Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-10-29 / 42. szám

8

REFORMÁTUSOK LAPJA

helyi vasúti állomásnál november 5-én este és 6-ikán reggel kocsik állanak készen a vendégek behozatalára.

— A debreczeni ev. ref. egyház jogkörének kiszélesítése. Következményeiben nagyfontosságu értekezletek folytak a múlt héten a debreczeni ev. ref. egyház tanácstermében. A debreczeni ev. ref. egyházmegye és a debreczeni egyházközség küldöttei tanácskoztak ott e két testület egymáshoz való viszonya rendezése ügyében. Jelenvoltak az egyházmegye részéről: Dávidházy János esperes, László János, Nagy Lajos, Nadányi Gyula tanácsbirák, Szele György és dr. Bakos Imre, a debreczeni presbitérium képviseletében: Kiss Áron püspök, Simonffy Imre főgondnok, Némethy Lajos, Kiss Albert lelkészek, Beke Mihály, Szikszay Szabó József presbiterek, Somogyi Pál főjegyző, Balogh Ferencz presbiter mint póttag. Az értekezletet Dávidházy János esperes az egyházmegyei közgyűlés határozatából kifolyólag hívta össze a debreczeni egyház azon határozott alakot öltött törekvése folytán, hogy az egyházközség hat parochiális körre felosztva, a traktustól különválva, önálló egyházmegyévé alakuljon. A debreczeni egyház- község képviselői a legnépesebb, legtekintélyesebb gyülekezetnek olyan autonom szervezetet követeltek, mely mellett az egyházmegyei fensőbbségtől szabadabban mozoghasson, hogy igy sikeresebben munkálhassa az ő sajátlagos helyzetében a maga nagy feladatait. Az önálló egyházmegyévé alakulástól is eltekintve azon óhajtásokat fejezte ki, hogy a zsinatra, egyházkerületi közgyűlésre választandó tagok közül 2—2 debreczeni legyen, illetőleg, hogy a zsinati és egyházkerületi közgyűlési tagok közül kettőt-kettőt a debreczeni egyház válasszon, ugyanennyit választana az egyházmegye többi egyházközsége együtt véve. Az egyházmegye küldöttei e kívánságba, mint szerintük törvénybe ütközőbe, nem egyeztek bele, inkább készebbek megnyugodni az elszakadásba, ha másként a jó viszony és béke helyre nem állhat. E kérdés körül forgott két ülésen a vita. De az ellenkező nézetek nem voltak összeegyeztethetők. Végre azzal oszlott szét az értekezlet, hogy a tavaszi egyházmegyei közgyűlés előtt még egyszer össze fog ülni.

— Az esztergomi érsekek nagy tekintélye a múltban onnan is származott, hogy főherczegek, főren- düek viselték e méltóságot, vagyis inkább húzták annak javadalmát. így I. Mátyás korában Hippolit (1487) estei herczeg, ki alig 9 éves korában neveztetett ki esztergomi érsekké. Keresztély (1707) szász herczeg volt, előbb katona. Ambrus Károly főherczeg (18Ö8) ki 23. éves korában lett esztergomi érsek. Eszterházy Imre, Csáky Miklós, Barkóczy Ferencz, Batthyány József, Széchenyi György, Forgách Ferencz, stb. mind főnemesi családból lettek esztergomi érsekké s nem volt szokatlan, hogy a katonai pályáról léptek a papi pályára s gyorsan emelkedtek fel a primási székbe. Az esztergomi javadalom mintegy vonzerőt gyakorolt a főurakra, sőt királyi herczegekré is. Hogy ne lett volna annak nagy súlya a polgári életben is, midőn egy-egy dinászta ült az érseki széken. Egyéb főpapi székek is keresettek voltak hajdan a főurak előtt. így a nagyváradi püspöki székben ültek : Thurzó, Perényi, Forgách, Luzsinszky, Csáky, Patachich, Kol- lonich, Brémer főúri ivadékok. A múlt században az esztergomi érseki jövedelmet 160 ezer, a nagyváradi püspök jövedelmét 100 ezer írtra tették.

— A katholikus cerimómiák között nem utolsó helyen áll a temetők kivilágítása halottak estéjén. Ez a ceremónia itt-ott kezd bekapni a reformátusok közé is. Közeledik a halottak estéje. Fel kell világosítanunk hitsorsosainkat, hogy e szokást be ne hozzák a ref temetőkbe a kegyelet czime alatt. E szokásnak sem a bibliában, sem az első kér. században nyoma sincsen, emberi találmány ez s a vallással semmi köze annak. Mutassuk ki kegyeletünket halottaink .iránt más egyéb módon, ne háborítsuk meg azok szent nyugalmát hiú világi zajjal, üres pompával.

— Viseljen-é a ref. lelkész reverendát? ezzel a kérdéssel elhallgattak mostanában a reverenda barátai.

