Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-09-24 / 37. szám

, Szatmár, 1892. szeptember 24. 37. szám. jt. W * W1 yam. REFORMÁTUSOK LAPJA. EGYHAZTARSADALMI HETILAP. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. sp= = 11* EU SZERKESZTOSEG: hová a lap szellemi részét illető minden küldemény és az elő­fizetési pénz is küldendő: Györgytelek, Szatmármegye, valamint az esetleges reklamácziók is intézendök. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egy évre.........................................4 frt. Fél évre ......... 2 frt. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. — Kéziratok vissza nem adatnak. — Névtelen vagy álnév alatt érkezett közleményekre nem reflektálunk.— Hirdetések jutányos áron közöltetnek. — Egyes szám ára ÍO kr. A jezsuiták békéje. Mindig mondtuk, és hirdettük, hogy a kath. alpapság nem a maga fejétől cselekedett akkor, midőn megkezdte a harczot az állammal az 18G8. Lili. t. ez. ellen. Nem merészelt volna az alpapság oly nagyot véteni a reverentia és obedientia ellen, ha felülről nem nyerte volna az impulsust. A fő­papságról azonban az volt a közvélemény, hogy nem indentifikálja magát az úgynevezett hecc-káp­lánokkal. Midőn az uj prímás a „Fax“ jelszót irta programújára, szinte jóleső érzés fogta el mind­nyájunk szivét. Hittük, hogy az oly magas hely­ről jövő szónak minden betűje szent és igaz, hit­tük, hogy a prímás addig is, inig az elkeresztelési kérdés békés utón s minden oldalról megnyugtatóan el fog intéztetni, addig is csendet parancsol a szen­vedélyek hullámainak s elfogja azokat simítani. Csalódtunk. A prímás ajkáról elhangzó béke meg­tévesztett bennünket s azon vettük észre, hogy a felekezeti harcz vehemensebb módon vette kezdetét, mint azelőtt. A Pax értelmét sietett aztán bőveb­ben kimagyarázni a prímás programmbeszédében s a főrendiházban. A béke ő nála azt jelenti, hogy nem a miniszteri rendeletet kell visszavonni, ha­nem az 1868-iki interconfessionális törvényt kell eltörülni, vagyis a béke ő szerinte abban áll, hogy ő ugyan a kath. felfogásból egy jottát sem enged, hanem engedjen az állam s dobja oda az oltárra az állam tekintélyét. Ez a Vaszary-féle béke. Most, midőn a komáromi jubileum vörös posz­tója vérbe forgatta a jezsuiták szemeit, most a prímás ismét elő áll az ő specziális békéjével, tü­relemre inti a „méltán felháborodott“ érzésű pap­ságot s megígéri, hogy ő az egyház és haza ér­dekében megfogja tenni kötelességét. A prímás újabb békebiztositásai aztán visszhangot adnak a kath. sajtóban, hol valódi fúriák gyanánt dühön­gjenek ellenünk a jezsuiták. Mert megjegyzendő, hogy mi a kath. papságnak csak a jezsuita szel­lemű és nevelésű részét hisszük velünk szemközt állani, a többi a tisztes és józan gondolkodású, hazafias érzésű része váltig sajnálja és szégyenli azokat a piszkolódásokat, miket a kath. sajtó mos- datlan szájú jezsuitái elkövetnek. — Tehát a prí­más újabb, békére intő pásztorlevele után ezt Írja egyik klerikális lap: „Az önvédelem szent háborúja előtt állunk. Most kell eldőlnie, vájjon Magyarország megmarad-e a jövőben is legalább névleg katholikus államnak, vagy pedig; a hazug szabadelvüség ezégére alatt helótájává lesz egy törpe lelkű emberek által ve­zetett minoritásnak, melyet a históriai múlt tanúsága szerint mindig a legsivárabb önzés irányított, noha mindig a haza, a szabadság csengett ajkaikon, mig sziveikben a gyűlölet viperamérge forrt... Kitérni e harcz elől gyávaság, elhalasztani azt lehetetlen s eként csak egr választás van, megküzdeni azzal férfiasán ... A szent háború megindítltával kitűz­zük jelvényül a megváltás keresztfáját, a szent kereszt alatt indulunk a harezba. Velünk jön, aki­nek szivét megdobogtatja a hazának szeretető, aki nem akarja veszélyeztetni lelke üdvösségét. Mert a harcz ma már kötelesség, parancsolja azt. a haza­fias becsület, a lelkek üdvössége. Mért ha diadalt ülnek felettünk a protestánsok, nemcsak a haza belső békéje, de a lelkek üdvössége is elveszett. A haza nem jöhet szóba. A haza békéjére nem hivatkozhatnak, mert béke csak egy van, csak egy lehet az igaz katholikus előtt: békéje az egyház­nak, békéje Krisztusnak, ki tüzet bocsátani jött a földre s nem kíván mást, mint hogy az felgyűljön. Fel tehát a szent háborúra! A harcz árja zug, forr immár ellenünk! . . .“ stb. Elég ennyi bizonyságául annak, hogy a prímás pásztorlevele minő viszhangott keltett a kath. saj­tóban. A Yaszary-féle béke, harczot jelent. Mert ugyan ki hinné azt, hogy a kath. sajtó merészelne szent háborút hirdetni a főpapság intentiója elle­nére ? ki volna oly naiv, főleg az előzmények után s ismerve a katholikus klérus eljárását, aki ne tudná, hogy a béke, a hazafiság emlegetése csak amolyan szent lepel, mely alatt folyik az áldatlan bűnös viszálkodás. Jezsuiták elve, hogy az ember sohase azt beszélje, amit gondol, és ne azt tegye, amit beszél. Hirdesd tele szájjal a békét, de aközben harezolj két kézzel — ez a prímás békéje, melyet méltán nevezhetünk a jezsuiták békéjének. A prímás pásztorlevélének megjelenése után ráhúzta a béke nótáját a kontrás is, Schlauch püs­pök B.-Gyulán. „Hirdetni jöttem — úgymond — a békét, hogy a szenvedélyes harezok által felkor­bácsolt szivekben fölébresszem az egyesitett erő szükségességének érzetét... “ A Schlauch-féle béke:

Next

/
Oldalképek
Tartalom