Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-09-24 / 37. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 7 tetnek az országba. Hasonlóképen vagyunk a jezsui­tákkal. Lépésről-lépésre nyomulnak előbbre a négy folyam völgyébe s épen a múlt évben tett egy főúri hölgy alapítványt egy jezsuiták által vezetendő gim­názium létesítésére, mely honmentő tényt nem győzte a fővárosi és vidéki sajtó egy része magasztalni. A jezsuitákra magyarországon semmi szükség ! Idegenek ők tetőtől talpig előttünk. Magyarország a német piovincziának egy része, a német nyelv tudásának ré­vén lesznek egyes tagjaik Magyarországba emittálva, mint azt a múlt évben egy pozsonyi kath. főpap hazafias keserűséggel a sajtóban nyilvánosan elpana­szolta . . .“ — A „Sárospataki Lapok“ Írja : „a komáromi ju­bileum utóhangjai“ ez. vezérczikkben: „Úgy állunk már ma a felizgatott közvélemény előtt, hogy ha mi p. o. a felekezeti kérdéseket fesze­getni s az elkeresztelési visszaéléseket bolygatni mer­jük : az békétlenkedés. Ha a plebánusok gúnyt űznek a törvényből s alkotmányos magyar állam elé nehéz­ségeket gördítenek: ez vallási hűség, a dogmához való ragaszkodás. Ha mi követeljük a békebiztositó törvé­nyek megtartását — ez támadás a természeti jog el­len. Ha Yaszary segit az ilyen törvények érvényét rongálni az ultramontán csapatnak: ez jog-tisztelet, szabadelvüség. Ha mi észrevesszük ellenségeink áskálódásait, s titkos és nyílt támadásait és azok ellen védelemre kelünk, vagy az állam-hatalomhoz fölebbezünk: ez árulkodás. Ha Schlauchok, Schopperek minket eret­nekeknek, szabadságunk hőseit lázitóknak kereszte- telik, s a történelmet meghamisítják: ez kötelesség- teljesítés önmaguk iránt, Ha mi gyermekeink megkeresztelését és vallá­sos oktatását — a törvény diktálás szerint is — magunk­nak követeljük: ez lazítás, ez „policzáj vallás“ (Pesti Hírlap). Ha a kath. atyafiak bezárják iskoláikat a protestáns katekheták előtt (mit Yaszary is megcsele­kedett) s az eféle invasiót a szent falak megfertőzésé­nek nevezik — ez csak önvédelem. Ha a kath. pap betolakodik a vegyes házasok hajlékába s ott a katholikus félt a protestáns fél el­len tüzeli: ez cura pasztoralis. Ha mi a törvénybe gyökerező jogunknál fogva megakarjuk menteni gyer­mekeinket a zárdák mételyező hatásától, s követeljük azok kiadását: mint a Pap Gábor püspöki jelentése is óhajtja — ez „prot ultramontanizmus.“ Ha Pap Gábor az állam fenség-joga mellett lel­kesedik s attól várja bajaink s az egész nemzet bajai­nak orvoslását: ez agyarkodás a római kath. egyház hatalma ellen. Ha Vaszary és társai az államhatalom­mal szemben Rómára felebbeznek, s az alkotmáivyos államot, sőt a legfőbb kegyúri jogot is szégyenből szégyenbe hajtják a pápasággal szemben: ez a leges­legfőbb kegyur előtt való fiúi meghódolás. Bódult állapot! Szerencse, hogy csak a tájéko­zatlanság, párt politika, a felülkerekedett ultramontá- nizmus és az üzleti szellem szülte, tehát épen azért nem tarthat soká. De hogy valósággal ránk ne öre­gedjék, nekünk is gondolnunk és tennünk kell va­lamit. A sajtó megbízhatatlansága felöl ma már tisz­tában vagyunk: gondoskodnunk kell tehát illő és méltó képviseletünkről. Az állam-kormány ingadozik a reá gyakorolt ellenséges nyomás alatt: egységesen kell tehát fellépnünk nekünk és követelnünk jogaink tiszteletben tartását s a függő kérdéseknek olyan megoldását, a mely a felekezeti súrlódásoknak véget vessen hosszú időre. Ezer szemmel kell őrködnünk kőfalainkon s a helyett, hogy a felizgatott sajtó vak lármájától megriadnánk ; elő kell hurczolkodnunk min­den sérelmünkkel; a történelem majd ítéletet fog tar­tani úgy felettünk, mint ellenfeleink felett, s ki fog derülni majd, hogy, kik a békebontók közöttünk s kiket sújthat a hazafiatlanság vádja. Ha a tanulságokat levonjuk a komáromi ünnep utóhangjaiból, akkor örülni fogunk rajta, hogy a mes- teséggel félrevezetett közvélemény egy időre ellenünk fordult. — Fiat justitia!