Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-11-12 / 44. szám
6 REFORMÁTUSOK LAPJA egyezését, mindegyik, de a másiknak s a négy barátnak jelenlétében, kérni. A bíró ismételve ellenvetéseket tesz, (de ezek már inkább formaságok), s ha daczára ennek, kívánalmukhoz ragaszkodnak, erről egy okmányt kell kiállítani, a bírósági Írnok az egész ügy folyásáról jegyzőkönyvet szerkeszt, melyet a jelenlevők mindegyike aláírni tartozik. A biró e jegyzőkönyvbe az ítéletet azonnal beírja, hogy e tárgyról a legközelebbi 3 nap alatt a törvényszék előtt előtérj esztést tehessen s egyúttal az ösz- szes okmányok s jegyzőkönyveknek az állami ügyészszel leendő közlését elrendeli, hogy ez megjegyzéseit írásban is megtehesse. A megjegyzés igy hangzik: a „törvény a házassági elválást megengedi,“ — vagy: „a törvény a házassági elválást ellenzi.“ — Erre a bíróság kijelenti, ha vájjon az elválás megengedhető-e vagy sem? Igenlő esetben a házastársakat a polgári tisztviselőhöz utasítja, hogy ez az elválást kimondja; tagadó válasz esetében a bíróság előadja az okokat, hogy az elválás miért nem engedhető. lapszemle. — A „Magyar Állam“ mára király szavait is rek- tifikálja, a koronát is levonja a maga színvonalára, mint azt következő szavaiból láthatjuk: „Nagy megdöbbenést keltett a túlzó liberálisoknál a fölségnek azon kijelentése, hogy amig ő él, nem fogja soha a polgári házasságot szentesíteni. Ez örvendetes kijelentés csak annyiban szorul rektifikáczióra, hogy igy kell állnia „amig én és utódaim szent István koronájával az apostoli királyság czimét viseljük, jogait gyakoroljuk, nem járul a korona ily javaslatokhoz soha!“ Nem is járulhat, mert hisz az megtagadása volna a jogoknak, melyek kötelességek, a katholiczizmus védelmének kötelezettsége nélkül nem is képzelhetők. Az osztrák császár, akit nem illet meg a kettős apostoli kereszt, kinek koronájához kánoni jogok nem kötvék, alairhat bármily rendeleteket, szentesíthet bármily törvényeket, mert ő egyszerű államfő, ki a saját üdvösség és népe boldogságának koczkáztatásával követhet egyházellenes politikát, de a magyar király, ki fején hordja a szent koronát, soha nem teledkezhetik meg apostoli jellegéről. Nem kell ennek bebizonyításához semmi nagy históriai apparátus, egyszerűen fel kell állítani a tételt, vájjon az az apostol, ki a többi apostoloknak, annak az egyháznak, mely az apostoli czimet és jogokai adja, romlására tör, élhet-e többé az apostoli névvel és jogaival? A józan ész megadja erre a feleletet. Sajnosán kell tapasztalnunk azonban, hogy a liberalizmus nemcsak a katholiczizmusnak, nemcsak a történeti jogoknak, de a józan észnek szabályait sem veszi tekintetbe s a modern államistenség elve alapján egymásután produkálja a logikai és ethikai monstrumokat. Kötelességünk ennélfogva minden alkalmat felhasználva elébük tartani azon igazságokat, melyeken a mi egyházunk szabadságai nyugszanak, fel kell világosítanunk a társadalom minden rétegét az apostoli jog természetéről s az azzal elválaszthatatlanul járó kötelességekről. Meg kell azt mondanunk a fölségnek is, egyenesen, őszintén, bár az ő fennkölt leikéről biztosak vagyunk, mert ismerni kell a liberális politika ravaszságát, mely a legnemtelenebb kényszerítő eszközöket hozza mozgásba, hogy a koronát a polgári házasság, zsidó recepció stb. elfogadására kényszerítse. Nagy erő szól a katholiczizmus mellett a kinyilatkoztatott hitigazságokon, a százados jogokon kívül : a a józan ész, a tiszta gondolkodás, melynek meg kell tenni hatását mindenkire, a ki az emberiség szellemileg beszámítható részéhez tartozónak tekinti magát, Jelszavunk legyen ezért az egész vonálon: az apostoli királyság eszméjétől a katholiczizmus kötelességszerü védelme el nem választható s míg királyaink e jogról le nem mondanak, semmi, az egyház hitelveibe, törvények által elismert vagy zavartalanul gyakorolt jogaiba ütköző törvényhozási intézkedést nem szentesíthetnek. — A „Magyar Néplapéban azt írja Lepcsényi szerzetes : „A mi álláspontunk az, hogy mindenki abba az egyházba tartozik, a melybe a keresztség által felvétetik s miután csak egy a keresztség, t. i. Krisztus kereszt- sége, minden megkeresztelt kisded katholikus. Ez igy van, akármit mondjon is bárki, katholikus a kisded, ha vízzel leöntik és fölötte azt mondják, hogy: „Én téged keresztellek Atyának, Fiúnak, és Szentléleknek nevében,“ ha mindjárt ráfogják is, hogy lutheránus vagy kálvinista.