Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-10 / 35. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA egyletet alakítanak s a jogakadémiai segélyegylet tisztikarát lehetőleg románokkal töltik be. Milyen kicsinyek és már harapni is tudnak! — Kisdedóvók képzése. A kisdedóvók kiképezé- séről eddig jóformán csak a két magánegyesülettől fenntartott képzőintézet gondoskodott. Most a kisdedóvás ügyének törvényes rendezése alapján négy r. katholikus (Kalocsa, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Esztergom) s három állami (Hódmezővásárhely, Pozsony és Sepsiszentgyörgy) képzőintézet létesült, úgy, hogy már ebben a tanévben kilencz képzőben nevelnek óvókat. Minden intézetben nagy a felvételért folyamodók száma s mindenütt kizárólag nők jelentkeznek, bár a törvény a férfiak számára is nyitva tartja ezt a pályát s 20 évvel ezelőtt hazánkban még csaknem kivétel nélkül férfiak voltak a kisdedóvók. — Lebreozeni hírek. A czegléd-utczai uj templom kántora még egy évig Tóth Károly tanitó marad. A jövő évre azonban állandóan betöltik a felsőleányiskola énektanári állomásával egybekötött énekvezéri állomást. — Incze Lajos erzsébetvárosi ref. lelkész fog prédikálni a debreczeni nagytemplomban szept. 11 -én s a híveket adakozásra fogja felhívni az erzsébetvárosi ref. templom építésére. — A r. kath. felső- leányiskola e tanév elején megnyílik, hova Schlauch püspök apáczákat fog telepíteni. Tóth József főiskolai tanár leányát Mariskát múlt hétfőn eskette össze Kiss Áron püspök Müller Péter budapesti államrendőrségi tisztviselővel. — A debreczen kollégium nepsssege. A főiskola különböző tanszakaira az uj iskolai év kezdetével is nagy tömegekben özönlött a tudományok irtán szomju- hozó ifjúság. A gymnaziumot annyira meglepték, hogy az I. osztályból daczára, hogy párhuzamos szakasza van, épen úgy, mint a II. III. és IY osztálynak, nehány elkésett tanulót kénytelen volt az igazgató visszautasítani; sőt az V. VI. és VII. osz- osztályból is kiszorultak nehányan, mivel a törvényes létszám tökéletesen betelt már az első napok alatt. A gimnáziumba összesen 624-en iratkoztak be; tavaly 610-en. A jogakadémia is felette népes lesz; minden évfolyamon eléri a hallgatók száma a harminczat, sőt az I. évre már eddig is 48 ifjú jelentkezett. Annál feltűnőbb, hogy a hittanhallgatók száma évről-évre csökken. — Az I. évfolyamra csak 7 ifjú iratkozott be. A benntlakási helyek is egészen megteltek. A konviktusba többen jelentkeztek 820-nál. Tizenhét 70 frtot fizető tanulót kénytelen volt már a konviktus- ból visszautasítani a felügyelőség. — Megtérések. Mi is e czimet adjuk két kegyesrendi tanár áttérésének, mely közelebbről történt S.-A.- Ujhelyen. De hadd szóljon helyettünk a „M. A.“ —, mely az áttérést következőképen adja elő: „Azon alkalomból, hogy a sátoralja-ujhelyi reformátusok 1891. nov. 29-én megjubilálták az 1790—91. évi, vallásügyi törvények százados évfordulóját, a „M. A.“ megrótta és a főtisztelendő tartományfőnök ur figyelmébe ajánlotta azon j kegyesrendi tanárokat, kik a sátoralja-ujhelyi társház képviseletében az erős katholikus ellenes egyházi beszéddel fűszerezett templomi ünnepélyen részt vettek, nehogy „ha a zsidók Krisztus megfeszítését találják jubilálni, oda is elmenjenek“. E tanárok egyike, hogy a botrány még nagyobb legyen, akkoriban munkatársa volt a „Zemplén“ czimü lapnak, mely a katholikus ellenes rugdalózásokkal telt beszédet közölte. S ime a megrovást igazolják a szomorú következmények. Ugyanis a sátoralja-ujhelyi kegyesrendi tanárok közül ketten legközelebb aposztatáltak, ezek közül az égjük épen a „Zemplén“ említett munkatársa, kinek ugyan, amint értesültünk, a „M. Ä.