“ Hogy mit ért a „S. L.“ az alatt, hogy: gon­doskodnunk kell a sajtó terén illő és méltó képvisel- tetésünkről — nem tudjuk, de talán nem csalódunk, ha ez alatt egy prot. szellemit napi lapra vonatkozó ezélzást sejtünk. S ha igen, úgy örvendünk, hogy a „S, L.“ is belátja egy napilap szükségét, melyet ed­dig el nem ismert, sőt ellenzett. Irodalom. — Keresztyén czimü vallásos havi folyóirat szep­temberi számában hoz egy beszédet, melyet a szerkesztő Szalay József tartott N.-Becskereken, a király ő felsége születése napján. — Azután egy bibliamagyarázatot II. Sámuel XXIV. 16—25. v. felett. Egy költeményt „A te­metőkertbe“ czimmel. S még több apróbb költeményt. A népies, vallásos havi folyóirat előfizetési ára egy évre 50 kr. Szabad legyen a t. szerkesztő figyelmét felhív­nom arra, hogy hazai tárgyú s a magyar nép szájaízé nek megfelelő, népies közleményeket vegyen fel nagyobb számmal folyóiratába. Az angol bibiiatársulat krajezáros kiadványai azért nem terjednek népünk között, mert nem érzik rajtuk a magyar íz, idegen földről beültetett plán­ták azok, melyek nem állják ki a magyar alföld aszályos kiimáját. Vannak, hál’ Istennek patriárkhális alakok ma is a magyar kálvinista nép között, — ezeknek jellem­képét lefesteni, élettörténetét megírni s követésre méltó példaképen feltüntetni egy vallásos néplapban — igen hálás foglalkozás volna. Több hús és vér kell a népies olvasmányokba! — Keresztyén egyháztörténetem a gimnázium 5-ik osztálya számára, — jutalmazott pályamű. írták : Ger­gely Károly és Kovács Lajos. A tiszántúli ref. egyház- kerület tulajdona. Ára 70 kr. 91 lap. A tankönyv ellen kifogást nem teszünk, jobbnak tartjuk azt az eddig használtaknál. Megvalljuk azonban, hogy inkább szerettük volna ezt a kézikönyvet is élet­rajzokban írni meg. A gimnáziumban a vallástanitásra hetenként csak két óra jut osztályonként. Két óra alatt az egyháztörténelem tananyagát rendesen tárgyalni nem lehet, összeszoritva dióhéjban adni czéltalan. Sokkal in­kább megfelelne a czélnak szerintünk életrajzokban adni az egyháztörténelmet. Pétéi, Pál apostolok, Néró, Diocletian, Nagy Kons- tántin, Nagy Gergely, Mohamed, I. István magyar király, VII. Gergely, III. Incze, Vald, Viklef, Húsz — ennyi elég volna a reformáczió előtti korszakból, áthidalva a tanár magyarázatával. Luther, Kálvin, Melanchton, Zvingli, Loyola, Bour­bon Henrik, Coligni, Cromwell, Gusztáv Adolf. — Dévai Biró M., Szegedi Kiss István, Melius, Károli Gáspár, Bocskai, Bethlen, Rákóczi, I. Leopold, II. József, — ezekbe belehetne szorítani az egyháztörténet főbb ese­ményeit. No de igy látta jónak a középiskolai felügyelő ta­nács — mi megnyugszunk benne. Majd megbírálja e módszert a hasznavehetőség. — Keresztyén hittan a gimnázium III. és IV. osz­tályai számára jutalmazott pályamű. írták : Kovács Lajos és Gergely Károly. A tiszántúli ev. ref. egyházkerület tulajdona. Ára 40 kr. 52 lap. — Keresztyén erkölcstan, a gimnázium III. és IV. osztályai számára ugyanazon szerzőktől. — Ára 40 kr, 56 lap. Mindkét tankönyv megfelel a czélnak. Szerzők mint gyakorlott tankönyvirók tudnak alkalmazkodni a serdül- tebb gyermekek fogalomköréhez is. A tantervhez van csak annyi mondanivalónk, hogy a hittant a III. osztály­ban, az erkölcstant a IV-ikben kellene beosztani, egymás mellett a kettőt kezelni nem helyes. Az erkölcstanban szerettük volna tárgyalni a taka-

Next

/
Oldalképek
Tartalom