Reformátusok Lapja, 1892 (2. évfolyam, 25-51. szám)
1892-11-05 / 43. szám
2 REFORMÁTUSOK LAPJA ból az állam a mi prot. egyházunkat is részeltesse, ezt hozza magával az igazság és méltányosság. E kérdésnél szőnyegre kerülhet, az egyházi adózás reformja is. Tisza Kálmán mondta, hogy saját anyagi erőnket kell jobban kihasználnunk és fokoznunk. Meg kell hát teremteni azt a törvényt, mely saját anyagi erőnk igazságosabb kihasználását lehetővé teszi. Ki kell már most mondani a reformot s megegyengetni annak útját, hogy mielőbb életbe léptethető legyen. Mert ha sem az államtól nem akarunk segélyt elfogadni, sem saját anyagi erőnket nem akarjuk fokozni, — akkor miből javítjuk fel a szegénysorsu lelkészek jaradalmát ? Szerintünk a legfontosabb teendője lenne zsinatunknak — miután az egyház alkotmányát megszervezte, szervezze meg anyagilag is az egyházat, öntsön lelket, erőt a §§-okba, töltse meg a törvény keretét élettel s leheljen a törvény betűibe életet. Ezt pedig az által érheti el, ha anyagilag is megszervezi az egyházat. —y. Félszázados emlékiratok a vegyes Házasságról.*) Az úgynevezett elkeresztelési vita ódiumát a gazdag kath. klérus szolgálatában álló napi sajtó minden képen a protestánsokra akarja háritani. A gyengébb lelkekkel már-már elhitetik, hogy ennek az egész bajnak oka a törvény, meg a miniszteri rendelet, főként pedig a protestáns papok vádaskodása, ügy szólnak, mintha a szabadságot pártolnák s mi utjokba állottunk volna. Úgy tesznek, mintha a történelemből és törvénykönyvből nem is kellene már egyebet tudni a magyarnak, mint annyit, hogy ez az ország a Szűz Mária országa. Ennek lehető ellensúlyozása czéljából közlünk egy nehány kéziratot, melyet a nagybányai ev. ref. egyházmegye egyik buzgó világi tanácsbirája és főjegyzője, Lajos György ur volt szives rendelkezésünkre bocsátani. Abból a korból valók ezek, mikor még szabadsajtó nem volt, de a szabadság hajnalának közeledtét a magyar ifjúság már érezte, s a köztük kézrő-kézre járó nevezetesebb irodalmi termékeket gyűjteményében lemásolgatva, az utókor számára fenn*) Ezen közleményeket Gergely Károly nagybányai ev. ref. lelkész ur küldte lapunknak Ajánljuk t. olvasóink kiváló figyelmébe. Szerk. TiUGZif. Vágy. Nyájas, szelid falusi élet, Te vagy, te, az én szivem álma. Kis házikók, hallgatag utczák, Lelkem’ hozzátok viszi vágya. Kiszállok a város zajából, Jó emberek, oda közzétek; Ha van boldogság a világon, Tiétek az csak, a tiétek! Bár én is eltudnám feledni Egyszerre mind, a mit tanultam, S a jó Isten most mondaná, hogy Kezdjem előlrül életutam: Maradnék a mi kis falunknak tartani és azok ismertetése által a nemzeti élet ébredését elősegiteni igyekezett. Lássanak be ebből ellenfeleink legalább annyit, hogy a szőnyegen forgó kérdés nem uj, mert félszázaddal ezelőtt már folyt felette a vitatkozás, jó akaróink pedig győződjenek meg róla, hogy az akkori nemzedéket nem lehetett ultramontán ámitgatás- sal olyan könnyen zavarba hozni, mint a mait, de éppen azért kötelességünk napvilágra hozni a kezünknél levő adatokat. Lajcsák Ferencz nagyváradi megyés püspök körlevele a vegyes házasság tárgyában. Lajcsák Eerencz Isten irgalmából nagyváradi megyés püspök cs. kir. valóságos belső titkos tanácsos, Krisztusban szeretett híveinknek kegyelmet és békességet a mi atyánktól áldásunkkal egyetemben. Az anyaszentegyház sohasem szűnt meg hívei iránt való gondoskodásának egyik legfőbb tárgyául tekinteni a házasági életnek szentségét, mert azonfelül, hogy ezeknek nagyobb része életét ily házasságban tölti el, még ezen szentségnek gyümölcseit mindenkor úgy szemlélte, mint az igaz hitnek növendékeit és Krisztus szentegyházának jövendő legszebb reményeit. Nem is engedhette tehát épen ezen atyai gondoskodásánál fogva soha meg, hogy gyermekei egy annyira fontos, egész életökre terjedő s magát az anyaszentegyházat oly közelről érdeklő szövetséget, egészen magokra hagyatva, talán meggondolatlanul kössenek: hanem- eleitől fogva különösen figyelemmel kisérte, ily szent frigyet kötendő hiveit, bizonyos törvényekkel vette körül a házassági életet, bölcs rendszabásokkal kivánt minden veszedelmes következést eltávoztatni s általában arra törekedett, hogy a házasulandók oly lépést tegyenek, mely által mind igaz boldogságot és tiszta megelégedést találjanak, mind halhatatlan leikök idvességét kölcsönös segedelemmel eszközöljék jövendőben, mind pedig szülötteikben az Isten dicsőségére és az anyaszentegyháznak örömére oly maradókot neveljenek magok helyett, kikben áldasson az Ur neve örökön örökké. Tóbiás 8: 4. Ebből nyilván kitetszik, hogy a keresztény kath. anyaszentegyházban kötendő házasság nem egyedül világi összeköttetés és testi indulatnak, földi czélok- nak szüleménye, hanem oly febonthatatlan szövettsóg, melyben a házastársak a szentség által Istentől kegyelmet nyervén nemcsak világi boldogágságukat kötelesek egyesült igyekezettel keresni, hanem főkép arra kell közös erejöket és társaságos egyesülésüket forditani, hogy mennyei örök rendeltetésükre együtt törekedjenek, leikök idvességét közösen munkálják, Hü, jámbor, egyszerű lakója, Zsoltáromnál és bibliámnál Soha egyéb könyvem se volna. De volna mégis egy — az ős föld, Dalos, virágos rónaságunk, A füzesttermő Tiszapartja, Mely sehol oly szép, mint minálunk. Oh mennyi bölcs fűszál tanitna S őrizné lelkem tisztaságát, Apró bajok, nagy örömök közt Az életet igy ringanám át. Nagy boldogan igy éldegélnék, Vágyam sem volna: mire vágyni. Holtig csodálnám a papunkat: Hogy’ tud oly szépen prédikálni? S a dalt bár nem tudnám megirni, De elgondolnám gyönyörűen, Bólintgató ákáczfa lombok Vernék ki a ritmust körülem!