Nézetem az, hogy a reverenda nem való református papnak. Kálvin, Melanchton, Beza, Knox, Buliinger stb. nem tudtak semmit a papi formaruháról. A ma-- gyár reformátorok közül csak egy sem hordott reverendát. Méliusz, a puritán, azt mondja a papi ruházatról : „Akármi szinti ruhát viseljen a pásztor, mind jó, csak meglássa, hogy a szabadsággal ne rontson, gonoszul ne éljen.“ Ne legyünk mi különb papok, csak olyanok, mint Méliusz volt a maga korában — reverenda nélkül. A reverenda a „papi-rend“ jelvénye s mi nekünk nem szabad papi rendet ismernünk egyházunkban. (Y . . ty)

— Templomszentelés. Valóban megható és magasztos ünnepe volt f. hó 23-án a hajdan virágzó, de most csekély népességű, csak mintegy 170 lelket számláló aranyos-medgyesi ev. ref. egyháznak. Ugyanis e napon szentelte fel szép, díszes s mintegy -9—10,000 frt értéket képviselő uj templomát az Urnák, kit lélekben és igazságban imád. Az alkalmi énekek elhangzása után nt. Bencsik István n.-bányai e. m. esperes ur mondott szép felavató imádságot, majd Ferenczy Gyula krassói lelkész gyönyörű nyelvezetű, felemelő hatású egyházi beszédet. Utána Szabó József helybeli lelkész olvasta fel a templomépitésnek, áldozatkészség nemes példáiban gazdag történetét. Végül, miután nt. Soltész János em. főjegyző Ombodi és tiszt. Sátor Dávid sz.-váraljai lelkész urak kiszolgáltatták az úri szt. vacsorát: Ferenczy Imre szatmári segédlelkész tartott befejező s megáldó imát. Az ünnepély végeztével a helybeli birtokosok vendégszerető házainál gazdag lakoma várta a meghívott vendégsereget, melyben az egyházmegye s a vidék intelligentiája képviselve volt; talán mondani is felesleges, hogy szellemes és tartalmas pohárköszöntőkben nem volt hiány. Valóban dicséret és elismerés illeti meg azon 4—5 földbirtokos családot, az egyház tulajdonképeni fenntartóit, kik élükön Böszörményi Zsigmond főgondnok úrral páratlan ügybuzgalommal, nemes áldozatkészséggel felvirágoztatták ezen kis egyházat, melynek ott, a túlnyomóan oláh nemzetiségű lakosok között nemcsak a protestantizmus, de a magyarság szempontjából is fontos missziója van.

— A lelkész mint polgár. Hogy a református papok a múltban minő részt vettek a közügjmkben, meglehet ítélni abból, hogy az 1844-iki országgyűlés válaszfeliratában határozottan állítja, hogy Magyarország állami létét annak idejében, „a bécsi és linczi békekötések mentették meg.“ Ezen békekötéseket pedig csaknem egyedül a kálvinisták vívták ki s a küzdelem szellemi részében fő és kitűnő résztvettek az akkori magyar református lelkészek is. (Révész I. Figyelmező 1873. 31. lap.) Furcsa lett volna, ha abban az időben egy református esperes megintette volna paptársait, hogy ne avatkozzanak a politikába!

— Valami véletlen folytán kimaradt múlt számunkbeli tudósításból, hogy a „tiszavidéki lelkészi kör“ értekezlete október 13-án volt megtartva. Kérjük ezt tudomásul venni;

Szerkesztői üzenetek.

H. G. Gy. urnák. Köszönöm, sokat ilyet! K. Ede. Vettem, közölni fogom. Tudod-e mára kritika eredményét? Hu olvasó. Azt a szerkesztő irta. N. G. urnák S. K. Bocsánat, nem nyújthatunk kedvezményt a lelkészi köröknek. Furcsán nézne ki akkor a mi budgetünk. Henczida. Most már az év végéig szól az előfizetés. N.-Káta. Ki van-e már tűzve a .tárgyalási határnap“ Györgyieteken? Az idézvényt rég elküldtem. Alsó-Örs. Vettem mindhármat. Az elbeszélést a szatmári prot. irodalmi körnek fogom bemutatni s kiadásra ajánlani, P.-Kovácsi. Elintéztem. A lap rendesen küldetett, a postán kellet eltévedni. Többeknek, kik az imakönyvet reklamálták. Innen a legnagyobb figyelemmel minden előfizető és megrendelő czimére elküldetett a könyv. Bizonyosan a postai kezelésben van a baj. A reklamált második példányt is elküldjük s kérjük a postán figyelemmel kisérni.

Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő: BIKI KÁROLY. Főmunkatársak: F. VARGA. LAJOS és KATONA PÉTER.

Szatmár, nyomatott a „Szabadsajté“ könyvnyomdában.