Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-12-03 / 47. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA 3 szüzek megszeplősitósének, sok ártatlan kisdedek el- sikkasztásának szabad, sőt privilegizált kapu nyittatott. Á Jézus és az apostolok vallásával homlokegyenest ellenkező, sőt azt legunyoló Purgatorium, Szentek, képek, ereklyék imádása stb. csak a Tridenti zsinat­nak a XYI. században 5. 6. 7. üléseiben erősittettek meg, s lettek állandó hitágazatok. Ugyanott a 4-ik ülésben emelődött a rege, vagy traditio a Biblia mellé, sőt elébe. Hogy nem szégyenli el hát magát kegyed a mai időben, amikor már nagy része az emberiség­nek használja az okosságot, ilyennel a világ piaczára kiszállani? mit hogy maga sem hiszen, sőt hogy ne­vet ujjai közt: csaknem minden tudja; mit, ha a mil­liónyi jövedelmet elveszik, maga támad meg Fő Pász- torságod még pedig a legtüzesebben. Azt állitom, hogy a Római vallás nem Krisztus és apostoli tudománya; nem keresztyén vallás; mert éppen azzal ellenkező hitágázatit a regékből meriti, sőt bálványozás, még pedig a legborzasztóbb, mely­hez hasonló a föld kerekségén nem létez. A vad ameri­kai utolsó csepp vérig oltalmazza a nála hatalmasabb­nak képzelt bálványt: egy Római pap pedig fele­mészti azt, kit előbb ö, és népe megimádott. Már e’ borzasztó egy neme a bálványozásnak ! Emberevőkröl van az utazóknál emlékezet, de Istenevők csak a Római Pápa hivei; egyetlenek a föld kerekségén. A Mexikót meghóldoltató Cortez Zemptallában látván, hogy a bálványnak embert ál­doznak, felette megindult és katonáival azt öszve- törette. De melyik nevetségesebb s képtelenebb: Is­tennek embert áldozni, vagy Istennek Istent? hall­gasson el hát Religiója tisztaságával, mert mi szeme­tes, ha a’nem az? E’ pedig, hogy a róm. kath anya- szentegyház bizonyossá akarta magát tétetni, hogy mindkét nemen levő gyermekek a róm. kath. vallás­ban neveltessenek: oly bűn, melyet sem a R. egyház bizonyosan, sem a status büntetlen nem hagyhat; mert az anyszentegyházat, mivel ezt fogja reá, alattomban azzal vádolja, mintha titkos egyesége volna arra, hogy az ország koronás fejedelme által megerősitte- tett törvényt föl se vegye, semmibe se hajtsa; ho­lott pedig három rajoskodón, bohózkodón kívül, kikre a közvélemény utálattal tekint, azt több nem tette, tenni nem is fogja. Calumnia! rágalom hát az, mi­kor az egész anyaszentegyházat magához hasonló ér­zésűnek nyilvánítja. A státus büntetését még jobban megérdemli, mi­vel annak világos szavakkal megirt törvényét vak­merő lábakkal megtapodta. Azt mondja a szentirás, mit tudni kellene egy magát főpásztornak árulgató- nak, hogy a ki egy parancsolat ellen vét, az egész törvényt megrontja. Nagyon okos mondá, és ez poli­tikai törvényekre is egyaránt szól. Az ország rendei s a fejedelem által helybenhagyott és megszentelt Törvény mindegyforma, egyenlő méltóságú; már ha egyet gunylábakkal porba tapodott, ki állhaat jót, hogy holnap ismét mást oda nem tápod s ki lehet bátor­ságban, hogy még nem zavarja fel a haza minden tör­vényeit, mihetyt szeszélye, különösen pedig haszna jónak látja? mert a sz. Papság előtt ez a szó: val­lás, mindig ezen Lojolista titkos érzelmet tartja ma­gában : pénz, hatalom, tekintet; mikor a vallásért hárczol, tulajdonkópen ezekért harczol. Annál kemé­nyebb büntetésre