“ figyelmeztetése folytán a „Zemplén“ kötelékeiből ki kellett lépnie s tán épen az, ki az említett ünnepélyen részt vett. Fájdalommal látjuk, hogy az utóbbi időkben a sátoralja-ujhelyi piaristák körében az aposztá- ziak gyakrabban fordulnak elő s még fájdalmasabb reánk nézve, hogy az aposztaták a megye védszárnyai alá menekülnek. A „Zemplén“ legutóbbi számában olvassuk ugjranis, hogjr az égjük aposztatát a kath. főispán illetékes helyről kifejezett óhaj daczára kinevezte megyei tollnoknak, mihez aztán a „Zemplén“ hasonlókép piaristából lett aposztata-szerkesztője s megyei főszámvevő nem is késett gratulálni, sőt — hallomás szerint — az egyiket a minisztériumba akarnák bevinni, hogy a másiknak jobb helyet csináljanak. Hiában, a protestantizmus Zemplénben különösen élelmes volt mindig, mint amily gyáva a katholiczizmus, sőt elég rövidlátó a protestantizmus szekerét tolni s magát általa eszközül felhasználtatni. Sajnáljuk a sátoralja-ujhelyi társházat, melyen e szégyen megesett s mety különben annyi derék fiakat nevelt a megyének s melynek mi is hálás tanítványai leszünk mindenkor. Alig van rend, mely csekély anyagi erejéhez képest annyi szolgálatot tenne a hazának s melynek virágzását jobban lehetne kivánni, mint a kegyes rend, óhajtandó azonban, hogy a szigorú papi szellem megőrzésére a fiatalabb tagokra nagyobb gond fordit- tassék s erre a nagyérdemű rend iránti kiváló tiszteletből s legjobb indulatból különösen felhívjuk az illetékes körök figyelmét. Különben a jeles rendet azokért, kik a nevelésökre fordított fáradságot és költségeket jellemtelen árulással viszonozzák, kárpótolja az ég buzgó és tudós tagokkal, kik annak még több dicsőséget és még jobb hírnevet szerezzenek“. Az áttérések tehát a „M. A.“ szerint „jellemtelen árulások“, hanem a megtérések Jézus sz. szive szerinti cselekedetek. — Az elkeresztelt gyermekek vallásos nevelése. A dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlése egyhangúlag fogadta el Papp Gábor püspök következő indítványát : „Utasítsa a közgyűlés a lelkészeket a vegyes há-' zasságból született azon gyermekeknek evidencziában tartására, kik de lege egyházunk kötelékébe tartoznak, habár de fakto elkeresztelés és anj'akönj'velés által a római egyház papjai el akarják is hódítani. Ezt azon okból világlatba kell tartani, hogy életkoruk hatodik évének betöltése után — ha kell, politikai hatóság segélyének igénybevételével is — szorítani lehessen a szülőket s esetleg a gyámokat arra, hogy iskoláinkba küldjék őket hitelveinkben leendő oktatás végett. A vallás és erkölcs a népiskolákban kötelezett tantárgy, országos törvény tette azt kötelezővé s bárhol lett is a gyermek megkeresztelve, de a valláserkölcsi tantárgyból csak azon felekezet hitoktatójától nyerhet jogérvényes bizonylatot, a mely felekezethez országos törvény rendelkezése szerint tartozik,“ — A községek uj kötelessége. Több törvényhatóság kérdésessé tette azt az ügyet, hogy vájjon a községekben elhalt idegen és vagyontalan egyének temetési költségeit ki tartozik viselni. A belügyminiszter egy legközelebb előfordult esetben fölhívta a törvényhatóságok figyelmét az 1881. május hó 26-án' kelt rendeletére,. a mely szerint minden község a határában halva talált vagy benn a községben elhalt s teljesen vagyontalan egyének eltemetésével mellőzhetetlenül járó költségeket a saját közpénztárából tartozik fedezni. Szerkesztői üzenet. Noszlop. Szept. végéig elő volt fizetve. „Nem is protestáns, kihez e lap nem megy.“ Köszönöm az elismerést. A.-Örs. Megkaptam. Magán levelet irok mielőbb. Ács. Elintéztem. Cs.-Eagos. „Elszántottál, elvetettél, engem be elfelejtettél.“ AÍterego, Ecsedi, K. B. uraknak. Sor szerint jönni fognak. N.-Dobos. Több ilyeneket kérek. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Biki Károly. Főm unkatársak: F. Varga Lajos és Katona Péter. Szatmárit, nyomatott a „Szabadsajtó“ nyomdában.
