Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-20 / 32. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA készménzmaradék 1305 frt 13 kr. Néminemű vita is lett volna különben a számadás alakiságára vonatkozó, lag hanem az nyom nélkül múlott el. Ez elmúlásnak nyomában érkezék vissza a nagy szavazatokat bontó bizottság, a napnak délutáni 3 órájakor. S már-már akará tudtul adni a referens mindezeknek a kiket illett, hogy: a beérkezett szabályszerű 66 szavazatból egyházmegyei gondnokságra Isaák Dezső orsz. gyűl. képviselő kapott 64., dr. Farkas Antal 1 szavazatot, (egy egyház pedig elfeledett gondnokra szavazni) — lelkészi tanácsbiróságra: Tabajdi Lajos 63, Kallós Péter 53, Bartha Zsigmond 50, Bélteki Albert 44, Biki Károly 35, Beczkes József 34, Mártha József 30, Kiss Lajos 22, Lengyel Sándor 10, Mándy Benő 9, Berki István 8, F. Varga Lajos 8, Szutor Endre 6, Fésős András 6, Kiss Bertalan 5, Lányi Lajos 3, Nagy László 2, Pótor Dániel 2, Jakó Sándor, Fülöp István, Kocsis József, Gönczy Sándor, xi.cs Lajos és Pásztor Károly 1 — 1-et; világi tanácsbiróságra: dr. Farkas Antal 65, Vállvi Árpád 65, Szegedy Antal 63, Szilágyi Kálmán 62, Luby Géza 48, Gacsályi Lajos 41, Dienes Dezső 12, Hármán Mihály 11, Galgó- czy Zsigmond 10, Kölcsey Sándor 4, Domahidy Sándor 2, Isaák Dezső, Gulácsy László, Kerekes László, Pap Kálmán, Szabó Zsigmond, Vajay Károly, Németh Lajos, Bódy László, Kacsó Lajos, Tarpay Lajos, Zoltán László és Gyene Zsigmond 1 — 1-et; lelkészi fő- jegyzőségre : Tabajdi Lajos 43, Kallós Péter 20, Biki Károly 3 ; aljegyzőségre: F. Varga Lajos 28, Kiss Bertalan 14, Biki Károly 9, Mártha József 5, Kallós Péter 3, Lengyel Sándor 2, Nagy László, Pásztor Károly, Kiss Lajos és Fábián Károly 1—1-et; világi jegyzőségre: Hérmáu Mihály 58, dr. Ilosvay Bálint 3, Dienes Dezső, Tarpay Lajos, Uray Géza, Kölcsey Sándor 1 — 1-et; midőn nagy meglepetésünkre elnök- ségileg az enuncziáltatik, hogy az eredmény csak holnap fog kihirdettetni. No úgy is lett. S ezzel, és nagyon vegyes érzelmekkel vándoroltunk Németiből a Szatmáron terite'tt ebédhez, amit kinálgatni d. u. 4 órakor vajmi fölösleges erőszakolás lett volna. Daczára ennek, vagy talán ép azért ez az ebédlés meglehetős nyomott hangulatban folyt le. így lön, hogy szinte beesteledék, midőn a számoltató szék újból egyjegyűit, — mi többiek pedig dörmögve magunkban, hogy még ujonsült tisztikart sem láthatunk, pedig eleve úgy véltük, hogy e gyűlésünkön már plain párádban fog elénk rukkolni, haza vitorláztunk. 9-én úgy halljuk, csakugyan ki lett hirdetve az eredmény a zöld asztalnak, mint olvassuk Tabajdi Lajos igazi sajnálatunkra — azonnal le is mondott mindennemű néki felajánlott tisztségről. Végül 74, mond hetvennégy kérvény ügy intéz- tetett el. Igazi nagy bölcsességre mutat. Ha van-e oly szaru, mely omló kincsei özönével kielégítené, elolthatná szegénységünk feneketlen szomját ! ? F. Varga Lajos. Catholicae rés. *) A „Magyar Állam“ azt mondja: „a reformá- tió, mint egy nagy szellemi és erkölcsi tévely, nem bir nagyobb jelentőséggel, mint ama szakadás, melyet Árius tanai idéztek elő, vagy ama második, mely keletet elválasztotta nyugattól s az egyház fájának egy nagy, hatalmas ágát szakította le. De a reformá- tió a belső feloszlás eltagadhatatlan jeleivel kénytelen tekinteni jövő századok elé.