méltó pedig, mivel másokat is kész­tet, ingerel, sőt kötelességül adja fel a kissebbeknek a törvény megrontását. A kinek pedig példát kell vala mutatni Törvények szentül való megórizésére. Magát Főpásztorr.ak nevező mondja azt, hogy a törvényt ki lehet gúnyolni, meglehet tapodni a békességet, csendet, egyetértést, mely Valahára helyre­állott hazánkban, minekutána ennek sok hantjai híz­tak vallásért kiontott vérrel. Fel kell-e zavarni a békét a hazafiak közt, kik feledve a vélemény különb­ségeket, mert égy Jézus nevéről neveztettek, egymást barátilag ölelték ? egyenetlenséget, gyülölséget kell tá­masztani s azokat egymás ellen kell bérpiaczára kiszállí­tani? így hinti el a sátán a konkolyt, Főpap ez igenis! de a kiben kajafási még az ártatlan vérből is alacsony in­dulattal hasznot leső szív dobog; ki minden belső nyugtalanság nélkül kiáltana ilyen itélelet az ártatlanra: „Jobb, hogy e’ vesszen, mint zendülés támadjon, az az a pénzcsatorna fennakadjon — mert a haza javán és a gaz Lojolától talált, még más igen sok fekete lelkű hív követőitől használtatni szokott mentalis res­ervatio a pénzt, csak a pénzt, csak a pénzt érti. Téritői igen nagy ingerét bizonyítják e szavak Fő Pásztorságának, hogy az elegyes házásságban élő igyekezzék társát hibás útjáról visszahívni, nagyon különös tapasztalás, az a mit pedig tagadni nem le­het, hogy többnyire minden Pápista pappal vele született természeti ösztön és hajlandóság a térítés ingere, mint macskával az egér utáni leselkedés, kó­péval a nyúl zaklatása. A protestánsok s egyházi szol- gájok nem törik azon fejőket, hogy másokat magok­hoz hódítsanak, és ha valaki lelki sötétséget megunt s papi rabigát meggyüllölt, hozzájuk jön erkölcsi vi­lágosságot s szabadságot élvezendő; keblükbe fo­gadják, barátilag, de tettiért egy kis fillért sem fizet­nek, nagyon bő nyereségnek gondolván azt, hogy ő már okosságával való élésre jogosítva lóvén, magát mint erkölcsi szép valóságot tekintheti — ellenben azon sem aggódnak, ha némely nyereséghajhászók, Halotti ének. — Temetőbe menet. — Ad nótám: ,,Dicsőült helyeken mennyei.. . 1. v. Csendülj meg gyász harang, készüljetek keresztyének! Kisérjük ki ez uj lakóját a temetőnek, Kisérjük ki nyugvó helyére, Hol csend honol és örök béko, S nem dúl az élet szenvedése. 2. v. Boldog, ki ártatlan emléket hagy maga után. Sírjába költözvén a halálnak rendes utján ! Boldog kinek arasznyi léte, Az utána sirók szivébe Áldást keltő nyomokat vés be. 3. v. Por Vigy, porrá lészszesz bármily magasan hordod fejed, Rangod, gazdaságod magaddal el nem viheted; Por vagy, hát gondolj a halálra. Sírod ma vagy holnap megásva, Légy készen a nagy számadásra. 4. v. Légy kész, megélsz te is amaz órök biró előtt, Kit részre nem hajlít sem gazdaság, sem gőg. Rettegj, mert ha rósz lélek vádol, Vessed siri ágyad akárhol, Nem menekülsz az ég urától. 5. v. Boldog, kit szerető szivek ölelnek itt alant, Boldog, kit áldanak, ha már födi a siri hant ! Boldog mert megdicsőült lelke A jutalmát itt is fellelte, És örülhet ott fennt a mennybe. 6. v. Ha kondul végórám. e boldogság érjen engem. Áldó szivek könyje harmatként hulljon felettem ! 8 ha megásott síromba térek, A keblemből kiszállott lélek, Hadd örvendjen Uram Te véled! (Majtis.) F. Varga Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom