Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-07-02 / 25. szám
4 REFORMÁTUSOK LAPJA azon alóli talentummal van felruházva. Hiszen nem lehet mind genie, az igaz, középszerűségekre is van szükség, de miért termeljünk felesleges intelligencziát ? miért vonjuk el más tisztességes munkától a munkaerőt? miért csináljunk oly eszeveszett versenyt, hogy egy üres Írnok állomásra 40—50 jelentkező van ? 1 Nem árt, ha e théma felett gondolkozunk az iskolai év végén, igy — aratás előtt. — ö Lapszemle. — A „Sárospataki Lapok“ 24-ik számában Mo- csáry Lajos folytatja nagyérdekü czikkét a „Vallás szabadság diadala“ czimmel. Szeretnénk az egész czikket közölni, ha terünk engedné, minden betűjével egyetértünk Mocsárynak. Mutatványul adjuk a következő kivonatot: „Proclamálva van nagy garral a vallásszabadság, de esze ágában sincs senkinek megtenni azt, mi a vallásszabadság behozatalára egyik mellőzhetlen s alapvető intézkedés volna t. i. az egyházi javak saecularisatioját. Kérdezzék meg a vallás- szabadságnak uj hívét s egyidejűleg felkent bajnokát, gr. Apponyit, hajlandó-e, mint a vallásszabadság természetes föltételét, habár csak kilátásba is helyezni az egyházi javak bevonását, ép úgy, mint kilátásba helyezte az 1868. 53. revisióját: — készletben fogja találni nála a „tulajdon szentsége“ elvét ép úgy, mint a „szülők természetes joga“ most szereplő phrasisát. Nem komoly dolog az, a mi itt történik. De egy országos törvényhozásnak nem komoly dolgot cselekedni nem illik, nem volna szabad s hogy ez nálunk megtörténhetik, ebben egy mélyreható s ánnál a so- 1 ' —1—1 -" ~ ’’ -1- 1 nem aggályosabb ^.orruptio i óta lericalii A proclamált vallásszabadság nagy dicsőségének mindenek előtt az állam adja meg az árát, melyen a clericalismus a lelkiismeretre és dogmára hivatkozással kifogott. Azután első sorban megadjuk mi protestánsok. Mi vagyunk a clericalismus szemében az Erbfeind, mint a németek nevezik a francziákat. A clericalismus az antiszemitizmussal való szövetségével úgy gerálta magát, mintha actiója főleg a zsidóság ellen volna intézve, velünk még csókolódzik is; gr. Apponyi, Tódor, Vajay képviselők arról is bizonyossá tettek, hogy ép úgy készek volnának megvédeni meg- támadtatás esetén a mi jogainkat, mint a catholiku- sokéit. De hogy az egész clericalis actió a régi Páz- mán-féle ellenreformatiónak nyomában jár és eminenter a protestantismus ellen van intézve, azt kétségtelenül láthatjuk abban, hogy az actiónak fö concrét tárgya az 1868. 53. t.-czikk megsemmisítése. Ezen törvény főleg a mi oltalmunkra, a mi érdekünkben lett megalkotva, főleg mi rólunk szól. Hogy ezt a törvényt sarkából kiemelje, alkalmas eszköznek ismerte fel, ug}r a mint az most színre hozatott, az Irányi-féle javaslatot; mutatott ugyan — meglehetősen ügyetlenül a decorum kedvéért némi vonakodást, de elfogadta, mert ily szabadelvű actus után annál inkább hangoztathatja ő is a maga részéről a szabadság jelszavát, (ha mindjárt csak az elke- | resztelő papi lelkiismereti szabadságának és veszekedő | házastársak természetes jogának képében is), annál inkább másokra háríthatja a felekezetiség ódiumát, azokra a dolgokra pedig, melyek a vallásszabadság c.zimén be fognak hozatni, nagy súlyt nem fektet, mig azt a nagy vívmányt, hogy az 1868-iki törvénytől megszabadul, teljes értéke szerint becsüli meg . . . . . . Ám legyen polgári házasság és annak anyakönyvelése, ha már van itt egy oly fontos tényező, t. i. a katholikus papság, melylvel különben megélni nem lehet. Csakis ezért, ím :: különben sokkal jobb Hna fenntortani a házasságköfps vallásos jellegét log az, hogy mk ,zasságok kötése em van hozza
