Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-09-24 / 37. szám

8 REFORMÁTUSOK LAPJA rékosság, fösvénység, telhetetlenség, pazarlás, önszere- j tét, önfeláldozás, szemérmetesség, kevélység, alázatosság, nagyravágyás, becsület, barátság, képmutatás stb. külön­böző erényeket és bűnöket szembeállítva egymással, hogy 1 az a serdülő gyermek tiszta fogalmat nyerjen ezekről, j Különfélék. — Adományok. Tisza Kálmán a pápai ref. főis­kolának 4000 forintot adományozott jubileuma alkalmából. Báró V a y Miklós a sárospataki főiskolai ifjúsági egyle­teknek a következő adományokat küldötte: Énekkarnak 50 frt. Kórház 100 írt. Gyorsiró-egylet 50 frt. Zene-egy­let 50 frt. Sakk-egylet 20 írt. Tűzoltó-egylet 50 frt. Magyar irodalmi önképző társulat 100 frt. Akad. ifj. könyvtár 50 frt. Akad. ifj. olvasókör 50 frt. Torna-egy­let 50 frt. Jogász-egylet 100 frt. Hittanhallgatók segély­egylete 100 frt. — A hitnek jó gyümölcsei im itt van­nak, a jócselekedetek! — A debreczeni főiskolában beiratkozott e tanévre 62 hittanhallgató és 153 joghallgató, s a gimnáziumban minden osztály elérte a törvényes létszámot, bár a négy alsó osztály párhuzamos. Sokakat vissza kellett utasí­tani, nem lehetett már beirni. Általában e főiskolánk né­pessége a folyó tanévre igen nagy szaporodást mutat. — Mátészalkán fényesen ünnepélték meg Kossuth Lajos születési évfordulóját. Reggeli 8 órakor a ref. tem­plomban t. Kincses István helyi lelkész ur könyekig megható imádságot mondott. Aztán volt városi díszköz­gyűlés, mely a főutczának Kossuth-nevet adott. Délben bankett, este fáklyás körmenet s a város kivilágítása. A banketten két szép mozzanat történt. Szálkái Sándor takarékpénztári igazgató s nagybirtokos felemelkedett helyéről, elmondá, hogy midőn n m rég Kossuthot meg­látogatta, a nagy hazafi azon nézetének adott kifejezést, hogy a románokat az összeházasítás által lehetne tár-1 sadalmi utón magyarosítani .... a nagy hazafi ezen! nézetére támaszkodva, ő ezennel 100 forintot ad egy oly szegénysorsu magyar leánynak hozományul, aki oláh legényhez megy nőül s az alapítandó családot megma- gyarositja. A száz forintot átadta Biki Károlynak, ki azt Ferenczi Gyula krassói lelkészhez tette át az adományozó intentiójának megfelelő további eljárás végett. — Majd Kosa Ede jármi-i lelkész s tanácsbiró állott fel s indít­ványozta, hogy ez ünnepély emlékére eszközöljünk gyűj­tést iskolai czélra „Kossuth-alap“ czimen. Az indítvány j lelkesedéssel fogadtatott s 60 forint, mint „Kossuth-alap“, I a helyi takarékpénztár kezelése alá adatott. A gyűjtés e czélra még folyamatban van. Ezen alapítvány kamata a mátészalkai elemi iskolákban járó szegénysorsu gyer­mekek felruházására fog fordittatni valláskülönbség nél­kül. Örömmel jegyezzük fel e tényeket, melyek önma­gukban hordják a dicséretet. — Theologiai akadémiáink népessége a folyó iskolai évben feltűnően megcsökkent. Budapesten 7, Debreczen- ben 7, Sárospatakon 5, Pápán 5, Nagy-Enyeden 13 theologus ifjú iratkozott be ez első évre. Hogy mi ennek az oka? szükségtelen fejtegetnünk. — Elkeresztelési Ítéletek. Szilaveczky János r. kath. plébánost a párkányi főszolgabírói hivatal 2 frt pénzbírságra, esetleg három órai elzárásra Ítélte. Az in­dokolásban főszolgabíró enyhítő körülményül tudja be, hogy a kath. klérus összeségének iránya az elkereszte- lés kérdésében erkölcsi kényszer alá helyezte vádlottat. (Erkölcsi kényszer ! öntudatosan szegni meg a törvényt! minő fogalomzavar! Szerk.) — Az elkeresztelési kérdésben herczegprimás ismét a pápához fordult, hogy nyilatkoztassa ki a pápa, hogy az 1868-iki törvény ellentétben álla kath. egyház tanai­val s hitelveivel. Ezen pápai kijelentéssel felvértezve szán­dékozik aztán a prímás az elkeresztelési törvény ellen a