Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-07-02 / 25. szám

KEEOBMÁTUSOK LAPJA 3 készen és tanítón kívül más, aki törődnék az isko­láztatással. A lelkész és tanító hatásköre pedig csak a szó hatalmáig terjed. Még forma tekintetében sem bírunk egyöntetű­ségre jutni. Az ósdi vizsga rendszer maiglan dívik. Sok helyen hallani sem akarnak arról, hogy junius hó végéig együtt legyenek a tankötelesek. Yirág- vasárnapján úgy a hogy levizsgáznak, s őszig liba­zárkául szolgál a tanterem. Magok a szülék ha já­ratják is úgy a hogy gyermekeiket, a vizsgára nem tartják érdemesnek föl se küldeni. Bosszantó khaosz az egész iskoláztatás. Erélyes kéz kellene ide, mely rendbe hozza elvalahára népoktatásunkat. Ha felülről nem törőd­nek vele, alulról soha meg nem javítják. Szigorúbb ellenőrzést, pontosabb utánjárást kérünk. Esperes, tanfelügyelő, szolgabiróság, községi elöljárók, iskola­székek fogjanak kezet, szedjék marokra a gyeplőt, suhogtassák az ostort kímélet nélkül, mert különben, bizony soha el nem jutunk a népnevelés igazi or­szágába. beteget, sok prókátor sok pert csinál. A mennyi papirost, meg tintát elfogyasztanak nálunk a hivatalokban, hát az elég volna két ilyen országnak. Aztán 60—80 kr napdijért ott görnyed az istenadta irnokja . . . Jobb volna ha el­menne kapálni vagy kaszálni, koszt mellett megkereshetne naponta egy forintot . . . . . . Most jön az aratás. Megadja az Isten a szép termést munkánk után. Nagy gonddal megműveljük a földet, belevetjük a megtriőrözött legszebb búzánkat, s mikor már ott volnánk, hogy le kellene aratni, kévébe kötni az Isten áldását, ■— nincs a ki csinálja. Két pengő forintokat fizetünk egy aratónak és mig ott piszmog vele, elhull a termés, kipereg vagy összesül a kalász s megmarad nekünk a szalma . . . Verjék ki önök az isko­lából a rósz tanulókat, akikből legfeljebb napdijasok le­hetnek, nagyobb szüksége van az országnak a munkás kezekre, mint írnokokra. Az írnokok dolgát elvégezhetik a nagy fizetésű hivatalnokok, kik csak a nevöket szok­ták aláírni az aktáknak, de a gazda ember nem arathat egymagában. S ha nincs aki arasson, éhen halhat az egész hivatalsereg. . . . Docens. 1/ Aratás előtt. Levéltöredék. — . . . Nem gondolják azt önök, hogy mi mezei gaz­dák mennyire elvagyunk akadva igy nyári időben a munkáskéz hiánya miatt Nem gondoljuk, de tapaszta­Egy keserű panaszszal telt levélből vettük ki e néhány sort, jellemzéséül a gazdaember aratás előtti szorongó helyzetének. Nagyon jól ismerjük mi ezen mi­zériákat közvetlen tapasztalásból. Láttunk nem régen egy költői lelkületű, irodalmi névvel biró barátunkat nem neki való mezei foglalkozásban. „Itt hagyott a cselédem s ma­gamnak kell végeznem“ e szavakkal magyarázta ki ma­gát. A cseléd meglakik télben a gazdánál, de a mint a nyári munkaidő beáll, ő is beáll napszámosnak, keres naponta forintokat, hogy télére ismét beálljon cselédrek. ük akadó egbiz

Next

/
Oldalképek
Tartalom