Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-11-05 / 43. szám

II. évfolyam.

Szatmár, 1892. november 5.

49. szám.

REFORMÁTUSOK LAPJA.

EGYHÁZTÁRSADALMI HETILAP.

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

XI El.

tg)

SZERKESZTŐSÉG:

hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az előfizetési pénz is küldendő:

Györgytelek, Szatmármegye,

valamint az esetleges reklamácziók is intézendők.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

Egy évre Fél évre

4 frt. 2 frt.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára 10 kr.

Zsinat előtt.

Református egyházunk országos zsinata nov. 24-én ismét összeül, hogy bevégezze újabb törvény- hozását, melyet egy év előtt megkezdett volt. Áz 1881-iki egyházi törvény már nagy részben revideálva van, hátra van még az iskolaügy, az egyetem, vagyis a theologiai s bölcsészeti fakultások ügye, a két prot. egyház közti közös ügyek s ha ezeket elintézi, be is végzi a zsinat az előirt programmot.

A közös ügyek tárgyalása folyamán ugyan sok fontos kérdés fog felszínre kerülni, de hogy a zsinat belemegy-é ezeknek tárgyalásába, vagy folytatni fogja eddigi tartózkodását minden egyház- politikai kérdéssel szemben, ezt nem tudjuk, de az utóbbit valószínűbbnek tartjuk. E feltevésre indít bennünket a zsinat korábbi megatatása, mely szerint még akkor is, midőn a herczegprimás első hadüzenetére válaszolnia lehetett s kellett volna, tartózkodott csak látszatától is annak, mintha ő — vagyis az egyház — találva érezte volna magát a hadizenet által. Nem szólott arra egy szót sem, azt tartván, hogy majd elvégez helyettünk mindent az állam, a kormány.

Azóta azonban nagyott változott * a helyzet képe. Az ultramontanizmus megnyerte a sajtót, megnyerte a közvélemény tapsait s megnyerte talán a csatát is az állam ellen. Mi pedig — a mi zsinatunk legalább — hideg szemlélői valánk e csatának, hidegen néztük:, hogy ä mi régi h'gyvertár- sun k, az állam, miként küzd és erőlködik egymagában egy hatalmas ellensége elllen. Intéztünk ugyan egy oldaltámadást mi is Komáromból, de az keményen visszaveretett s még gyengitett rajtunk.

A mit a zsinat a tavaszon elmulaszott, azt többé helyre nem hozhatja. Ha akkor a második ülésszak megadja a visszhangot a prímás hadize- netére, talán erősebb lesz ez által is az állam po- zicziója s a nemzeti közvélemény nem fitul félre tőlünk, nem tartanak bennünket református ultra- montánoknak. Mert annak a zsinati válasznak higgadt, méltóságos hangja bezengett volna a budai palotától le a legkisebb kunyhóig minden házba s annak igazsága lebillentette volna a serpenyőt javunkra.

Most már zavarosabb a helyzet, nehéz, nagyon nehéz lesz azt tisztázni. De szerintünk legfontosabb s legnemesebb kötelességét teljesiti a

zsinat, ha a helyzet tisztázásához részünkről is hozzájárul. Talán nem is lehetne elkerülnie, hogy ne szóljon, hogy ne tegyenek valamit a megfeneklett kérdések kiszabadítására. S ha az őszinte egyház és hazaszeretet tüze melegíteni fogja a zsinati atyák kebelét — megszólalnak immár a negyedfélmillió protestáns nevében és segélyére jönnek az államnak, mely a történelem tanúsága szerint a nehéz időben mindig a protestánsokra támaszkodott.

Szerintünk az volna a zsinat méltóságához legillőbb, ha most mindjárt az ülésszak elején megnyilatkoznék az egyházpolitikai kérdésekben, feltárná őszintén és higgadtan a protestántizmus álláspontját, hadd tudná meg az ország népe, hogy a mi békénk nem a latin Fax, hanem a valódi magyar békesség, melynek jelentése a tiszta felebaráti szeretet, hadd tudná meg az ország népe, hogy mi nem támadók, de védekezők vagyunk s mi előttünk első a haza oltára, és nem az az oltár, melynél a Fax megszűnik.

Hogy a zsinat ezt nem fogja megtenni, attól tartunk és méltán. Tudja Isten, valami zsibbadtságot észleltünk mi a zsinati atyák körül. Nem tapasztaltuk ott azt. a heves vérkeringést, mit a lelkesedés tüze szokott meggyorsítani. Olyan tartózkodó, kimért, hideg parlamenti formák között mozogtak atyáink, mintha mindenik Albion egy lordja lett volna. Talán az opportunizmus zsibbasztó korszakának a jellege ömlött el a zsinat felett, vagy a programm nem nyújtott alkalmat arra, hogy kitörjön a hires magyar lelkesedés lángja? A parlamenti formák megtartása ugyan a legelső követelmény minden komoly tanácskozásban, de ez a parlamenti keret megtűri a fellángoló lelkesedést is. Mikor fognak pedig atyáink lelkesedni, ha most nem ?

A közös ügyek között van a lelkészi fizetések feljavításának kérdése is. Ha semmi egyéb, ez a kérdés szőnyegre hozhatja az állami segélyt, az alapok és alapítványok ügyét, az 1848. XX. t. ez. iránt táplált jogos kívánságainkat. Ez utóbbira nézve ugyan már nem egyszer kijelentette a prot. közvélemény, hogy a XX. t. czikket betű szerint életbeléptetni nem óhajtja, csakis annak szelleméhez ragaszkodik. Azt igenis követeljük, mert alioz jogunk van, hogyha vannak olyan állami kezelés alatt álló alapok, melyek egyházi czélokra szolgálnak, azok-