Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-11-12 / 44. szám
II. évfolyam. Szatmár, 1892. november 12. 44. szám. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGtYHAZTARSADALMI hetilap. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. ast et SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő: Györgytelek| Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendók. gu ELŐFIZETÉSI AR: Egy évre.........................................4 frt. Kél évre .........................................2 frt. Bérmentetlen levele k csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltéinek. — Egyes szám ára 10 kr. A vadházasságról. if E Most, midőn a házassági jog rendezése s a polgári házasság behozatala a küszöbön áll, kötelességünknek tartjuk rámutatni ama társadalmi kór- tünetre, a mely az egész magyar társadalmat in- ficziálta immár s melyet innen kipusztitani, desin- ficziálni egyháznak és államnak feladata, kötelessége. A vadházasság ijesztő mérvben szaporodik az ország minden részében. Temesmegye egyetlen járásában 1110 pár él vadházasságban. Szilágymegyében az utolsó adatok szerint 3240 fél törvénytelen házasságban él s 1646 gyermeknek nincs törvényes apja, Hajdumegye egyetlen községében, Tisza-Csegén a múlt évben 50 pár vadházas volt, Tolnamegyében 18 éves fiuk, 14 éves gyermeklányokkal lakodalmaznak, a szülék' beleegyezése mellett, sőt vannak oláh papok Temesben, kik az ilyen gyermekházasokat jó pénzért meg is áldják. De minek említsünk egyes megyéket vagy községeket, hiszen nincs talán egy falu sem, hol ezen törvénytelen együtt-éléseket ne ismernék, vagy ne gyakorolnák. A hatóságok itt és ott tettek valamit a vad- házasságok ellen. T einesm egy e alispánja például rendeletet intézett a szolgabirókhoz s általuk a községi elöljárókhoz, hogy saját hatáskörükben minden lehetőt elkövessenek, mi által azok terjedését vagy létrejöttét megakadályozhatják, különösen felhívta őket, hogy az egyházi hatóságokat az ezen czélra irányuló működésűkben a legnagyobb készséggel támogassák s az általuk netán igénybeveendő hatósági segélyt mindenkor rendelkezésre bocsássák, is a g y-V áradon a városi főkapitány felrendelte a törvénytelen házasságban élőket s meghagyta nekik, hogy záros határidő alatt törvényesen egybekeljenek. — B o r s o d m eg y é b e n Fejér Endre főszolgabíró összeiratta a járásbeli vadházasokat, felhívta a lelkészeket, hogy ha ezek a vadházasok szegények, eskessék össze őket stóla nélkül. Iíajdum egyében Ferenczy Elek főszolgabíró látott utána erélyesen, hogy ezen bűnös viszonyok számát apassza, egy községben négy párt szétválasztott, 14 párt megeskettetett s intézkedett, hogy az elv állva élő házasfelek előbbi törvényes házassága hivatalból kirendelt ügyvédek közbejötté által felbonttassék. Legközelebb Szi lágy megye derék alispánja, Szikszay Lajos terjesztette elő megyéjének a vadházas- ságok elleni intézkedését s kérte a törvényhatóságot azok ellen szabályrendelet alkotására. Számos vidékén az országnak mintegy föl- érezték a hatósági közegek szükségét annak, hogy a törvénytelen együttélések ellen kell valamit tenni, mert moral nélkül rendezett társadalmi viszonyokról szó sem lehet, s mert „minden államnak talpköve a tiszta erkölcs,“ a vadházasságok pedig s bűnök melegágyainak tekintendők. A hatósági közegek azonban nem támaszkodhattak §-ra, nem vethetik meg lábaikat a törvényben, mert bár van 1825-ből egy helytartósági rendelet, mely a törvénytelen házasfeleknek karhatalommal való szétválasztását elrendeli, de a? újabb alkotmányos élet ezen rendeleteket megfosz- toitft érvényüktől. Az egyházi hatóságok pedig csa^k erkölcsi eszközökkel bírnak a vadházasság ellen s ezen eszközök ma már elégteleneknek bizonyultak. Kell hát, Hogy midőn a házassági jog törvény által szabályoztatik, a törvény keretében a vadházasságról is tétessék törvényes intézkedés. Nem ismerjük az igazságügyminiszter javaslatát, lehet, hogy gondoskodott az általunk jelzett és kívánt §-ról; de ha nem gondoskodott volna, akkor a javaslat tárgyalása közben meg kell győzni a törvényhozókai annak a §-na.k szükségéről, és pedig nemcsak a jövőre kell tekinteni, hanem visszahatólag a jelenben együttélő törvénytelen házasokat is szét kell választani. Tannak, kik azt állítják, hogy jogi felfogás szerint a vadházasságok ellen tiltó rendszabályokkal nem lehet fellépni, mert a család alapítás joga és formája túlnyomóan az illetők egyéni elhatározásán nyugszik s az erkölcsi rendészetnek sincs jogában bárkit is arra kényszeríteni, hogy az egyház áldását igénybe vegye, vagy hogy magános életet éljen. Teljesen igaz. Az államnak nincs joga valakit házasságra kényszeríteni, vagy attól eltiltani. Azonban ahoz joga van, hogy a házasság formáját meghatározza s a családok erkölcsi alapját megkövetelje és azt meg is védelmezze. Az államnak legősibb, legbiztosabb fundamentuma a család s a családban a morál. Az államra vajmi kevés tartozik abból, hogy polgárai melyik vallást követik, minő hitet vallanak, bár az állami érdekekbe ütköző hitezik- kek gyakorlását egyszerűen eltilthatja, de hogy a
