Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-13 / 31. szám
8 REFORMÁTUSOK LAPJA ki 12 év óta póttagként szerepelek egyházmegyénk tiszti karában, hanem más megbizhatóbb egyént. — E terjesztgetett hírrel szemben, mely ellen szükségtelennek tartom csak a védekezést is, s elégnek vélem több mint másfél évtizedes ezen egyházmegyében eltöltött múltam tényeire s törekvéseimre hivatkozni, e hírrel szemben jó előre kifejeztem úgy egyházmegyénk elnöksége : mint számos papi barátaim előtt azon elhatározásomat, hogy ha az egyházmegyei képviselő- választás igazolni fogná e sértő gyanú elterjedtségét 12 éves póttagságom daczára a közgyűlés többsége másnak felküldését mondja ki, ezzel oly világosan bizalmatlanságot szavaz nekem, mely mellett önérzetem tiltja, hogy az egyházmegyei tisztikarban bármely állást is elfoglalhassak. — És ez megtörtént a legközelebbi közgyűlésen, azzal a — másnak alig mondhatom — gúnnyal is tetézve, hogy előbb az elnökség, majd a némelyek által gúnyos nevetéssel kisért köz- felkiáltás utján, fölkináltatott nekem, további 10 évre újólag az egyházmegyei pótképviselőség. — Véleményem szerint a kit közgyűlésünk többsége a gyűlés tartásakor érdemetlennek ítél arra ez állásra, melynek — hogy úgy mondjam — 12 óv óta mintegy jelöltje, az méltán aggódhatik, hogy az a sértő gyanú, elkíséri őt azon állásaiba is, melyek talán megtévesztett szavazatai folytán a gyülekezetek presbyteriumainak részére felkínálva lettek. — Ez az aggodalom indít jelenleg a viszsavonulásra, s midőn a reám szavazott egyházak megtisztelő bizalmát még egyszer hálásan megköszönöm, nem adom föl a reményt, hogy ha kevés volt az ezen egyházmegye kötelékében eltöltött 16 év egyházigazgatásra vonatkozó elveim, irányzatom kiismerésére, és Isten élni enged, a jövő nyújt nekem arra módot és alkalmat, hogy ama sértő gyanúsítást magamról lerázhassam. Szatmáron, 1892. aug. 12. Tabajdi Lajos, ev. ref. lelkész. — Tanítói özvegy segélyezése. Katona József, volt ácsi ev. ref. tanító özvegyének, szül. Décsi Lidia asszonynak a vall. és közokt. minisztérium 438 frt. segélydijat állapított meg az országos tanítói nyugdíjalapból, Midőn ezt örömmel regisztráljuk, egyszersmind rámutatunk azon filléres alamizsnára, mit a legtöbb egyházmegyében a lelkészi özvegyeknek ad a gyámintézet. Hol késik már az országos gyámintézet ? Szerkesztői üzenet. Sz. Gy. urnák T. Becses sorait köszönettel vettem s felhasználtam. Méltóztassék abban igazat adni nekünk, hogy méltatlanul senkit nem bántunk, a tekintélyt, érdemet soha nem érintjük illetlenül. Elvünk azonban az, hogy a tekintély maga neveli magát nagygyá. Az illető esperes úrtól még nem hallottuk, hogy valaha beismerte volna, hogy tévedett. Tévedni emberi dolog s az önismeret és önbirálat egy-egy lépcső a magasba. A másik dolog már a multté. Jól esett a körülményes felvilá gositás. — B. A. urnák Sz. A kérdezett úrnő református vallásu. C. U. urnák V. V-gy. Az emlék verset eltetterr emlékeim közé. Kösznöm. Üdvözlet mindnyájuknak i A. Örs. Mindhárom jön egymásután. A lapot rendeser L küldjük. — Pocsaj. A hiányzó számokat kérem meg- ^ jelölni s utánküldjük. Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Biki Károly. Főműn katársak: F. Varga Lajos és Katona Péter. , ' Szatinártt, nyomatott a „Szabadsajtó“ könyvnyomdában. tagjai szabad prédikálási jogot kértek e rendőrségtől s viszonzás fejében kényelmes támlásszéket ígértek a menyországban a rendőrség ama tisztjeiknek, a kik netán eljátszották ehhez való jussokat. A rendőrség ezt a szép ajánlatot ridegen visszautasította a menyországból szabadon rendelkező apostoloknak s értésükre adta, hogy ha ismét népcsődületet csináuak s „bolonditják“ az együgyübb publikumot: valamennyit kóterbe kisérteti. Iszonyatosan megbotránkozék a keresztelő kollégium azon, hogy az ő igéik „bolond beszédének mondatnak. E szentség-sértés miatt átok alá vetették az egész policzájt. De minthogy az igaz hitü baptistának nem szabad embertársainak testi vagy lelki kárát kívánni, csak azt kívánták, hogy a baptista-üldöző rendőrség tagjainak hulljon el a hajuk szála. Az üldözött baptisták vasárnap a rendőri tilalom daczára is megakarták tartani hitterjesztő gyülekezetüket. De mihely egy csapat „szent“ összeverődött és valamely „megszállt“ apostol kitátotta száját: a rendőrség nyomban közbelépett, a kolompost elnémította s a nyájat szétgergette. Az apostolok a beleszorult igével keresztül-kasul járták a határt, de a rendőrségtől nem tudtak szóhoz jutni, Végre a Körös-parton találták magukat. A viz láttára megszállja az ihlet János testvért és szóla imigyen : „Atyámfiái! A zsoldos hatalom üldöz bennünket. Övé lévén a föld, nem engedi, hogy mi a szárazon dicsérjük az urat, mondom azért nektek, hagyjuk itt a földet az ő gonosz praktikáival és menjünk be a vízbe és tisztuljunk ott meg testben és lélekben.“ És János testvér nagy gyorsasággal hányá le magáról porhüvelye takaróit s épen csak a legszükségesebb ruhadarabot tartván meg, belegázolt a vízbe azzal a mondással, hogy „Boldog a ki követ.“ A nyáj felbuzdult az apostol példáján s rohanvást követte. A szent gyülekezet behatolt a folyó közepéig és ott a mellig vízben álló apostolt körbefogva hallgatta meg a predi- kácziót. A szent beszéd oly hosszúra nyúlt, hogy a hívek fogai vaczogni kezdtek a hidegtől. De János testvér csak akkor állott el a szótól, mikor a lábikrájába bele- allott a görcs. Ekkor a gyülekezet a zsoltárt énekelve, vonult ki a partra. A vízben lefolyt kegyes tény zajos botrányban végződött. Az egyik testvérnek frissen fejelt nyalka csizmáját elcserélték egy félretörött sarkú vásott jószággal. Mikor a megrövidített testvér perzekválni kezdte a társakat, ezek lármát csaptak és a dolog vége az lett, hogy egy nehány csizmasarok egy nehány koponyához ütődött s kicsibe múlt, hogy magát János testvért is einem agyabugyálták. Eképen történt ez Nagy- Várad városában az Urnák 1892-ik esztendejében julius hónap tizenegyedikén. — Következő levél érkezett hozzánk: Tisztelt Szerkesztő barátom ! Egyházmegyénk gyülekezetei közül a közelebbi tisztujitás alkalmából számosán megtiszteltek bizalmukkal, s a szavazatok többségével az egyházmegyei főjegyzöségre és egyik tanácsbirói állásra elválasztva lettem. — Lapodat találom a leg" alkalmasabb közegnek, hogy az általam mély hálával fogadott bizalomért, a reám szavazott egyházak pres- byteriumai iránt kőszönetemet kifejezzem. De miután a jelzett állásokat el nem fogadtam: indíttatva, sőt kötelezve érzem magam, minden balmagyarázatok kikerülése czéljából, hogy visszavonulásomat érthetővé tegyem, sőt a helyzetből kifolyólag annak szükségszerűségét kimutassam. — A közelebbi egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg széles körben terjeszgetve volt egyházmegyénk területén a hir, hogy az ón egyházigazgatásra vonatkozó elvem nincs összhangban az autonómiához szorosan ragaszkodó presbyteri rendszer követelményeivel s igy egyházmegyénket az egyházkerületi gyűléseken, a rendes képviselő esperesnek választatván, hagyományos szellemében nem képviselhetem. E részben legalább is nem vagyok égé-J szén megbízható, tehát ne engem válaszszanak meg, í
