Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-09-24 / 37. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA békéje Krisztusnak, ki tüzet bocsátani jött a földre s nem kíván mást, mint hogy az felgyűljön. Nem szavakból, de tettekből ítéljük meg az embert. Non verbis, séd factis! Mivel mutatta meg Schlauch, hogy őszinte barátja a felekezetek közötti békének s a haza békességének ? Schlauch a középkor katho- liczizmusának, bigott fanatizmusának dicsőítője, ellensége a modern tudománynak, a modern államnak, a liberális eszméknek . . . tehát ellensége a refor- mácziónak, a magyar protestántizmusnak. Ott, ahol ő azt tehette, mindig kimutatta ellenszenvét a pro- testántizmus iránt. Szavakban fennen hirdette a békességet, tettekben inegezáfolta azt. Nagyváradon az iparos-ifjak zászlószentelése, az apácza-harcz, a Szent László-ünnep stb. bizonyítják, hogy az ő általa hirdetett béke csak egy lehet, a kath. egyház békéje. Hirdesd tele szájjal a békét, de aközben har- czolj két kézzel — ez a Schlauch jezsuita-békéje. És ezen békeapostolok útjára virágokat hint a magyar napi sajtó. Nehéz erről satyrát nem írni! Mit akar elérni a magyar liberális sajtó azzal, hogy hozsánnát kiált a prímás és Schlauch-féle békének? azt feltenni sem lehet, hogy ne látná a jól kilátszó lólábat, hogy egyszerre elfelejtené mindazt, amit, mint érdemet, csak nem rég Írott a protestántizmus javára, — hogy helyeselné mindazt ma, amit tegnap, mint ultramontán törekvéseket elitéit. Soha nagyobb tévedése, sőt bíine nem volt a magyar napi sajtónak, mint amidőn felbátorította és fellel- kesitette a harczias ultramontánokat a prot. egyház és az állam elleni haroz folytatására. Ám lássa a következményeket. Az elkeresztelési kérdés — bár ne lennék hű jós! — két táborra fogja szakítani a magyarságot s akkor „inter duos litigantes tertius gaudet“. Az 1868. Lili. t. ez. revíziója — ha sikerül odáig eljutni a prímás hazafiságának — alapjában fogja megrázni a magyar állam oszlopait. Hanem hát a napi sajtó segíteni akar ezt a békét elérni, mert a prímás hazafisága kérdés alá sem jöhet. Akkor lesz béke, „az egyház békéje, Krisztus békéje, ki azért jött, hogy tüzet bocsásson a földre s nem akar egyebet, mint hogy az felgyűljön“. Ha ezt a békét óhajtja a magyar sajtó, hát csak folytassa a protestánsok elleni harezot, hiszen ezzel szolgálatot tesz a hazának. Mi pedig „törpe minoritás“ menjünk a magunk utján előre. Nem dobjuk vissza a felénk dobott követ, szeretjük azokat, kik minket átkoznak, jót teszünk azokkal, kik bennünket üldöznek és háborgatnak. Türelmesek, engedékenyek leszünk mi is az -— oltárig. Ott azonban mi is tenni fogjuk kötelességeinket ! —y. Francziaországban 1253 úgynevezett kegyhely van, hova évenkint többször zarándokolnak a bucsujárók. Legújabban a lourdesi kegyhely leglátogatottabb. Erről majd Zola számol be legközelebb egy könyvében. Egy girondéi kis faluban egy prot. pap halotti beszédet tartott olyan hatással, hogy ez egy predi- káczió következtében 900 lélek tért át a prot. vallásra s 5000 frankot gyűjtött ez alkalommal a prot. egyház ezéljaira. Ilyen papokra van szüksége a protestantizmusnak. — Angolország. Gladstone közelebb Carnarvou- ban beszédet mondott, melyben azt is fejtegette, hogy a legközelebbi ülésszak tárgyai közül nem lehet kihagyni az egyháznak az államtól való különválasztását. Elérkezett az idő — úgymond — melyben a teljes vallásegyenlőség előnyös lesz valamennyi feleke- zetre, néposztályra, és magára a birodalom benső békéjére is. Az angol ritualizmus nagyon terjed. A skót ref. egyházak egyesülni akarnak. Spanyolország. A madridi „szürke nénék“ azt kérték a várostól, hogy hasítsanak ki számukra a köztemetőben egy kis táblát temetkezési helyüknek. A város közgyűlése e kérvényt elutasította. Németország. A mainzi kath. gyűlésen Ausztriából 30, Magyarországból csak két egyén volt jelen, ezeknek egyike egy oláh diák volt. Egy gimnáziumi tanár egy konstánezi lapban IX-ik Piust „gézengúzának nevezte. Az ottani katho- likusok felzudultak s a tanár megfenyitését követelték a kormánytól. Ez meg is történt. A tanárt áthelyezték Manheimba, jobb fizetésre. Olaszország. A pápai udvar háztartásának főbb tétélei: a pápa privát háztartása 500,000 lira; a bi- bornokok javadalmazására 700,000 lira; a szegény egyházak segélyezésére 460,000 lira; az apostoli paloták prefektusainak 1.800,000 lira; az államtitkárnak 1.000,000 lira; a tisztviselőknek 1.500,000 lira; iskolai czélokra és szegényeknek 4.200,000 lira. Összesen egy évre 7.160,000 lira. — Csinos összeg! A máramaros-szigeti református templom felszentelési ünnepélye. Máramaros-Szigeten, a magyar protestantizmusnak e kiemelkedő végpontján, megható ünnepélyességgel ment végbe a régi alapon újjá alakított református templom felszentelése f. hó szept. 11-én. Kiss Áron püspök s a közel és távol vidékről nagy számmal összegyűlt vendégsereg a közörömet és lelkesedést kifejező jelenségeknek egész sorozatával találkozott. Előző napon már ünnepies szint öltött az egész város. Nemcsak a fölszentelendő templom messze ragyogó magas tornya, hanem a többi tornyok, középületek s a magánházak is csaknem kivétel nélkül fel voltak lobogózva. A lakosság vallás- és nemzeti különbséget kerülve, közös jóakarattal igyekezett kifejezést adni a tiszteletnek és szeretetnek, melylyel a református egyház érdemes püspökét s kedves vendégeit fogadni óhajtotta. A püspök ur Szőllősy Antal főgondnok díszes fogatán, harangzúgás és ezer meg ezer ajakról hangzó lelkes éljenzés közt vonult át a diadalkapukon és néptömegekkel telt utczákon szállására, a főgondnok magyar vendégszeretetéről ismeretes szives házához. Este fényes kivilágítást és fáklyászenét rendezett a városi közönség a püspök ur tiszteletére. Az ismerkedő estély is népes, kedélyes volt. Résztvett benne a püspök úrral együtt Lónyay
