Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-08-20 / 32. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA o audentiára járnak a jezsuiták, azóta a mi református urainknak igen leszállóit a tekintélye. Pedig a népszerűség is nehezen jön vissza. A tekintély, ha egyszer meghanvatlott, még nehezebben. Igen erős ok kell mindenikhez. Mig a. népszerűséghez valami szemfényvesztő ok is jó lehet. Hanem a tekintély visszaszerzéséhez alapos, erős ok kell. Hát volna még ott kőszén készlet. Nem is a jezsuiták ették meg azt a tekintélyt. Az ő tenyészetük nem oka annak a mi uraink tekintélyes hanyatlásának, hanem csak okozója, jelensége más nagyobb okoknak. A kőszén még nem fogyott volna el, hanem a mi uraink orra elől elöntötte a viz. Mert hiába! uraink nagyobb urak akarnak lenni, népünk meg azon az utjokon elszaladt tőlük. Mert Bécsbe tudnának ám annak örülni, ha a kálvinista magyar nép velők egy nótát fújna. De nem fújja. így a mi uraink azon a bécsi mázsán, a min ők nagyot sze- retnénék nyomni, most az ultramontánság feltámadásával kivált, igen megkönnyültek. Hát azt a politikai szakadást nem is lehet átal hidalni. Se a hegy nem mozdul, se Mohamed. Hanem jó volna nekik valami más uton? valami erő innen alulról. — Nem kell hazudni. Nincs benne haszon. A politikai téren hazugság nélkül nehéz volna a találkozás. Hanem ha Istent ismertek uraink: elég ! Igaz utón, a legnemesebbik igazságban találkozhattok újra tennépetekkel. — Urai vagytok a múltból való igaz kegyeletünk alapját egyházunk kormányzatának, most a zsinattal: alkotmányának. Térjetek népetekhez, szánjátok meg szétszakadozott- ságunk ezer meg ezer nyomorúságait, szegény papjaink, tanítóink kínjait, pusztuló templomaink omladozó falvait, igazságtalan adóval zsarolt népünk kárhozásait, szervezzetek bennünket egységre, hasson hozzátok zsinati folyamodványunk esengése, kérésünk 5-ik pontjában, az igazság ellenére óvjuk mi az érdekeiteket, kevesen vagytok, meg élünk mi a ti adótok nélkül, de minket a népet szervezzétek egységes, igazságos egyenlő adózásra. Mi is áldunk örökké. Legyetek, maradjatok uraink. Megbecsülnek érte Béc'sbe is uj nagy becsre. Megáld érte az Isten is. Az az áldás meg több a Bécs ország kegyelménél. A pálinka. Az Aföldön véres zendülés támadt a mezei munkások között a pálinka miatt. Máshol egy nehány csepp pálinka miatt egyik munkás lekaszálta a másik fejét. A mértékletességi egyletek pedig nem akarnak szaporodni. Tennünk kell pedig valamit a pálinka ellen, mert annál nincs nagyobb ellensége a magyar munkás népnek. Most olvastunk a nagyváradi „Szabadságiban egy czikket, mely a pálinkával foglalkozik. Adjuk belőle a következőket: „Időszerűnek találjuk, kivált nagyobb gazdáink figyelmét egy oly bajra irányítani, mely nemcsak anyagi károkat okoz, de az időnkint felmerülő izgalmakon kivül, úgyszólván egy egész néposztály erkölcsi romlását idézi elő, a mely néposztálynak javítása pedig egy nevezetes gazdasági tényező javítását jelentené. A gazda és a munkások közti súrlódások, a kisebb-nagyobb összeütközések gyakoriak. Mikor javában folyik a munka, veszekedés, perpatvar keletkezik, mely késlelteti, akadályozza a gyors munkát, néha egész lázadás támad. S ez elszomorító jelenség évről-évre mind