hadjáratot felvenni és végig küzdeni. Vájjon megteszi-e ezt XIII. Leó ? s ha megteszi: a magyar protestánsokra hárítható lesz-é a hadjárat megkezdése? — Debreczen magyarsága. Debreczen az ország legmagyarabb városának van elismerve. Ez tény. Magya- rabb, mint Szeged, ahol még mindig 2281 lélek vallja magát német anyanyelvűnek. Debreczenben az utolsó népszámlálás 786 német anyanyelvűt talált. Ezeken kívül van Debreczenben 145 tót, 24 oláh, 9 ruthén, 2 horvát, 7 szerb. Az 56,940 főnyi polgári népességnek több mint 98%-ja tiszta magyar, vagyis 55,805 lélek. — Ujdivatu kisasszony. Az elhunyt nagyváradi pré­post Racsek János végrendeletében alapítványt tett egy leánygyermek fölnevelésére, meghagyván és feltételül kikötvén, hogy a leányt ne ujdivatu kisasszony­nak, hanem sütéshez, főzéshez, varráshoz értő jó magyar gazdasszonynyá képezzék. Teljesen igazat adunk ebben az öreg prépostnak. Ilyen irányban kellene az apácza- zárdákban nevelni a leányokat. — Pályázat. A m a g y a r-p é t e r f a 1 v i (Erdély) lelkészi állomásra — mely IV-ed osztályú s 400 frtos javadalmu — pályázhatni okt. 10-ig Kelecsényi Károly esperes úrhoz Alamor u. p. Ladámos. — Lelkészjelölések. A f ó t h i lelkészi állomásra je­löltettek : Molnár Albert pilisi, Kálmán Dezső kölesdi, Czinke István erdőbényei, Török József kőbányai, Sipos Pál szigetmonostori lelkészek. A választás okt. 9-dikén lesz. A hévizi lelkészi állomásra kijelöltettek: Bogdán István gyalakutai, Demeter Mihály szotyori rendes, Kiisz* tót Gyula s.-szentgyörgyi segédlelkész és Lakatos Áron papjelölt. — Nazarénusok Szabadkán. Nemcsak nekünk van­nak már nazarénusaink, hanem a katholikusoknak is. A „Bácskai Ellenőr“ panaszolja, hogy Szabadka egy félre­eső utczájában vasárnaponként mintegy százötven em­ber szokott összegyűlni a nazarénus istenitisztelet gya­korlására. Fanatikus bárgyú eszü próféták beszélnek itt ott uj dolgokat a Krisztusról, a megtérésről s az el­hintett konkoly a parlagon heverő földben jó talajra talál. Hát bizony a nazarenizmus nem a „protestantizmus fattyúhajtása“ — mint ők nevezik a túloldalon, hanem a szegény „éhező nép“ sovány kenyere, melylyel csak utolsó szükségből táplálkozik.“ — Az apáezák Szatmáron e hó 12-én ünnepelték 50 éves jubileumokat. 50 éve annak, hogy Hám János szatmári püspök letelepitette őket Szatmáron s házat épitetett nekiek. Az első apáczát Bécsből importálták ide, neveik voltak : Strasser, Koch, Pauer, Duval, Plisch, Petsch. Persze magyarul nem igen tudtak, de azért ma­gyar leányokat bíztak kezükre nevelés végett. Hogy mily áldásosán működtek ezek az idegenből származott apáezák a magyarság érdekében — arról ne beszéljünk. Csak azt keserüljük, hogy szatmári prot. társadalmunk későn ébredt fel prot. felső leányiskolájával. A jövő azon- a miénk 1 — Rövid hírek. Lucaciu Lászlót laczfalusi gör. I kath. pap, hires oláh agitátort állásától a püspöke fel- I függesztette. Nagyon is rászolgált. — Wolofka mi­| niszteri tanácsos lesz kinevezve debreczeni plébánosnak j s megkapja a ezimzetes püspöki czimet is. Lesz hát j Debreczennek ezentúl két püspöke. Csakhogy a mienk ja „nép akaratából“ való püspök. — Ardelean Jusz- j tin nagyváradi jogász egy „Vul turul“ nevű oláh újságot | szerkeszt, abban gyalázza a magyarságot. Most a jogász társai ki akarják füstölni az akadémiából. Helyesen te- ; szik.— Tisza István képviselő tiszteletére az újbányái kerületben Bende püspök lakomát rendezett, saját püs- I pöki fogatát bocsátotta rendelkezésére s a kíséretben kath. papok is részt vettek. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Biki Károly. Főműn ka társak: F. Varga Lajos és Katona Péter. Szatmár, nyomatott a „Szabadsajtő“ könyvnyomdában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom