400 frtra. Nyugdijuk azonban ezeknek természetesen csakis a 300 frt törzsfizetés után számítódik s ezért kívánja a miniszter a nyugdíjba be nem számítható illetményeket a törzsfizetéshez hozzácsatolni.

Jelentés. „Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imádságok“ ez. müvemből, mely 12 Ívből áll, 1 frt. 25 kr. beküldése mellett bérmentve küldök bekötött példányt. Ugyancsak jelentem azt is, hogy „Elbeszélések“ czimü müvemből nehány példány még kapható nálam, vagy ifj. Nagel Otto könyvkereskedésében (Budapest, Muzeum körút) példányonként 1 írtjával- Györgytelek, (Szatmár-m.) november hó. Biki Károly.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BIKI KÁROLY. Fömunkatársak: F. VARGA LAJOS és KATONA PÉTER.

Szamár, nyomatott a „Szabadsajtó“ könyvnyomdában.