gyakrabban mntatkozik. Pedig csak meg kell figyelni azon motivumokat, melyek az ily bajokat előidézni szokták s akkor a magasabb hivatás érzetével oda kellene törekedni, hogy a bajnak elejét vegyük, lehetőleg nem erőszakkal, a minőre az Alföldön gyakran akad példa s a mi elkeseredést szül sőt néha bosszuállásra ingerli az alsóbb rendű munkások szenvedélyeit, — hanem a bajt előidéző okoknak előzetes elhárítása által. E bajoknak nevezetes kutforrása a szerződéses pálinka-adás, mely az utóbbi időkben aggasztó mértékben jött divatba. Régi szép szokás volt hosszú munka végét áldomással megünnepelni. Ezt a formát meg lehetne tartani most is ; a gazda és munkások viszonyának az ilyen áldomás némi melegséget kölcsönözne ; a munkások hűséggel s odaadó buzgalommal viszonoznák a munkaadónak elismerő jutalmazását. Egyszerű lélektani törvény az, hogy a lelkes buzgalom többet, jobbat teremt, mint a legszigorúbb köte- lességórzet, mely ridegséggel párosul. A mig a jutalmazás önkéntes adomány, a serkentő hatást elérjük vele. Ez esetben még ha a pálinka is képezi az adomány tárgyát, nem lehet nagyobb kifogásunk ellene, mert ha pénzt adnánk e helyett, a mi pedig a legokosabb lenne, azt úgyis elinnák. Hanem a szerződés szerint, még pedig nagy adagokban kialkudott pálinka nemcsak a munkások fizikai erejét csökkenti, de egyenesen demoralizálja őket s a mennyiben pláne sok helyütt dijazásuk egy tekintélyes részét képezi, anyagilag is megkárositják. A gazdának ez a pálinkáztatás igen sok esetben még tekintélyét is lerontja. A tudatlan,, nyers szenvedélyét követő munkás mindig készen áll azzal a gyanusitással, hogy rósz italt adnak neki, hogy megcsalják; akárhányszor megesik, hogy egy csepp pálinka miatt, melyből az őedéilyébe kevesebb jutott, fél óráig is el veszekszik, pöröl a gazdatiszttel vagy a gazdával, szidja háta mögött fukarságát, rosszlelküségét — ami persze nagyban fogja emelni a tekintélyét és a munkások szeretetét, iránta. Azt fogják sokan mondani, hogy az az óhaj, mely e sorok mögött rejlik, hogy a pálinkáztatás megszüntetése csak pium desidérium, mert mezei munkásaink már hozzá lévén szoktatva a pálinkához, e nélkül munkába se állnának. Csakhogy ez ellen az értelmes, a jobb gazdák is állást foglalhatnának s épugy, mint a hogy a munkások í’á lettek szoktatva, épugy el is lehetne őket szoktatni ez igényüktől. Még ha áldozattal is járna az, módot lehetne rá találni, hogy a munkások önérdekében tűnjék az el. — Meglehetne Ígérni a munkásoknak, hogy ha pálinka részüket nem veszik igénybe, nemcsak annak pénzértékét, hanem azonfölül bizonyos jutalmat is kapnak. Ez csak egy hirtelen támadt ötlet, s lehet, hogy akad, a ki jobb expedienst tud, — de a czél, melyet az erélyes össz- müködés által a gazdák elérhetnek, megérdemli a kedvezményezés fáradságát s az azzal járó áldozatokat. Levelezés. Válasz Berey J. urnák. E b. lap 29. számában, Berey J. n.-ecsedi lelkész ur egy fillipikát tesz közzé „pro domo sua,“ melyben rehabilitálni akarván, „világ szerint elég becsületben és tisztességben álló,“ de legújabban „botrányos esketésé-“ röl elhiresedett apósát úgy tünteti fel a ref. s lelkészeket, mint oly ingyen szolgáit az anyaszentegyháznak, kiket közérdekű dolgok szemmel tartása tekintetében