“ A reformátió jelentőségét a „Magyar Állam“ czikkirói megítélni nem képesek, a jövő századokat pedig csak a reformátiónak ígérhetjük. Ez a fejlődés logikája. Hogy mennyire szükséges az 1868. Lili. t. ez. revíziója, azt a „M. Á.“ a következőkben akarja igazolni: „Megtörtént itt az ország szivében, hogy egy iskolás gyermeket reklamált a kath. hitoktató, de miután a szülők határozottan odanyilatkoztak, hogy a kath. hittanra kívánják járatni, a reklamátió az iskolaszék elé került, melynek elnöke véletlenségből nem volt katholikus. Az iskolaszék ülésében első tárgynak vétetett föl a reklamátió, melyre nézve a jelenvolt plébános igen helyesen és okosan azt indítványozta, hogy az iskolaszék ne tárgyalja ezen ügyet, hanem térjen napirendre, indítványát pedig a következőkkel okadatolta. 1. Van itt egy főrangú család, mely vegyes házasságban él s mindkétnemü gyermekeit katholikusoknak keresztelteti s nevelteti; mert a családnak hitbizománya van, melyben csak a család kath. vallásu tagjai részesülhetnek. 2. Egy másik vegyes házasságu család egy régi s jómódú kath. családból származik, melynek őstagja kath. leszármazottjai számára több rendbeli ösztöndíjat alapított, mert a család apa, ki nem katholikus, reméli, hogy született fia idővel ösztöndíjat kaphat s kath. templomban keresz- telteti fiát. 3 Egy harmadik vegyes házasságban élő családapa jön s előadja, hogy a megszületett gyermeküket itt kívánják kereszteltetni ; a lelkész megjegyzi, hogy az nem lehet, mert a leánygyermek anyja nem katholikus, de az apa még tovább is azt hozza föl: uram, nyolez gyermekünket itt keresztelték s mi nem óhajtunk kétféle vallást gyermekeinknél! — Ha a felhozott esetek bármelyikét is kutatjuk, lehetetlen be nem látnunk, hogy azok egyikében sem a szülőket, sem a keresztelő lelkészt el nem ítélhetjük; mert jogos a szülők követelése s okadatolt a lelkész keresztelése. Mindezen és sok más oknál fogva, bárhová is konkludál valaki ez ügyben, annyi tény, hogy a fennforgó nehézségek sikeres megoldására csak a revízió szolgálhat.“ Hát a hol a prot. főrangú család kiköti, hogy tagjai csak prot. vallásu leányt vehetnek nőül, .csakis prot. vallásu utódok részesülhetnek a családi javakban ? Ilyenek is voltak s lehetnek. Egy-két család tetszésétől azonban nem függ egy ország törvénye. Mert kezdjük elején a dolgot avval, hogy a a kőszén, a mint jól kimutatják, kövesedett napsugár. Azonban ez igy van tovább is. A társadalomban ilyen kőszén tömeg a tőke. A tőke a múlt- nak mára maradt végzett munkája. Ezt is jól kimutatják az okosok. Tőke azonban többféle van. Értelmi, erkölcsi tőke van. — Nem is tőke az mind. Hanem csak vagyon vagy jószág. A mai kenyér a tavalyi munka. A mai becsület a tegnapi, meg az előtti igaz élet. Még az értelem, az ész is azzal egy. Hát a mi egyházunk nagy urai, mig ezelőtt nagy becsületbe voltak, de nemcsak mi előttünk a emberségünkből, hanem az idegen hatalmas urak előtt is; - őseiknek, még pedig református mindnyájunk őseinek az emberségéből. Mert bizony csak emberek voltak. Emberek, a kik átal tudták kövesiteni a lelkűket, hogy átal maradt az a maradékra, mint az évezredek előtti napsugár. Hanem ők jóformán ki vannak használva már ezekben a mi urainkban: az igaz, mindössze se sokan voltak, de a magok idején Bécsbe becsbe voltak. Hanem mióta a belügyminszteriumban gróf Szapáry ur elibe Mi lesz a kőszén fogytával.