“ így hányja a czigány-kereket a jezsuita-logika, — „Magyar Állam“ gyakran foglalkozik a prot. egyetemmel, közelebb ezt Írja arról: „Nagyban készülnek a magyar protestánsok megalapítani és pedig mennél hamarább a külön protestáns egyetemet. Folynak az előkészületek s mint legutóbb kiadott jelentésükből látható, pénzük is van kozzá már elég, csupán nehány ezer írtra még szükségük, a mit valószínűleg elő is fognak teremteni. A protestáns egyetem terve tehát közel áll immár a megvalósuláshoz. Ha létrehozzák is, nem szólunk ellene, lévén hozzá joguk s quod uni justum, alteri aequura est. Legfölebb azt fájlaljuk, csupán az keregeti arczunkba a vért, hogy mi katholikusok nemcsak uj egyetem felállítására nem gondolunk, de a meglevőt is, mely ősi juss szerint minket illet, minden szó nélkül hagyjuk bitorolni másoknak s kiűzni falai közül mindent, a mi csak kevéssé is katholikus. Néhány liberális laptársunk azonban, kiknek liberalizmusa minden felekezeti világosságtól prüszkölni kezd, ellenséges álláspontról fogadja a protestáns egyetem eszméjét s annak felállítását. Legutóbb például a „Pesti Napló,“ mely minden vasárnap külön tanügyi mellékleten szokta feltalálni az ő paedagógiai bölcseségét olvasói nagyobb gyönyörűségére, — foglalkozik bővebben a protestáns egyetem tervével s annak megvalósítását egészen nyíltan ellenzi. A terjedelmes közlemény ama részéhez, hol pénzügyi s tanügyi szempontból helyteleníti a protestáns egyetemet, nincs semmi mondani valónk. Mióta ennek a rovatnak vezetője amaz „eredeti“ és alapos indítványát megtette, hogy a magyar kath. szerzetesek Bendegúz és Attila s ehez hasonló neveket vegyenek fői, cseppet sem lehetünk kiváncsiak paedagógi elvei és nézeteire. Nehány megjegyzését azonban egy kicsit szóvá akarjuk tenni mégis Azt mondja ugyanis az illető czikkiró, hogy a protestáns egyetem felállításának eszméje tisztán felekezeti és pedig az, hogy „a budapesti egyetemnek kath. theo- lógia fakultása van, protestáns pedig az egész országban nincs.“ A józan ész s a természetes logika szabályai szerint ebből azt kellene levonni, hogy tehát ha nincs, állítsanak maguknak, A liberalizmus azonban tudvalevőleg nem szereti a fegyelmezettséget még gondolkozásban sem, azt süti ki tehát a czikkiró, azt a váratlan eredményt, hogy ne állítsanak maguknák a protestánsok külön egyetemet, hanem meg kell szüntetni a budapesti theológiai fakultást is s akkor aztán kvittek leszünk. Az alapokat pedig adjuk oda Csáky Albin urnák, majd az gazdálkodik vele szépen, segélyezvén abból is a protestáns iskolákat. Úgy látszik, a liberálizmus már nem elégszik meg azzal, hogy az egész egyetemet, mely történet és jog alapján a katholikusokat illeti, melyet drága pénzen a mi nagy őseink alapítottak, adtak a nemzetnek, szellemben teljesen dekatholizálja, hanem katholikus voltának utolsó jellegét, a theológiai fakultást is szeretné kidobni onnét. A liberális uraknak úgy látszik evésközben jő meg az étvágyuk, amit nem szűnnek meg, természetesen kath. pénzen és vagyonból, folytonosan kielé- geiteni. De eltekintve ezektől, a „Pesti Napló“ tanügyi rovatvezetője megfeledkezik arról is, hogy mi tulajdonképen az egyetem, az univesiitás fogalma. Hogy ez a tudományok egyetemét, azok összeségét jelenti, melyben tehát v theológiának is helyet feli foglalnia. S ha ö példakép
