Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)

1892-11-12 / 44. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA

polgárok tiszta erkölcsitek legyenek, az már fontos állami érdek s annak ápolása az államnak köteszolgált kispap-katonák nagyobb része nem megy többé vissza a papnöveldébe.

lessége. Az egyéni jog az állami érdekbe nem üt- közhetik s ha bele ütköznék, akkor ez a jogszabály: salus reipublicae suprema lex!

Az egyén joga mindig csak az állami jogok keretében érvényesülhet. Az állam adót vet a polgárokra, besorozza a hadseregbe az arra alkalmasokat, sőt kimondja, hogy 20-tól 60 évesig minden polgár katona. Az egyéni jog az államnak alá van rendelve, Az állam rendet követel a családban is. Meghatározza, hogy a gyermekek a szülék vallásában neveltessenek, 6—12 éves korukig iskoláztassanak s az ez ellen vétőket büntetéssel sújtja. Meghatározza a házasság-kötés formáját, törvényes korhoz köti a házasságra-lépést, szabályozza az elválást, a házasság vagyoni viszonyait, az örökösödést stb. Mindez mutatja, hogy az állam a család kebelében is szabályozóul jelenik meg. S midőn ezt teszi, másfelől elnézi, hogy a törvénytelen együttélésben lerontják a házasság, a család morális alapját, elnézi, hogy ezer meg ezer ártatlan gyermek homlokára odasütik az apátlanság bélyegét, mely soha le nem türülhető foltot képez azokon.

Elnézte eddig, de nem szabad elnéznie ezután. Meg kell szüntetni egyszerűen a lehetőségét annak, hogy valaki törvénytelen utón alapíthasson családot. A családalapítás morális hatása kiterjed a gyermekre is s ezen ártatlanokat kell megvédelmeznie az államnak a szülék ellen. A gyermekek felett a szülei jog nem terjedhet odáig, hogy azoknak egész életét becstelenné, szégyenteljessé tegye. Az egyéni jog véget ér ott, hol a mások jogköre kezdődik. A szülei jog ott, hol a gyermek joga kezdődik. A gyermeknek jogkörét az államnak kell védeni, tíőt még tovább megyünk s azt állítjuk, hogy a törvénytelen gyermekek felett az állam köteles a védelmet teljesíteni, és pedig oly módon, hogy először is behozza a nőtlenségi adót. A ki 25 éves korában családot nem alapit, fizessen legalább is 10 o/o-et jövedelme után. Ha méltányos a hadmentességi adó, méltányos és igazságos a nőtlenségi adó is. Valamint amazt katonai czélokra, úgy emezt a törvénytelen gyermekek neveltetésére lehet fordítani. Hány %"je pusztul el a törvénytelen gyermekeknek a nyomorúságban élő anyák miatt s mert a törvénytelen apa tudni sem akar róluk többet! A nőtlenségi adó kellőleg ellensúlyozná a törvénytelen gyermekek szaporodását stb. Messze vezetne tárgyunktól ennek fejtegetése, itt csak megérinteni akartuk e kérdést.

Minden további fejtegetésünk czéltalan és felesleges, ha az igazságügyminiszter javaslata a vadházasságra is kiterjed. Ha azonban ki nem terjed, tovább visszük elmélkedésünket s egy másik czikk- ben azt fogjuk elmondani, hogy mit kell tennünk a vadházasság ellen.

—y.

Francziaország. A franczia papnövendékeket rendesen besorozzák a hadseregbe, két évi fegyverszolgálatra. E rendszer nagyon hátrányosnak mutatkozik a kath. egyházra, a mennyiben a két esztendőt kiA franczia kormány a haut-monti Mária kápolnát hivatalosan bezáratta. Ez ellen nehány iparos alá- irasaval felterjesztest intézték a pápához a sérelem orvoslása végett Vájjon elfogja-e tűrni a franczia kormány, hogy az ö törvényes intézkedésébe beleavatkozzék a pápa ? majd meglátjuk. A felterjesztés aláíróit különben mint hazaárulókat törvény elé állítják.

Németország. A wittenbergi reformátió ünnepélyen a német császár a következő pohárköszöntőt mondotta:

„Hálásan pillantva fél Istenhez, kinek a mai ünnepet köszönhetjük, emelem a serleget, melyet Wittenberg Luther reformátornak 1525-ben, házassága alkalmával ajándékozott. Ezen idő volt az, melyben a reformátió már szilárd gyökeret vert a német országokban. Wittenberg, a reformátió bölcsője és műhelye, gazdaggá lett dicsőségben és kitüntetésekben. Nem csoda, hogy magvalósult a gondolat, hogy a vártemplom, a református tett szinhelye méltóan lxelyre- állittassék. E gondolat visszhangra talált < elődeim szivében, kik azonban oda bővítették ki a tervet, hogy egyúttal emlék állíttassák a német reformátiónak- — Miután öregatyám a szükséges eszközök készen- tartását elrendelte, boldogult atyám mély kedélyének teljes melegével megragadta a tervet; hiszen abban igaz evangélikus érzülete s fennkölt. művész tehetsége a legszebb örömét találta. Isten nem akarta, hogy atyám láthassa e müvet. De a hálás utókor sohasem fogja feledni, hogy az ő neve a reformátió emlékével elválaszthatatlan egybe van kötve; nekünk azonhan, az élő nemzedéknek a helyreállított vártemplom az emlékezés jelén kívül komoly intésül is szolgáljon a jelenre és a jövőre nézve. Ékesszóló kifejezője az előttünk az áldásnak, melyet Isten az evangélikus egyház utján nekünk ajándékozott s naponta újból nyújt. Feladatunk, hogy ezt az áldást ne engedjük magunkra nézve elveszni, hanom ápoljuk és megóvjuk. Az evangélium örök igazságához való hivő ragaszkodásban nyugszik reményünk életben s halálban. Ma újból vallottuk hitünket Isten színe előtt s nem felejtjük el, hogy e hitvallás bennünket ma is az egész kereszténységgel egybefüz. Ebben van a béke jelképe, mely a válaszfalon is átnyúlik. Hit dolgában nincs | kényszer, egyedül a itt határoz a szív szabad meggyőződése s annak felismerése hogy egyedül ez határoz: a reformátió áldásos gyümölcse. Mi evangélikusok senkit sem fenyegetünk vallása miatt (?) de ragaszkodunk az evangélom hitvallásához a halálig. (Hernack theologiai professzor! ? A szerk.) Ez az én hitem, reményem s megerősit az a szellem, mely e gyülekezetei láthatólag áthatja. Hogy ez ünnepély oly magasztosan volt megülhető első sorban a szövetséges (A kath. fejedelmeknek is ? Pl. a bajor, szász stb. A szerk.) fejedelmeknek köszönhetem. Indíttatva érzem magam nekik ezért benső köszönetemet kifejezni. Ugyanaz a hála tölt el a barátságos birodalmak szuverénjeivel szemben, kikkel az evangélikus vallás köt egybe s kik részvételüket képviselőik küldése által tanúsították. Elismerés illeti végül azon férfiakat, kik e pompás m,üvet teremtették s hozzá-